Csónakunkat hátrahagyva, két kísérőmmel a málháimat felpakolva tutajra szálltunk, s ponyvát feszítve elindultunk a vízesés alatt, hogy átérve az Asramba jussunk. Tutajunkat kompszerű szerkezettel húzatták át. Még így is félelemmel vegyes borzongás kavarta gyomromat, amint a zuhatag alá értünk. Úgy éreztem, a ránk zúduló víz az agyamban dübörög. Aztán hirtelen csend, s kibukkantunk a napfényben fürdő lagúnába. Előttünk varázslatos felföldi táj terült el. Innen már tapival szállítottak fel a kolostorszerű Asramba. Felérve lemálháztam, darabszám szerint átadtak kísérőim a kolostorvezető Brahimjának, s visszatértek a zuhogóhoz.
— Buenos Diáz, Don Bogu! – üdvözölt meghajlással a nálam jóval idősebb, hófehér szakállú tanító, s aszott, feketére cserzett bőre éles kontrasztként bukkant elő hófehér ágyékkötőjéből. Ágyékkötőn és a nyakában lógó zsinórra kötött mágikus smaragd kövön kívül, csak a két fülét lehúzó hatalmas aranykarikái díszítették testét.
— Buenos... Don? – néztem rá kérdőn, hogyan is szólíthatnám, s ő észrevéve zavaromat kisegített.
— Don Pu-Cong.
— Don Pu-Cong – ízlelgettem mellém rendelt tanítóm nevét, és kérdőn néztem rá.
–Kijelöltem a szobáját. Na, nem kell valami kényelmes helyre gondolni.
– Egy cellát kap, melyben elhelyezzük személyes holmijait. Lesz benne egy lavór, csupor víz, jakvaj, teafű, spiritusz, teafőző, szárított bivalyhús, füstölt hal és minden nap friss gyümölcs. A cella a föld magnetikus erővonalainak a centrumában helyezkedik el. Olyan aktív a magnetikus sugárzás, hogy Ön 10 nap alatt felmágneseződik. Az égből kozmikus energia sugárzik ezen a ponton, mely a meditációk hatására áthatol az Ön koronacsakráján, és átalakítja a sejtjeit. A megvilágosodás és a beavatás után Ön képessé válik az anyag átalakítására, immaginálására. A beavatást maga a Pancser láma őfelsége végzi, s adja meg Önnek a legnagyobb kegy gyakorlásának jogát.
Savanyú tekintettel szemléltem a húszdekányi szárított húscsíkokat, a 10 darab szárított halat és csupor vizet. Pu-Cong láma észrevéve fancsali tekintetemet elmosolyodott.
— Beosztással kell élnie. A gyümölcs és a víz az, ami megtisztítja a testet és a lelket. A hús csak szükséges kiegészítő, az erőnlét miatt. Az utolsó napokban negyvennyolc órán át csak tiszta vizet vehet magához. Akkor jön el a megvilágosodás. Én minden nap egy órára feljövök ide, és beszélgetünk. Kérdéseire választ adok. Amire nem tudok, arra Úr adja meg a választ – mondta, s magamra hagyott.
Az este a cella előtti kőlapon való üldögéléssel és szemlélődéssel telt. Elbűvölten néztem a gyönyörűséges tájat s az alattunk kanyargó folyócskát. A csend zenélt füleimben. Aztán nyugovóra tértem. Az éjszaka nyugtalanul telt el. Álmok gyötörtek, tűzgömbök jelentek meg előttem, s lobogó lángokat láttam. Kérdeztem másnap Pu-Congot, hogy mi volt ez az álom? Ő mosolyogva válaszolta:
–Ó, semmiség, megkezdődött a lelked tisztulása. A gyehenna tüze az, amit láttál, s benne lobogva égett a sok lelki szemét, amit éveid alatt összegyűjtöttél.
Másnap reggel pontosan 7 órakor megjelent tanítóm, s elkezdődött a kiképzés.
— Megadom a mai napra való feladatokat Önnek – mondta Pu-Cong mester és máris hozzálátott okításomhoz.
