Éppen, hogy befejeztem a frekvenciagyógyítással foglakozó munkámat. Elvégeztem a piramisenergia gyakorlati és elméleti modellezését, amikor úgy éreztem, mintha kiüresedtem volna. Pár nap lustálkodás után úgy gondoltam, hogy nekiállok az augusztusban tartandó Természetgyógyászati Kongresszuson előadandó referátumom elkészítéséhez, amikor történt valami: egy hónap kiesett az életemből. 1995. április 22-e volt az a nap, amikor a hirtelen betört meleg front nyári hőséget árasztva izzásig hevítette panelkuckómat. A szobában elhelyezett piramisgenerátorok ontották az energiát. Tehetetlenül pihegtem, forgolódtam ágyamban, nem tudtam igazán elaludni.
Éjfélkor kísérteties fényesség árasztotta el a szobát, meglebbentek a függönyök, és máris ágyamba huppant égi összekötőm: Maya. Eufórikus gyönyörrel vettem birtokomba égi összekötőm bájait. Miután beteltünk egymással égi hírnököm Úr üzenetét hozta számomra. Miközben közölte a feladatot Úr arca kivilágosodott. Betöltötte a szobát. Aztán elhalványodott. Helyette egy ragyogó piramis jelent meg. A piramis lassan fölém ért, és én hirtelen a piramisba zárva egy pillanatra a királykamrában találtam magamat. Aztán elindultam lefelé a lépcsőn, és legnagyobb megdöbbenésemre a piramis alatt egy csúcsára állított másik piramisban találtam magamat. A piramisban fény, meleg és zsongító zene szólt.
A piramis közepén egy hatalmas aranyszálakból tekercselt különös formájú tekercs helyezkedett el. A tekercs több méter magas volt. Közepe üreget rejtett, melybe belépve egy közönséges, szürke ládát tartalmazott. A láda fedele egy pillanatra feltárult. Benne egy szürke fém rudacska, körülötte ezüst fonálból tekercs és egy arany Ankh kereszt helyezkedett el.
– Ez itt a frigyláda. Minden titkok titka: a kozmikus energia őre. Aki ennek a titoknak a birtokában van, az megoldotta az örök energia titkát. Ez a generátor látta el egykor a földet, az életet biztosító energiával. Rezgésszáma 7,8 Hz..., Jól jegyezd meg: 7,8 Hz... – mondta a terem őre, és kivezetett. Újra a felső piramisban találtam magamat... Még egyszer megjelent Úr, s így szólt hozzám:
– Mindent láttattam veled immár, ami új feladathoz szükséges. A bipiramis energiával kell foglalkoznod. Hamarosan eljő az idő, amikor szüksége lesz a földnek újra a piramisokra! Munkára fel, s ha jól megoldod feladatodat, elküldelek pihenni a végtelen Óceánia szigetvilágába... Ég áldjon, Bogumil! – dörögte Úr, s magamhoz térve, azonnal leskicceltem a Tétában látottakat. Így kezdtem el foglalkozni a piramisok energiájával, s jutottam el a gyógyító frekvenciákhoz. Úgy érzem, végeztem. Kimerültem, feltöltődésre lenne szükségem... Mély kómaszerű álomba merültem. Álmomban megjelent égi kísérőm, Ui. Elmesélte élete történetét.
Sivatagi kaland
– Úgy kezdődött, hogy párezer évvel is visszafele az időben, Krisztus földi időzése idején, negyedik dimenzióban küldött le Úr a földre, hogy az Esszéniusok között töltve tanulóidőmet férkőzzek be közéjük, s Úr által segítsem őket földi gyógyító tevékenységükben.
Esszénus tanítványként kezdtem, 7 évesen. Természetesen a gyógyító tudás elsajátítása gyorsan ment, hiszen Úr segített. Nem is ez volt a lényeg, hanem a jelenlét. Meg kellett, hogy szokjanak a mindig gyanakvó gyógymesterek, s főleg Mecmekk főmettőr gyanakvását kellett elaltatnom. Hogy mindenben földi halandónak látsszam, hús vér embernek; át kellett vennem a szokásaikat.
Mivel az esszénusok nő nélkül élnek, nekem sem volt szabad nővel hálnom. Minden energiánkat a tudattisztításra kellet fordítanunk.
Az esszénusok egy hatalmas hegybe vették be magukat. A hegy a júdeai sivatagból emelkedett ki, s megközelíthetetlennek tűnt. Olyan várárok rendszer, és ciszternákból elárasztott vizesárkok övezték, melyek a hegy gyomrában elhelyezkedő hatalmas tóba futottak bele. A hegyben barlangrendszer volt kiképezve, mégpedig oly módon, hogy a trogloditáktól átvett módszerekkel egy hatalmas belső udvart hoztak létre, a hegy közepét megbontva. Ide, erre az udvarra nyíltak a több ezer méter magas falakba vájt cellák, kerengők és műtők.
A központi udvarba egy alagútban elhelyezett, vízzel hajtott felvonóval lehetett bejutni. A felvonó kocsi rakományokat és egyszerre száz embert tudott felszállítani.
