Bolíviába szakadt földim, Mathias, alias, Matyi hozott össze a machigingók varázslójával. Rajta keresztül vezetett az út az ezoterikus kiképzőtáborba. Miután hosszas alkudozás után megegyeztem Hanta - Hintával, a machigingó fővarázslóval, megígérte, hogy elvállalja a felkészítésedet a machigingó kiképzésre való alkalmassági vizsgára. Mert ahhoz, hogy valaki machigingóvá váljék, elébb különféle beavatásokon kell részt vennie. Ha megfelel a szinteken, akkor léphet tovább a következő szintre. Mint mondottam is, ez a mi kasztunk évezredek óta viszi a gyógyítás princípiumát, s a gyógyító vonal tisztasága, úgynevezett pedigréje miatt nem enged be a vonalba idegen eszméket, elemeket, s idegen lényeket: gringókat sem. Veled is csak úgy teszünk kivételt, hogy a rokonommá fogadlak, s kiengesztelve a nagy szellemet, valamilyen módon adoptálunk a Machigingók törzsébe.
Amíg meg nem születik első gyermeked, s a varázsló machigingóvá nem avat általa. Ezzel a gyermekkel váltod meg a belépődet a nagy szellem előtt a Machigingók országába.
– És ha nem akarok megnősülni, ha gyermekeim vannak otthon?
– Félreértettél: nem kell megnősülnöd, nemzened kell egy kis machigingót. Eggyel gyarapítanod kell népünket. Ez a vérfrissítés miatt bevett szokás nálunk. Prémiumként, ha minél több machigingó nőt teszel anyává, a kis meszticek által, azok számával arányosan csökken a beavatásod várakozási ideje.
– Szűzanyám, ti tenyészcsődörnek hoztatok ide?
– Ne így fogd fel, sógor! Segítened kell népünknek, mert a beltenyészet elkorcsosodáshoz vezet. Én is átestem volna ezen, ha nem itt születek. Így, mivel magyar feleséget hoztam, a gyerekeim más-más apától származnak. Aranyos kis Machigingók, hát nem látod, hogy az egyik szebb, mint a másik? Igazi meszticek! – tekintett a csicsától elfelhősödött szemmel a karéjként körülvevő gyerekseregre.
– Igen, látom, csodálatos gyerekek! Dehát, azért tudod. – nyekegtem, s próbáltam ellenvetésekkel kibújni a csődöri feladatok alól. Ő meglátva habozásomat, rögtön lecsapott rám.
– Nézzed, neked szigorú edzésre van szükséged. Gyenge az akaraterőd. Éppen ezért, egy külön kunyhót jelölünk ki a számodra és melléd adunk három tanuló ifjat. Együtt, egymással és egymáson gyakoroljátok a kundalini (tűzkígyó) felélesztését magatokban, és a kundalini muladhara (ösztön) csakrába csalogatására. Ha már a muladhara csakrádba beköltözött a tűzkígyó, s ágyékod annyira feszül, hogy a hozzád faroló lámát is magadévá tudod tenni, akkor léphetünk tovább, és felcsaljuk a tűkígyót a manipura csakrádba, s így megy ez mindaddig, amikor elérünk a hatodik csakráig: a tobozmirigyig. Ezt mi a Ketzalmadár szemének nevezzük. Ekkor a varázsló megnyitja a Ketzalmadár szemét, és a következő fokozatba léphetsz. De addig sok mindenen át kell még esned.
Este aztán részt vettem a faluházban tartott megbeszélésen. Hanthinta bemutatott a falu varázslójának: Hurca Hercének. Hurca Herce felelős a falu közigazgatásáért. Ő egyben a bíró, a jegyző, a tanító és a boltos is egy-személyben. Természetesen a családja viszi a boltot, mivel a jog mindig családi. A család feje az előjárósággal kapcsolatos ügyeket végzi, míg a családtagok a boltot menedzselik.
Herce Hurca egy zömök, busafejű, deres hajú varkocsba font frizurájú patriarcha. Szájában ott a lóg vízipipa, s elmerengve a cocával megtömött gőzölögtetőből szívott füstben hosszú szünetekkel tarkított eligazítást tart a férfiaknak.
– Testvéreim! Új testvér érkezett hozzánk a hungarók földjéről. Tanulni jött hozzánk, a tudását gyarapítani, kibővíteni a mi szerény tudományunkkal. Tiszteljük benne ezt a tudásvágyat.
– Akkor mindent megbeszéltünk. Reggel találkozunk az Asramban. Most pedig mutassunk be áldozatot a nagy tüzes kígyónak, a Kundalininek. – mondta, s tapsolt egyet.A tapsolásra zenészek surrantak be, s letelepedtek hátul. Elkezdték furulyáikat, hegedűiket, kis dobjukat és pánsípjukat hangolni. Közben valaki meggyújtotta az illatos faágakból rakott máglyát, s bódító füst szállt a levegőbe. Mint később megtudtam mira-mura kéregből, és szantálfából rakták a tüzet. A mira-mura hallucinogén anyagot bocsát ki magából, s a csitri-csurira, a hallucinogén zónára hat a nagyagyban. A bódulattól a képzeleterő kitágul, hallucinációk, víziók lépnek fel: tértől és időtől függetlenedik az ember.
