Egyszer élek, de csak egyszer…

Megszülettem. Élek. A gyerekkorom gyorsan telik, inkább eltelt… Kamaszkorba érek, „lázadó” vagyok, Sört iszok, kipróbálom a cigit. Nem érdekelt a szülők véleménye. Később bandába keveredek. 16 éves vagyok. Egy alkalommal a síneket rugdossuk, jön a vonat, beragad a lábam. Kétségbeesek. A vonat fénye a távolban feltűnik. Kiáltok a haveroknak, segítsenek, de nem tesznek semmit, elfutnak. Próbálom kirángatni a lábam, de nem megy. Verejtékezve, könnyezni kezdek, a vonat hangosan „ordít”. Reccsenést hallok, a lábam.. Elvérzek… Minden sötétségbe vonul.

Kinyitom a szemem. Mindenhol sötétség, de a távolban egyszer csak feltűnik valami, egy kék-fehér színű gömb. Elcsodálkozok. Ez a föld. De hol vagyok? Mi történt velem? Hogy jutottam ide?...

Később rájövök, meghaltam, száműzve lettem a földről, akármikor vissza akarok jutni oda, eltaszít. De miért? Mért érdemlem ezt? Tudom most már…nem voltam méltó az életben, hogy még egyszer élhessek Ez a büntetés, de ki hozza ezeket. Mért nem beszélhetek vele? Megváltoznák, ha tudnák. De nem, elrontottam az esélyem, amire nincs megoldás. Nem tudom, mit tegyek Segítség.

Robby