Minden többszörös biztosítással működött, és a bejutás csak a beavatottaknak volt lehetséges. Mivel a hegy kívülről nem volt megbontva, hanem eredeti, vad meredek sziklákból állt, így fel sem tűnt az arra járóknak, mit rejt a belseje. Ide kerültem én be 7 évesen. Úr egy troglodita gyerekével cserélt ki, akit felajánlottak az esszéniánusoknak. Simán bejutottam. Kurtacsöki Nyiharó mellé kerültem segédnek. Nappal a közös iskolába: az Asramba jártam hasonló korú társaimmal. Tanultuk a kötelező anyagot: az extraszenzorikát. Érintés nélküli gyógyítást. Dél után mesterünket kísértük el a műtőbe vagy a kórtermekbe. Éjjel pedig a mestert szolgáltuk testünkkel, s összeolvadva vele, szívtuk a tudást belőle... Kurtacsöki úr nagy gyógyító volt Manilában.
Miután elértem a tízéves kort, első segéd lettem, s magasabb osztályba léptem. Kisebb kézrátételes, harmadik szemes fantom műtéteket végezhettem gazdám ellenőrzése mellett. Itt találkoztam Jézussal. Ő pár évvel volt idősebb nálam, már mestervizsga előtt állt éppen. Ő tanította nekünk az intraszensz technikát. Bizony az ő segítségével sajátítottuk el a testbe való belenézést, más testébe való bebújás tudását, s gondolati úton: információs műtétek technikáját.
Jézus aztán, valamilyen felsőbb utasításra, kivált közülünk, s megnősült. Ha jól emlékszem, meghalt a bátyja, s az ősi törvények szerint bátyja özvegyét kellett elvennie.
Így hát hazatért Izraelbe, s feleségül vette Magdalénát. Két gyerekük született, akik később az esszénusoknál leltek menedékre. Jézus megpróbálta bevezetni Izraelben Úrtól kapott tanításokra épülő szeretet-vallását. Tudjuk, belebukott. A nép még nem érett meg akkor a szeretet-vallás gyakorlására. Azt is tudjuk, hogy Jézus sikeresen alkalmazta az esszénusoknál tanult extraszenz gyógyítást. Ha ő megmarad a gyógyításnál, akkor nem végzi kereszten. Ő azonban túlment Úr utasításán, s lélekben is fel akarta emelni Úrhoz a népet: nem sikerült neki.
Mikor a megváltónak nevezett Jézust megfeszítették, én kaptam Úrtól a feladatot, hogy Ariel angyallal menekítsük ki éteri és asztrál testét Izraelből. Így hát a kereszten függő, agonizáló, de még élő testből az éteri és az asztrál testtel Úrhoz szálltunk az ötödik dimenzióba átmenve.
Így kerültem vissza Úrhoz. Ennek majd kétezer éve már. Most Úr leküldött újra a földre, hogy a negyedik dimenzióban menjek vissza újra egykori esszénus mestereimhez, s segítsem bejuttatni Bogumilt valamilyen módon, hogy tanulmányozhassa az esszénusok módszereit.
– És eljött az ominózus nap, amikor Úr átbillentett a negyedik dimenzióba, s éteri testemet áttette az idő síkjába, majd egy perdülettel az ötödik dimenzióban találtam asztál testemet. Így kerültem egy hónapra a sivatagba. – mondtam folytatva Ui meséjét.
– A sivatagban bolyongva trogloditák vettek pártfogásukba. Nagyon érdekes volt a találkozás velük.
– Már vagy négy-öt napja bolyongtam a vad cserjékkel benőtt félsivatagi tájon, bogyókkal, lárvákkal és gyíkokkal táplálkozva, amikor egy nagy kopár hegyhez értem. A hegy csupa homokkő szikla tömege. A meredek hegyoldalakon kőszáli kecskék ugrabugráltak. Emberi életnek nyoma se volt. Már-már a végső kimerültség határán voltam, amikor fölém borult a harmadik csillagos, hideg éjszaka. És, ahogy kuporogtam homokba vájt gödrömben, egyszercsak kecskemekegést hallottam a távolból. A zajok közeledtek, és egy puhaszőrű fehér kecske bújt hozzám, élőre melegítve... rózsaszín nyelvével végignyalta kicserzett arcomat. Édes álomba merültem. A hajnali nap első sugarai térítettek magamhoz. Ott feküdtem a kecske szőrébe bebugyolálva, a jóságos kecske nyalta a képemet. Felriadva, örömmel konstatáltam a helyzetet, s tágra meredt szemmel néztem a vörösen az égre kúszó napba.
Hírtelen elsötétedett az ég, a homok recsegett a lépések alatt, s megjelent előttem egy aranyhajú, Cupidószerű angyal: ő volt az, Ui! – mondtam, és hálásan simogattam végig Ui formás testét, kéjesen időzve el gömbölyű fenekén. Majd, hogy meg ne sértődjön, Mayát is végigsimogattam. A két angyal cinkosan összenevetett. Ui folytatta a megkezdett mesét.