— Legelőször is öt órás meditációval meg kell nyitnia a mágikus energia előtt az égi csatornáit, hogy átengedhesse magán az isteni akaratot. A meditáció alatt megerősödik az isteni szeretet arany csatornája s ez által energiarendszere is. A délutáni újabb ötórás meditáció alkalmával a tudatsíkok gömbjeinek tisztítása történik. Fel kell tölteni a tudat alatti, a tudatos tudat és a kollektív tudat szintjeit, miután megtisztította őket isteni szeretet sugárzással. Végezetül esti gyakorlásként előírom, hogy harmadik szemének erősítésére meditációban, Théta állapotban összes eddigi OD-kapcsolatait megszüntesse. Pásztázza végig harmadik szemével fizikai testét, és ha van valakivel fizikai kapcsolata, meg kell szüntetni!
— Miért, mester? – kérdeztem aggódón – hiszen ha mindenkivel megszüntetem fizikai kapcsolatomat, akkor lebegni fogok a semmiben.
— Helyes a kérdés és az okfejtés – válaszolta Pu-Cong bölcsen, lelkembe látva.
– Valóban az a cél, hogy elszakítsuk összes földi kapcsolatait. Meg kell tisztulnia, hogy Úrtól megkaphassa a teremtő tudat kulcsát, az Ankh-keresztet. Csak a nagy nihil birtokában, a semmiben lebegve, az összes kollektív tudat birtokában léphet tovább!
– De akkor elveszítem szeretteimet, akikhez kötődtem!
— Csak azt veszíti el, ami akadályozza előrejutásában. Ne sajnálja a magába csimpaszkodókat, aurájába kapaszkodókat, energia vámpírjait. Számodra mától csak UR létezik, s a mindent megváltó krisztusi szeretetenergia. Ez az isteni szeretetsugárzás tesz képessé a magnetikus feltöltésre és a teremtő tudat szintjének elérésére – fordította tegezésre a szót a mester, megunva magázásomat.
— És ha nem leszek képes elszakítani minden köteléket?
— Mindent lehet, csak akarni kell! Meditálnod kell! És, hogy ne kísértsenek bűnös gondolatok, megvonom tőled a húst! – mondta és felemelve a szárított bivalyhús csomagot, lehajította a mélybe. Fancsali képpel néztem utána, de szólni nem mertem. Torkomban gombóc keletkezett, mely megakadályozott a szólásban.
Egyórás kiképzés után magamra hagyott mesterem, és én elkezdtem a meditációkat. Így ment el a nap, majd a másnap, és egyre jobban kezdtem belejönni a koplalásba és a meditációba. Amint fogytak a napok és a súlyom, úgy tisztult testem és a lelkem.
Az ötödik napon kezdtem vizualizálni, és ekkor jelent meg először ÚR. Így szólt hozzám:
— A tested a katedrálisod. Építened, tisztítanod kell! Katedrálisod csúcsa a lélek. Lelkedet naponta tisztogatnod kell. Mától hozzám tartozol, éppen ezért szüleidtől OD-kapcsolatodat, az aranyfonalat végképp elszakítom.
— Ahhoz, hogy igazi Boddhiszattvává válj, még nagyon sokat kell fáradozni. Úr csak a lehetőségét adta meg a megvilágosodásnak. El kell érned a következő öt napban az emelkedett tudatállapotot. Mind a 48 tudatgömbödet teljesen ki kell tisztítani, éppen ezért mától csak gyümölcsöt vehetsz magadhoz és kristályvizet – szólott, s ledobta a mélybe a még megmaradt füstölt halakat. Elborzadva néztem a mélybe hulló csemegék után.
Így aztán a hátralévő öt napban szigorú gyümölcskúrán és vízen tengődve botorkáltam a megvilágosodás rögös útján. A nyolcadik napon, mikor már szemeim kezdtek szikrát hányni, mesterem még a gyümölcsöt is megvonta tőlem. Így indokolta döntését.
— Az utolsó negyvennyolc órában csak vizet ihatsz, mert a magnetikus beavatás csak teljesen tiszta testben és lélekben lehetséges.
— És hogyan veszem észre ezt a beavatást? Látok, érzek valamit?
— Igen, látni és érezni fogsz. Elhagyod anyagi testedet és éteri testeddel, egy ezüstszállal összekötve a mindenségbe lépsz ki: térben és időben. Megkapod a testelhagyás tudományát. Transzponálni leszel képes önmagadat. Egyszerre jelen lehetsz több helyen is, tértől és időtől függetlenül.