– Én voltam az, hiszen Úr küldött elébed, hogy az esszénusok közé vezesselek. Először be kellett csempésszelek a trogloditák közé. Így aztán azt eszeltem ki, hogy azt mondom a trogloditáknak, hogy az apám vagy, akit a rómaiak elraboltak, s megszökvén a fogságból, most menedéket keresel.
– Be is vittél engemet egy troglodita házába.
– Ó igen, Umma, a gépészünk családjához vittelek be.
– Emlékszem, mentünk a szürkésbarna homokkő dombok között, majd egy kis nyíláson átbújva egy függőaknára leltünk. Itt ereszkedtünk le a belső udvarra. Igencsak meglepődtem, amikor egy jó 8-10 négyzetméternyi udvarra leltünk, szép takaros virágokkal teli előkertre.
– És emlékszel még a fogadtatásra, Bogumil?
– Persze, hogy emlékszem: a csacsi fogadott bennünket hangos iázással.
– Igen, mert ő a nyitott istállóból érzékelt bennünket, felriasztva a pávát, aki rikácsolva adta tudtára a háziaknak megérkezésünket.
– Utána a kakasok kezdtek el kukorékolni, majd kijött az alsó lakrészből Mama Duci, a ház asszonya. Ő fogadott bennünket kenyérrel és sóval. Mivel Umma által ismertek, így könnyen kimagyaráztam, hogy te vagy az apám, akit be kellene vinni valahogy az esszénusokhoz. Nem ment ez azonban olyan simán. Több hetet kellett eltöltenünk a trogloditák között, hogy be tudjunk jutni veled az esszénusokhoz.
– Hát, ami azt illeti, nagyon kellemes élményeim vannak a nálatok töltött időről. – mondtam, s szemeim elhomályosodtak a rám törő érzelmektől.
A togloditák fogságában
Mama Duci kis zsámolyt hozott ki, s egy bögre friss szamártejjel, szelet foszlós kenyérrel kínált bennünket.
– A ház népe még alszik. Addig egyetek, rátok fér! Utána majd Ui megmutatja a fürdőt, megtisztálkodhattok... – mondta, és leült a kőből csiszolt gabonaőrlő kézmalomhoz. Pár szem gabonát szórt a malom félgömb alakú, recés vájatába, s elkezdte a malomkövet körbe hajtani. Valami monoton gabonaőrlő dalfélét énekelve, vígan őrölte a magvakat. Az udvarra kimerészkedő csirkék pedig szemtelenül csaptak le az időközben kipottyanó gabonaszemekre. Először a ház ura, Umma ébredt. Kijőve ismerősként üdvözölte Uit, majd kérdőn felém fordult.
– Ő az apám... a rómaiak fogságából jön. Kiképzett tábori felcser. Nincs se lakása, se családja, csak én vagyok neki. El kellene intézni a főmettőrnél, hogy valami alantas állásba juttassa be őt, legalább tető lenne a feje felett... – mondta Ui Ummát győzködve. Umma vakarta a fejét.
– Hát, ami azt illeti, itt is ellakhatna. Kell a munkáskéz nálam is, ahol ennyi fehércseléd van... egyelőre maradjatok nálam! Aztán majd meglátjuk – mondta, s szedelőzködött. Ui is vele tartott volna, de visszaparancsolta.
— Jobb, ha én tálalom a dolgot. Beadagolom a főmettőrnek, aztán majd együtt beviszlek benneteket. – mondta, és távozott. Mi pedig ott maradtunk a házban. Mivel a többiek még aludtak, így bementünk a fürdőházba. Ez egy hosszabb barlang volt az emeleten. Középen egy kerek, cserépből kirakott medence, melybe kellemes, hűs víz csordogált, majd a túlfolyón át a ciszternában folyt tovább. Ide mentünk be, és levetve gönceinket, a hűs vízbe ereszkedtünk
A fürdés után tiszta ruhát öltve, kimentünk az előtérbe. Egymás után kerültek elő a családtagok. Jött a nagylegény, a 17 éves Umm-Umm, a 15 éves Umbi, a 12 éves Sambec és a három fiú után a négy csodálatos lányka: Emma, Imma, Szoma és Goma... Mind-mind egy kis gyöngyszem. Körbeülték a malomkő asztalt, s mint a csiripelő verebek csipegettek. A fiúk, miután végeztek az evéssel, mentek a dolguk után: befogták az öszvért, és vitték az égetett cserepeket a vásárba. Ugyanis a család a hátsó udvarban kialakított cserepes műhelyben cserépégetéssel foglalkozott. Itt is láthatjuk a praktikumot: ahogy vájták ki az agyagos talajt, azon mód ki is égették cserépedényekké. Így a kitermelt földet is felhasználták, s megtermelt és eladott cserepek arányában nőtt az udvar. Kellett is, mert Umm-Umm nősülés előtt állt. S ide fogja hozni az asszonyt.
Miután a fiúk elmentek, mi a lányok munkálkodását figyeltük. A nagyobbak az agyagot gyúrták, a kisebbek a meggyúrt agyagot szabták, s rudacskákat sodortak belőle, míg a mama formázta a köcsögöket. Mi pedig beálltunk segíteni a szárítópolcokra, hordani a készterméket.
Így telt el a délelőtt. Aztán Mamma Duci főzéshez fogott. Megkopasztott egy kopaszseggű szaharai túzokot. Állítólag, a vadon élő, hurokkal fogott kopaszseggű túzokban rendkívül sok az életerő. Nagyobb ünnepeken, ha vendég jön, akkor feláldoznak egy-egy befogott és ketrecben hizlalt túzokot. Meg kell adni, a mama kitűnő ebédet kanyarított.
Míg ő főzött, addig mi széjjelnéztünk. Az istálló mellett volt a konyha. Kék ajtófélfával, kék tüllfüggönnyel ellátva, belül fehérre festve. Agyagból épített tűzhely, kecskelábú asztal, polcok. Az egész úgy festett, mint egy alföldi tanya nyári konyhája. És a tarka cirmos macska sem hiányzott a házból. A konyha mellett egy hatalmas, hűs terem volt a magtár. A magtárban a földre állítva több száz literes agyag amforákban ivóvíz, bor, árpaser, gabona, kukorica, cirok. A polcokon fűszerek, szalonna, szárított hús, sonkák, ecet, olíva olaj. Minden, ami egy háztartásban szükséges. Mindez csereáruként került ide a cserepekért.
A magtár mellett volt a nappali. Ez a család állandó tartózkodási helye. Világos, szellős, 4x5 méteres helység. A falak hímzett terítőkkel, szőnyegekkel lefedve. A padozat sárral kitapasztva s barnára mázolva. Körben kerevetek, állatbőrökkel letakarva, középen két kecskelábú asztal. A sarokban szövőszék...Fenn az emeleten helyezkednek el a hálókamrák. Elől a szülőké, mellette a lányok kótere, majd a fiúké, és végül a vendégszoba. A vendégszoba egyszerű, 2x3 méteres odú. Falai szőnyeggel lefedve, egy asztalka, két sámli és egy hatalmas állatbőrökkel letakart priccs. A vakablakban olajmécses.
Ezt a szobát kaptuk mi, Uival. Merthogy, az természetes volt, hogy egy szobába raktak bennünket: ál-apát és ál-fiát...Egyik nap azzal állított haza Umma, hogy másnap a főmettőr fogad bennünket. Így aztán még egyszer utoljára kiültünk a hegy ormára, s gyönyörködtünk a naplementében, majd átaludva az éjszakát, elindultunk az esszénusokhoz. Utólag megvallva, nem is volt olyan kellemetlen ez a fogság a trogloditáknál.
Kiképzésem az Esszénusoknál
Umma sokáig vezetett bennünket kanyargós ösvényeken, horhosokon és kőhányásokon át, amikor egy sziklahasadék előtt megállt. A hasadékban egy göcsörtös olajfa nőtt, inkább senyvedett, s szúrós gallyai közt hatalmas kerecsensólyom rakott fészket. Úgyhogy egyáltalán nem keltett feltűnést a sólyomfészekkel megrakott tüskés olajfa mögött megbúvó sziklahasadék.
Umma óvatosan félrehajtotta a gallyakat, s intett, hogy kövessük. Egymás után léptünk be a hátborzongatóan hűvös félhomályba. Jó másfél órát kanyarogtunk, amikor egy térre értünk. Felülről kaptuk a világítást. Körbe több száz méter magas sziklafalak meredtek. Umma sípot vett elő inge derekából, és háromszor megfújta. A síp hátborzongatóan zengett a sziklafalak által visszavert akusztikus erősítőben. Pár perc múlva megjött a válasz, s oldalt a sziklafal nagy csikordulással kibillent. Beléptünk, s egy liftszerű szerkezetben találtuk magunkat. Az ajtó bezárult mögöttünk, s mi a liftben égő mécses világa mellett kuporogva éreztük, hogy elindulunk felfelé. Jó tíz perc múlva felértünk. Kitárult az ajtó, és egy gyönyörű kertben találtuk magunkat. Amolyan télikertszerűséget kell elképzelni, ahonnan mindenféle folyosók nyílnak. Fenn a valószínűtlenül kék ég ragyogott le ránk.
Megérkezvén, mint egy szálloda recepciójában, két aranyhajú, apródfrizurás esszénus tanuló aranytálcán ezüstkancsóban valami illatos üdítőitalt – mint később megtudtam, rózsasziromteát – szolgált fel, s illatos hűsítő folyadékba mártott kendőkkel törölték meg homlokunkat. Percek múlva megjelent egy idősebb esszénus, s bemutatkozva, azonnal a fürdőbe kísért bennünket. A fürdő egy alabástrom medence gyönyörűen megvilágított hegyikristály falú termében volt.A fürdő előterében elvették gönceinket, melyeket azonnal a tűzbe dobtak, s a hatalmas medencéhez tereltek bennünket. Illatos, szappanszerű balzsammal kenték le testünket, s csak azután mehettünk a vízbe. A jóleső fürdőzés után, egy kis kamrába tereltek, ahol forró vizet loccsantottak az izzó kövekre, és ebben a gőzben kellett tisztulnunk. Ezután cédrus fekpadokon meggyúrtak bennünket, hajunkat rendbe hozták, illatos olajokkal kentek le, és halványzöld galabiába öltöztettek át. Lábunkra sarut húztak, s mindannyian kaptunk egy teveszőr övet.