— De ugye ez nem lehetséges fizikálisan, csak mentális síkon? – kérdeztem felajzva. Ő bölcs hallgatás után így válaszolt.
— Úrtól elnyered a teremtő tudat kulcsát, az Ankh-keresztet. Így aztán, ha akarod, anyagi testedet bármikor megjelenítheted bárhol, bármilyen formában és térben.
— Úgy érted ezt, hogy akár macska vagy varangyos béka képében is megjeleníthetem magamat?
— Természetesen.
— És ha mondjuk királyfi vagy éppen Roger Moore alakját, szeretném felölteni?
— Miért ne? Csakhogy aki megvilágosodik, ilyen hiúságokra már többé nem vágyik.
— Aha, értem – dünnyögtem –, annál bölcsebb.
— Így igaz – mondta mesterem, és összeszedve a tálba maradék gyümölcskészletemet, tállal együtt ledobta a mélybe. Elborzadva néztem a mélybe hulló csemegék után.
A sanyarú koplalókúra végén kísérletet tettem. Gondolatban beemeltem teremtő tudatomba, legfelső tudatgömbömbe az Ankh-keresztet, és szokatlan dologra szántam el magam. Szerettem volna kipróbálni a hatalmat, amit kaptam. Egyelőre csak saját testem felett akartam úrrá lenni, s azt kívántam, hogy léphessek ki testemből, és lebegjem körül a hegyet. És íme, a csoda megtörtént. Rágondoltam, s tudatomba beemelve a teremtő tudat szimbólumát, az Ankh-keresztet, máris kiléptem a testemből, s ott lebegtem a kék levegőégben.
Megtapasztalván a tudást, megköszöntem Úrnak, és pár percnyi lebegés után visszatértem anyagi testembe. Ideje is volt, mert elérkezvén az utolsó reggel, megjelent mesterem.
Nem szólt semmit, csak nézett, majd homlokom megérintve egy hatalmas energia kisülést hozott létre ujjai és harmadik szemem között. Kézen fogott, és levezetett az Asramba.
Az auditóriumban már várt a többi hasonlóan kiképzett növendék, hogy együtt nyerjük el a beavatást a Pancser lámától. Az áhítatos csendben hirtelen élesen kondult meg a lámaharang, majd megszólaltak a dobok, nádsípok, és felhangzott a tiszta, zengő OM. Kísérőitől övezve megjelent a Pancser láma.
A szolgák meggyújtották a füstölőket, gyertyákat és az egyre erősödő OM mellett elkezdődött a szertartás. A Pancser láma hívta az égieket, és egy textus után nyitott egyet égi csatornánkon. Ilyenkor éreztük, hogy hatalmas, delejes energia áramlik át gerincünk mentén, testünkön. Hétszer hívta Urat, majd egyenként hozzánk lépett és jobb kezének középső ujját harmadik szemünkhöz érintette. Vakító fényesség járta át homlokunkat. Hetedik tudatgömbünket összekötve az éggel, most váltunk igazán Boddhiszattvává. Pancser láma tenyerét összeütve megköszönte az Úrnak az általa adott erőt, és díszes kíséretével elvonult.
Mi pedig ott maradtunk némán, megilletődve, s beavatottként, emelt fővel hagytuk el az Asramot.
Kiképzésünk megtörtént. Kurtacsöki mester fő asrámjába már, mint felavatott Boddhiszattva tértem vissza. Időközben harmincegyre szaporodott a létszám. Az élet nem volt valami mozgalmas, bár unalmasnak sem volt mondható. Mindenki külön bungalowban lakott, teljes komforttal ellátva, mely állt egy gyékényből, szúnyoghálóból, lavórból, összecsukható tábori asztalkából és csíratálakból. A sarokban egy hatalmas agyagkorsó kristályvízzel. Villany, telefon nem volt, csak gyertya. Étkezésünk szigorúan egyéni alapon történt, ezzel is hangsúlyozni kívánta a mester, hogy az étkezés szigorúan magánügy. Csak a közös teázásokon tudtunk eszmét cserélni egymással, ugyanis a kiképzés lekötötte minden figyelmünket.
Csak csíráztatott magvakat ehettünk, melyeket saját kezűleg csíráztattunk ki. Minden napra kaptunk egy csupor friss bivalytejet, ezenkívül csemegének pattogatott, pirított lárvákat és sózott pirított sáskákat. Desszertként vacsorára egy kis fatálkában a közös esti teázáshoz fejenként egy friss, nyers, sózott majomagyvelőt kellett fogyasztanunk, agyunk befogadóképességének növelésére. Ez volt a legdrasztikusabb és legundorítóbb, de le kellett győznünk az undort. A dolog úgy történt, hogy egy ügyes szerkezettel lefogták a majmot, s a séf eleven skalpolta meg a szegény jószágot. Állítólag így szalad teli az agya a legtöbb információval. Levágva a még élő állat koponyatetőjét, kiemelte a még meleg, gőzölgő agyat, forró sós vízbe dobta, s egy rottyanásnyi idő után tálalta. Undorító, de ehető volt. Ennyit az étkezésről.
Hogy mi lett a sok majom húsával? Azt jótékonysági akcióban a szolgaszemélyzet között osztották ki. Így a falu páriái is jól jártak. A kiképzés igen szigorú rituálé szerint folyt le. Reggel hétkor kezdődött három óra közös meditációval, melyet a mester vezetett. Itt már az isteni erővel és energiával való munka volt a fő cél. A mester tudatgömbünket állandóan töltötte és tisztította. Utána tíz-tizenkét óra között az immaginálást és a testen kívüli információszerzést gyakoroltuk. Tizenkét-tizenhat óra között pihenés, közben tizenöt órakor tea. Tizenhat-húsz óra között a testből való kilépés, és elektromos rezgésünk növelése volt az oktatás tárgya. Majd húsz-huszonegy óra között egy igen kemény meditáció következett, mely alatt annyira feltupírozta rezgésszámunkat, hogy át tudtunk hatolni az anyagon. Ehhez a meditációhoz nagyon erős és hangos OM zenét adott.
Így ment ez tizennégy napon át. És ekkor következett el a vizsga. A vizsga az Asram központi termében kezdődött. Teljesen meztelenül, csupán fehér ágyékkötőben járultunk a mester elé. Csodálatos meditációs zene szólt. Égtek a füstölők és a gyertyák. A közös meditációban a mester kilépett a testéből, és a plafonon lebegve név szerint megnevezve bennünket, egyenként magához szólított. És csodák csodája, mindannyiunknak sikerült a kilépés. Miután ott lebegtünk fenn a plafon alatt, a mester két tenyere élével megnyitotta a plafont, s kilebegett a térbe. Amint kilépett, a mennyezet összezárult. A főtéren álló hatalmas jagaranda fa tetejére lebegett, s egyenként szólított bennünket. Az anyag megnyitása és a kilépés mindenkinek sikerült, s ott lebegtünk körülötte.
Örömmel konstatálta, hogy a kiképzés nem volt hiábavaló, s mindannyiunkat elfogadott Boddhiszattavának. Ezután következett az újabb fokozat: a Bráhim szint elérése. Itt már kemény próbatételeket kellett tennünk. A terembe visszatérve újra anyagi testünkbe bújva, a mestert körülállva vártuk kinyilatkoztatását.
– Szeretettel köszöntöm az új Boddhszittavákat. Mint mondottam is az Önök rezgésszáma annyira megnövekedett, hogy rezgéseivel szét tudja választani a vizet, puha gyúrhatóvá teszi az érceket, a követ. Át tudjuk alakítani az anyagot. Az agyuk felhasznált térfogata harminc-negyven %-ra növekedett. Ez azt jelenti, hogy immaginálni képesek, tehát anyaggá tudják sűríteni a gondolatot. Mostantól kezdve rendelkeznek a tudat erejével.
Most pedig újabb próbát teszünk, hogy ki lesz alkalmas a manilai sebészet elsajátítására. Aki nem állja ki a próbát, az sem távozik vesztesen, mert mint beavatott a hét tudatgömbig be tud nyúlni, egyedül teremteni nem tud – mondta és csettintésére harmincegy szolga lépett be, egy-egy élesre fent kardot tartva a kezében, míg másik kezében egy húsvágó deszkát. Most kezdett borsózni a hátunk. Pillanatra bennem is megállt az ütő.