Csak ezek után jelenhettünk meg Kurtacsöki Nyiharó főmettőr előtt.A hatalmas, bíborfényben ragyogó körkupolás teremben majolika ülőpadon ülve fogadott bennünket a főmettőr.
– Legyetek üdvözölve nálam. Hallottam kálváriádat, Bogumil mester. Üdvösnek tartom a rómaiaktól való szökésedet. Egy kérdésem van csak: érdemes volt-e, vagy elvesztegetett idő csupán a náluk töltött 10 év?
– Uram – hajoltam meg –, nem panaszkodhatom. Megtanultam mindent, ami a modern orvoslásban csak lehetséges. Értek a gyógyfüvekhez, a masszázshoz, test- és talpmasszázst, érzelemdiagnosztikát, belgyógyászatot tanultam náluk. Tudok eret vágni, köpölyözni, ismerem a hánytatók, mérgek tulajdonságait, tudom a mérgek ellenmérgeit...
– Dicséretes – mondta, s szemét lehunyta.
– Mit tudnál még nálunk elsajátítani ezek után?
– Ó uram, tudásom semmi, egy nihil, amit én tudok hozzátok képest! Ti tudjátok a lélek titkait, az extraszenzorikát, és ismeritek a titkot: tudtok isteni energiával gyógyítani!
– Úgy érted, van mit tanulnod tőlünk?
– Igen, uram.
– Kössünk egyességet. Mi megtanítunk téged az isteni energiákkal való gyógyításra, s cserébe átadod nekünk a rómaiak tudományát. A fiaddal, Uival leszel egy Asramba beosztva. Délelőtt az extraszenzorikát tanuljátok Jézustól, majd ebéd után a kristálycsiszoló műhelyben dolgozol. Meg kell tanulnod mindent, amit a kristályokról tudni kell. Ezután átkerülsz Ummához a gépházba. Ott elsajátítod a bioenergetika és kozmoenergetika tudományát. A végső beavatást tőlem kapod meg, s vele az Ankh-keresztet...
Kezedbe adom a frekvenciagyógyítás tudományát. Cserébe, Jézussal konzultálva, együtt megtanítjátok az ifjakat az égi és földi gyógyítás tudományára. Na, áll az alku?
– Részemről igen – néztem Uira, majd Kurtacsökire... Kurtacsöki észrevette nézésemet, s megkérdezte – Egyedül kívánsz-e lakni vagy megosztjátok Ui celláját, elvégre a fiad?
– Ó, nagyon jó lesz nekem Uival. – vágtam rá gyorsan, s ezzel kihallgatásom véget ért. Távozásunk után Ui végigvezetett a kerengőkön, s a harmadik szinten egy barlanghoz vitt. Ujjával kódot rajzolt a tömör cédrusfa ajtóra, s az ajtó feltárult. Benn kellemes temperált idő volt. A cella 3x3 méteres félkör alakú, a hegybe vájt odú volt. Falai fehérre meszelve. Benn a földön egy hatalmas gyékény, rajta prémes állatbőrök. Oldalt egy karnélküli pad, amolyan lócaféle, középen kis asztalka, két ülőzsámoly. A vakablakban mécses, kalamáris, toll, bodzatinta, pergamentekercsek.Miután birtokba vettük kis birodalmunkat, Ui levitt a gépházba, s átadott Ummának.
– Ez itt a gépház. Itt állítjuk elő az isteni energiát, mellyel életben tartjuk az Asramot. Ezek a szerkezetek adják a fényt a műtőkben, az auditóriumokban, és adják a gyógyeszközök energiáit. Ezek karbantartása a dolgom. Körbenézve, hatalmas arany és ezüsthuzalból készített tekercseket láttam, több perdületű Mőbiusz-szalagokat, rézpiramisokat, a sarokban vaslemezeket. Egyik sarokban cérnázó orsóról cérnaszerű szálakat tekercseltek le, s ezzel vonták be a Mőbiusz-tekercsekre kerülő arany és ezüst huzalokat. Így szigetelték őket.... Még sok más szerkentyűt láttam, de nem sokáig bámészkodhattam, mert Umma egy szinttel feljebb kormányzott, a kristálycsiszolóba. Itt folyt a gyógyító ametiszt, rubin, lazúrit, kvarc, hegyi és más kristályok élbe csiszolása. A kristályok hegyeinek pontosa 60 fokos szöget kellett kiadniuk. Bemutatott a munkavezetőnek, és ott hagyott. A munkatermet kellemes, ibolyaszín fény világította be. Égők nem voltak, hanem az álmennyezet alól jött a fény. Valószínűleg a kozmikus generátorra volt kapcsolva a világítás.