— Lépjenek ki azok, akik vállalják a következő próbatételt: a szolgák egyenként kihúzzák a próbatevők nyelvét, s lenyisszantják. Utána a Boddhiszattva, ha Bráhim, vissza tudja forrasztani, ha nem Bráhim, akkor nyelve csonka marad, s örökké némaságra lesz kárhoztatva. Felhívom a figyelmet, hogy aki tiszta, s nincsenek bűnös gondolatok benne, nem szól meg senkit feleslegesen, nem káromkodik, annak sikerül a próbatétel, hiszen rendelkezik mindenki a teremtő tudattal. No, hadd látom, ki érzi magát érettnek a próbatételre – mondta, s várakozóan nézett ránk.
Előbb senki nem mozdult, majd a holland nő, a délafrikai zulukaffer és én léptünk egyszerre ki. Kisvártatva még előlépett egy orosz és egy francia férfi. Aztán néma csend. A mester elégedetlenül dohogott.
– Na, bátrabban, nem hiszem, hogy csak ennyire érettek! Mi ez a nagy félsz bennetek, testvéreim?– De bizony senki sem lépett elő. Ekkor drámai mozzanat következett be. A mester leoldotta ágyékkötőjét és feltárta titkát: nemi szerve csonkán meredt elő... Innen hát a Kurtacsöki név eredete. Döbbent moraj kísérte az attrakciót.
— Íme, a hitetlenség és a tisztátlanság ára. Amikor még én tanultam, nem volt választás. A kiképzés befejezése után nem a nyelvünket, hanem a falloszunkat tettük a tőkére... és aki nem volt elég érett, az, bizony megcsonkult, mint én. Láthatjátok testvéreim, hogy a tudásért minden áldozat kevés. Újabb ötévi tanulás és meditáció kellett ahhoz, hogy elérjem a megvilágosodás legfelsőbb fokát, s bátran nyújtottam a nyelvemet a kard éle alá... Na, hadd látom, kinek van még bátorsága? – mondta szuggesztíven, és a hatás nem maradt el: még négyen léptek ki.
Így aztán tizenegyre szaporodott a próbatevők száma. A kisördög azonban dolgozott bennem, és elhatároztam, hogy megpróbálkozom a teremtő tudat hatalmával. Minden erőmet összpontosítva, az arany Ankh-keresztet lehívva, megpróbáltam visszanöveszteni Kurta-csöki úr péniszét. És lőn csoda. A kimeredt szemű tanulók előtt elkezdett növekedni a kurta pénisz, s jó méretlen húszcentis tekintélyes bíborfurulya tört Kurtacsöki úr ágyékából elő. Mindenki ledöbbent. Kurtacsöki ijedten kapott falloszához, s a felbecsülhetetlen értékű jószágot szorongatva, kéjmámorba esve, vad ejakulálásba kezdett. Diadalmasan szórta szét vulkánként kitörő magját a jagaranda fa árnyékába...
Miután kielégítette évtizedek óta szunnyadó vágyát, magába fordult, s végigvizsgálva bennünket megszólalt.
— Ki huncutkodott?
— Én – léptem elő büszkén.
— Íme, az első Bráhim közöttünk. Üdvözöllek Bráhim Bogumil! – hajolt meg előttem – Te bebizonyítottad tudásodat, nem kell már bizonyságot tenned. Kérhetsz bármit, óhajod teljesülni fog!
— Az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy én is hadd részesüljek a próbatétel gyötrelmeiben. Egy szigorítást kérek, hadd álljak szembe társaimmal, s míg ők nyelvüket, addig én bíborfurulyámat teszem a bárd alá bátorításul társaimnak.
— Beleegyezem – mondta a mester, s még mindig visszanőtt bíborfurulyáját szorongatva hátra lépett, s én léptem helyébe. Levettem az ágyékkötőt, és még egyszer utoljára hatalmasra duzzadó bíborfurulyámmal vad maszturbálásba kezdtem. Miután végeztem, és a világűrbe széjjelszórtam magomat, a mester megadta a jelt a próbatételre.
Mindenki a tőkére hajtotta a fejét, s a szolgák kihúzták nyelvüket. Én pedig falloszomat vittem a vágóhídra. A mester tapsolt, s egy nyisszantással megcsonkítva álltunk a tér közepén. Hirtelen megszólalt a vad OM-zene, s újabb csettintésre valamennyien visszahelyeztük levágott testrészünket. És lássatok csodát, mindanyiunknak összehegedt a kettészelt testrésze: nekem is. Így történt meg Bráhimmá avatásunk, s ezzel manilai kiképzésünk véget ért.
Tetszett megint!