A munkaasztaloknál javakorabeli, de egy-két ifjabb férfi is munkálkodott. A szerkezet primitív volt: tengelyre csapágyazott köszörűkövet hajtottak lábbal, s ezen alakították a két ujjuk közé fogott csiszolandó kristályt. Aztán voltak lapjával feltengelyezett hatalmas kövek is, amelyet egy bambusz csövön állandóan locsoltak. Ezeken csiszolták az áttetsző alabástrom és hegyikristály lapokat. Szóval, félig manufakturális, félig gépesített volt a munka. Itt kellett megtanulnom a gérbe csiszolás tudományát. A gyakorlottabbak szemre dolgoztak, s csak a finiselésnél használtak szögmérő sablont. Bizony a délutáni négyórás kiképzés után jólesett a közös zuhanyozás. Úgy neveztük, hogy égi zuhany. A műhely mellett volt egy fürdőhelyiség kiképezve. Fentről a bíbor lila fényből kis fúvókákon kristályvizet permeteztek le ránk, s illatos szappanokkal moshattuk le testünkről az izzadságot.
Finiselésül kerubjaink végeztek gyakorlati oktatásként rajtunk frissítő testmasszázst... Mondani sem kell, nekem a párom Ui volt.Utána este 7-kor összegyűltünk az auditóriumban. Rendszerint Kurtacsöki vagy Jézus mondott egy-egy példabeszédet, amit megtárgyaltunk. Majd Úrhoz imádkoztunk, s áldást kértünk a vacsorára. Vacsora után a lemenő napban gyönyörködve a kerengőn sétálgattunk, vagy kis csoportokban vitatkozva eszmét cseréltünk. Kilenc órakor nyugovóra tértünk. Azaz visszavonultunk hálókamráinkba. Egymást zavarni illetlenség volt ezután.
Extraszenz kiképzés
Másnap reggel nyolc órakor kezdődött Kurtacsökinél az extraszenzorikai kiképzésünk. A nagyteremben voltunk. A mennyezetről aranysárga fény áradt ránk, s Kurtacsöki rezgéseit mindannyian átvettük. Kurtacsöki ötvenes éveiben járt. Aszkéta termetű, szikár, arcát ugyanolyan körszakáll keretezte, mint Jézusét. Azt hiszem, hogy elhívatásukban nagyon hasonlítottak egymásra.Kurtacsöki a táplálkozással, a test és a lélek tisztításával, a duingolás (önmasszázs - önvizsgálat) módszerére tanított bennünket. Elmondta, hogy csak növényi táplálékot vehetünk magunkhoz és magvakat. A magvakat lehet csíráztatni is, ami csemege. Itt ettem először csíramálét. Fenséges volt.
Elmondta, hogy naponta át kell vizsgálni lelkünket, s ki kell gyomlálni a parázna, a munkáról elterelő gondolatokat. Ez ment két órában. Utána Jézus következett a másik két órában. Jézus magas, aszkétikus, szép arcú, gesztenyebarna hajú, körszakállú fiatalember volt. A 18-ik évében járt akkor. Mindent tudott, amit tudni érdemes a test és lélek harmóniájáról. Bejött, és mindenki elcsendesedett. Míg Kurtacsöki óráin hangosan vitatkoztunk, közbekiabáltunk, itt egy pisszenést sem lehetett hallani. Belépve végignézett rajtunk, és volt, akinek felcserélte az ülőhelyét.
– Te itt ülj hátra, te jobbra, te gyere ide... na így jó, most van meg a Jin-jang egyensúly...
Miután így elrendezett bennünket, észrevett. Tekintete kicsit elidőzött rajtam, s megszólalt.
– Jól van Bogumil, jól van... üljél át baloldalra, így látod őt... – Lemerevedtem a döbbenettől. Jézus a gondolatomba látott: azt kívántam, hogy jó lenne úgy ülni, hogy Ui gyönyörű arcába gyönyörködhessem. Jézus ezt is megérezte.
– Kis káosz van a fejedben, de majd helyrehozzuk..., nem baj, semmi sem baj! Ötven évesen nehéz megváltozni. De érdemes... majd, később... – suttogta, s elsiklott tekintete fölöttem. Úgy éreztem, hogy szíve megérinti szívemet. Forróság öntött el. Jézustól nagyon sokat tanultunk. Több meditáción át, nyitotta meg harmadik szemünket, beavatott bennünket a krisztusi energiába, ami vakítóan fehér. Megtanultuk tőle, hogy harmadik szemünkkel letapogatva kitaláljuk a másik gondolatait. Megnyitotta tenyércsakráinkat, s alkalmassá tett bennünket a gyógyítása.
Hetekig tanultuk a test és a lélek egységének, a harmóniának az Atya-Fiu-Szentlélek háromszögébe való beillesztését. Megtanultuk az intraszenzorika tudományát is. Kívülről letapogatva a pácienst, érzékeltük energia hiányait, betegségeit, s fejét a fejünkre véve, testébe bújva, képesek voltunk még a veséibe is belelátni. Hetekig tanított bennünket az érzékelés tudományára. Végül, a kézrátétes gyógyításból vizsgát tettünk. Kurtacsöki pedig az extraszenzorika csakranyitogató, energetizáló képességeinket idomította a gyógyításhoz. Kurtacsökinél tanultuk meg immaginálni, és gondolati úton (pszisebészet) kicserélni a beteg, elhasználódott szerveket és a műtést.Mikor egyenként vizsgáztattak bennünket, Jézus így szólt hozzám:
–Jól van, nincs semmi gond. Van még korrigálni való, de hiszen gyarlók vagyunk. Úr kiválasztott tégedet erre a szakmára. Jegyezzed meg, Bogumil: Úr választott tégedet, s te követed őt. Neked fontos feladatod van még további életeidben. Ne feledd el, az emberiség érdekében munkálkodol. És ahhoz, hogy meglegyen a lelki békéd, a testet nem lehet aszkéta módra kiéheztetni. Élned kell az életet, hiszen a szeretet energiából neked nagyon sok kell.
–Kövessetek engem! Mondom én, de nem azt kérem, hogy vakon kövessetek engem! Gondolkodjatok, ne adjátok fel identitásotokat!
– Tegyünk egy próbát – javasolta bölcsen Kurtacsöki, s rókamosollyal a következő kérdést tette fel nekünk. – Ki csalta meg az Urat gondolatban a tanulási idő alatt nővel? – Bizonytalanul emelkedtek fel a serdültebbek és huszonévesek kezei. Csak a kicsik, a tinédzserek nem emelték ujjacskáikat.
– Úr megbocsát, Úr kegyelme végtelen – mondta Jézus.
– Bár a gondolatban tett cselekedet ugyanúgy gyengíti a testet és a lelket – morogta Kurtacsöki –, de legyen meg az Úr akarata: Ámen.
– Most az emelje fel a kezét, aki önkielégítéssel vezette le erekcióját.
– Mindenki felemelte kezeit...?
– No lám! Hiszen ez dicséretes. De a gondolatban az ejakuláció tárgya legtöbbször nő volt. Jól mondom? – fűzte hozzá Jézus.
– Igen, igen... – zúgott a tömeg.
– Látjátok, mégiscsak a gondolat vetült ki a maszturbálásban.
– Tehát vétkeztünk Jézus?
– Vétkeztetek is, meg nem is. Mivel fizikailag nem érintettek nőt, nem gyengültetek le annyira. A fölösleges magnak ki kellett jönni belőletek. Így tisztultatok meg. Jézus most hozzám lépett.
– Isten bölcs, Isten megbocsát! – emelte fel államat Jézus, s megtörölte gyöngyöző homlokomat. – Lesz módod rá, hogy vétkeidet jóvá tedd! Isten módot ad rá, meglásd! – suttogta, s megcsókolt. A szeretet energia, amit adott, szívemig ért. Akkora töltést kaptam tőle, hogy abból gazdálkodom ma is. Ezzel a záróvizsgával kiképzésünk elméleti része végetért. A következő kurzusra már a gyakorlati oktatáson kerül sor.
Fantomsebészeti kiképzésem
A negyedik dimenzióban kétévesnek számító kiképzésem földi viszonylatban öt napra zsugorodott csupán, de még így is hátra maradt 22 nap, amiről be kell számolnom. A kétéves elméleti képzés befejeztével 3 hónap szünidőt tartottak számunkra. Mindenki hazamehetett családjához, hogy kipihenve magát, erőt gyűjtsön az újabb, immár hároméves kiképzésre.
És mivel nem volt hová mennem, engedtem Umma hátsó gondolatoktól nem mentes meghívásának, és Uival három hónapra újra a trogloditák vendégszeretetét élveztük. Csodálatos élmény volt újra a vad hegyek ösvényeit járni, friss kecsketejet, kopaszseggű túzoksültet fogyasztani, és enni a Mamma Duci főzte finom lóbabból a köretet.
Mivel már időközben Ui is 14 éves lett, külön kaptunk hálókamrát, ami azzal járt, hogy Ui szerelemre gyulladt a szépséges kis szurkos feketeszemű Imma iránt. Imma tizenkettedik évébe lépett éppen, s eladósorba került. Nagy szerelem lett ebből végül is, én bölcsen elengedtem Uit. Nem sokáig bánkódhattam kis barátom után, mert Mamma Duci addig küldözgette be hozzám finom falatokkal, friss szamártejjel a tizenhatodik évében lévő Emmát, míg az általa behordott bódító füvekből főzött teák hatására igen erős szerelemre gerjedtem iránta.
Úgyhogy ötvenkét éves koromra újra nős ember lettem: elháltam Emmával. Két szamár ára aranyért és három kiló drágakövekkel és féldrágakövekkel ékesített ékszerért vettem meg őt Ummától. Az üzlet úgy köttetett, hogy utólag fizettem a vételárat, mely csak abban az esetben érvényes, ha Emma fiúgyermekkel ajándékoz meg. Ez a házasság okozta később vesztemet s kiűzetésemet az esszénusok közül, de addig még sok minden hátra van. Mikor leteltek a mézeshetek, visszamentünk az újabb, immár hároméves fantomsebészeti kiképzésre. Az Asramban távollétünk alatt sok minden megváltozott. Hidegebb és üresebb lett a bázis. Hamarosan megtudtuk az okát: szeretett Jézusunk eltávozott. Vissza kellett menni Dávidita ősei földjére Betlehembe, s feleségül vette bátyja özvegyét, Magdalénát. Így most már, mint térítő hirdette az igét a szent földön, s a népet vándortanítóként oktatta az igaz életre. Azonban az esszénusoknál tanult parafenomén tudományát, a gyógyítások során rendre alkalmazta. Így aztán hamarosan elterjedt egész Júdeában a betegeket gyógyító, halottakat feltámasztó próféta hite.
A szellemgyógyászati kiképzést Kurtacsöki Xavér kaldeusi szerzetes professzor, híres gyógyító tartotta nekünk. A műtő, kiképzésünk helyszíne, teljesen hegyikristály lapokkal burkolt falú, a mennyezet sejtelmes ibolyakék megvilágítású fénnyel, valóban gyönyörűségesen hatott. Az egész műtőt a béke és nyugalom rezgése hatotta át. Lényegében ide hozták a kor leghíresebb és leggazdagabb embereit korrekciós műtétre. Csillagászati vagyonokat hagytak egy-egy sikeres gyógyulás után nálunk. Hogy néhányat felsoroljak: tanulóidőm alatt segédkeztem Tüskeböki professzornak Kleopátra hatalmas orrának korrekciós műtétjénél. Jelen voltam Mecenász hatalmas dagadt, elvízesedett hordószerű hasának lelappasztásánál, szétrohadt epehólyagjának fantom- műtétjénél, mellyel elporlasztottuk a több kilós epekövet, és elfüstöltük a rothadt epehólyagot. Szép summa ütötte a rendház markát. Lucullusnak háromszorosára tágítottam a feneketlen zabálást befogadó gyomrát. Így aztán túlette vendégeit. Nem volt nehéz műtét, szinte éreztem kezeimen a gyomor feszülését, amint gondolatban immaginálva, mint a rétestésztát nyújtottam a bendőt.
A lényeg az volt, hogy a Jézus által kapott krisztusi energia rezgéseivel felgyorsítottuk a műtéten lévő egyén sejtrezgéseit, ami által át tudtunk lépni éteri testébe. Ezután már úgy matattunk benne, mint varrónő a varródobozban. Meszes koronaereket, szívpitvarokat kaparunk le hüvelykujjunkkal, bélelzáródásokat nyitottunk meg. Szóval, a három év alatt olyan precíz elméleti és gyakorlati kiképzésben részesültünk, hogy néha már kisebb műtéteket egyedül vagy csoportosan végeztünk, a mester irányítása nélkül. A vizsgán nekem igen nehéz feladatom volt. A nagy Heródesnek kellett kicserélnem a szívét. Az öreg a szüntelen stressz következtében, az állandó belharcokban s a rómaiakkal vívott létfenntartó függetlenségi háborúkban hirtelen szívinfarktust kapott. A szívinfarktus kiváltó oka lényegében a vitéz.
Belizár, zsoldosvezér átállása volt a parthusikhoz. Belizár zsoldos-csapataival sikeresen védte a nyugati végeket. Mint Szíria főparancsnoka ő volt a végvárrendszer bástyája. Mivel a dicsőség a fejébe szállt, szövetséget kötött a partusokkal, és a rómaiak cinkos jóváhagyásával megkoronáztatta magát Asszíria királyának, feleségül vette az általa leigázott Palmyra királynőjét, az özvegy Sábát. Így kapta örökségül egész nagy Szíriát, azaz Asszíriát. Erről értesülve kapott szívinfarktust Heródes.
A fehér galabiába öltöztetett királyt senki sem ismerte fel. Erre azért volt szükség, mert ha a gyógyító felismeri a beteg kilétét, esetleg személyes indulatok, bosszú vagy kisebbségi érzés, elbizonytalanodás miatt elronthatná a műtétet. Így került elém Heródes. A bemérésnél azonnal megállapítottam, hogy a szív külső fala elhalt. Ki kellett cserélni az egész szívet a koronaerekkel együtt. Téta állapotban végeztem a műtétet, s tizenkét perc alatt kicseréltem a szívét egy egészséges szívre. A műtét kitűnően sikerült. Heródes a Nagy, még tizennyolc évig élt és uralkodott. Mint később látni fogjuk, azért a műtétnél egy hibát elkövettem, nem töltöttem meg krisztusi energiával az új szívet: mikor ítélkezni kellett Heródes nem nyújtotta ki mentő kezét Krisztus felé, hanem keresztre küldte őt.
A műtétért egy rúd aranyat kaptam, amivel kifizethettem apósomat, és megvásárolhattam végre feleségemnek az ékszereket. Mivel az első elhálásból megfogant Emma, s később egy fiút szült nekem, már égtem a vágytól, hogy újra láthassam őt, és kisfiamat. A szigorú önmegtartóztatás már kezdte kikezdeni idegeimet. Bár már csak két hét volt hátra az újabb szünideiig, erősen számoltam a napokat. A záróvizsgára Jézus is eljött, s sorra megáldott bennünket, keresztet rajzolt homlokunkra, és összerakva két tenyerünket "ez a kéz gyógyítson" felszólítással a gyógyításnak szentelte életünket. Ezzel kiképzésünk végetért.