Teljesen meztelen szüz lánykák behozták a csicsás tálakat, s mindenki kapott egy tálka csicsát, amibe annyit kortyolt, amennyi éppen jólesett ne ki. A falufőnök középen trónolt, míg a kiképzésre kijelöltek, mi ketten és még hét fő, kört alkotva a kunyhó fala mentén guggoltunk, csak egy vékony övvel ellátva teljesen meztelenül. Ez csak nekem volt furcsa, hiszen ők így jártak. A lányok banánleveleken sült banánt és mézes kandírozott lárvákat, finom hernyókat szervíroztak fel nassolásnak. Majd a falufőnök kért szót.
–Mielőtt elkezdődik a kakas-rítus, egypár szóval elmondom a teendőket. Mindenki kap egy tálkában xuculica bogyókat. Öt bogyót kaptok fejenként. A bogyókat az égi kapuk megnyitására használhatjátok fel. Rátok van bízva, mennyit használtok fel a Delta állapot elérésére. A cél az, hogy most a zene és a xuculica bogyó felhasználásával kicsalogassuk az összetekeredett tűzkígyót az ösztöncsakra legbelsőbb gömbjéből. Ha sikerül felébreszteni a tűzkígyót, akkor az áldozati kakas, nyakát elvágva a kakas véréve a falloszotokra csurgatva, rituálisan felszentelt péniszetekkel a kakasból kell erőt merítenetek, s elérni delta állapotig.
–A rituálé után átszállt belétek a Ketzalmadár ereje, s a kundalini felébredt. Ezután következik több hetes gyakorlás az öngerjesztés, és a kundalini egyre feljebb való vitelére. Aki előbb éri el a hatodik szemet (tobozmirigy) a tűzkígyóval, az előbb mehet tovább a második fokozatra, az égi kapu megnyitására. Miután befejezte, a zenészek belecsaptak a húrokba, a csodálatos alakú lánykák hajladozva kínálták fel a kandírozott hernyókat, lárvákat, csicsát, mi pedig bódulatot növelendő egymás után kapkodtuk a xuculica bogyókat.
Egyre jobban éreztem, hogy ágyékom dagad, heréim megtelnek pránával, fallusom megmerevedik, a zene és az erotikus táncokat lejtő papnők látványa együttesen hatalmas gerjedelembe vált bennem. A tűzkígyó kezd kitekeredni bennem, s bíborfurulyám, mint a kígyó feje, kivörösödve követeli jussát. A szeánsz tetőpontján hozzák be a tizenegy kakast, s a papnők egyenként elénk állva, egy nyisszantással elvágják a kakasok nyakát. Kifröccsenő vérükkel mohó falloszunkat megöntözik. Amint elértük a delta szintet, és a kéjtől agyunk egyszintre kerülve, pillanatra kilépünk éteri testünkből, harmadik szemünkkel vizualizálva ketzálmadárrá válunk.Ezután dús lakomát csaptunk tatusülttel és rákcsemegével fűszerezve. Majd cocalevélbe csomagolt vöröshangyatojásokat adnak fel gerjesztőnek. Tudván tudható, hogy a vöröshangya fehérjetartalma nemi gerjesztőként hat.
Ezen előkészületek után következik az újabb szakasz, a kundalini ösztöncsakrájából a manipura csakrába való csalogatás. A zene még vadabbá vált át, a hölgyek elénk állnak, s vaginájukat széttárva mindenféle praktikával igyekeznek nemi gerjedelmünket fokozni. Nekünk a látványt elménkben befényképezve immaginálni kell a női test illatát, a hüvely különleges síkosságát, s anélkül, hogy érintenénk a péniszt, az ejakulátumot messzire ki kell lövellni az előttünk ringó vaginákba. Ez igen megerőltető, de csak így lehet egybehozni a vizualizáció, a térlátó és emlékrögzítő központokat. Akinek ez sikerül, azok jutalmul szag- és íz mintát vesznek a papnő nemi szervéből, s ezzel az illatemlékkel vonulnak majd el a harmadik szem megnyitásának gyakorlására.
Ettől kezdve 14 napig nem lehet nővel érintkezni, csak a képzelet által való onanizálás és az állandó koncentrálás a feladat. Aki ezen túlesik, az elérkezik a harmadik szemes látás határára. Miután mindenkinek sikerült az onanizálás, a lányok (papnők) elvonultak. Feladatukat teljesítették, szerepük véget ért. Még egy utolsó kortyintás a csicsás tálkából, s mi is nyugovóra tértünk. Nehéz napok állnak előttünk.
Reggel a csípős hajnali levegő beáradása felébresztett bennünket, s álmosan mentünk ki a kunyhó elé. A falu még aludt. A nap hihetetlen színekben bújt elő a horizont alján, s a hűs harmat megbizsergette meztelen talpunkat. Egymással versenyt futva szaladtunk le a tóhoz, hogy megmártózva felfrissítsük magunkat. Miután megtisztulva elteltünk a vízzel, felkucorodtunk egy jagaranda fára. Az öreg, odvas fa göcsörtös ágai közt elhelyezkedve, közelebb kerülve az éghez, kitűnően lehetett merengeni.
Kis reggeli meditációnkat a tóhoz siető gyerekek, lányok, asszonyok kacagása, csivitelése törte meg. Bájos látvány volt a sok szép és egészséges meztelen test kavalkádja. Nyolc óra felé megreggeliztünk a faluházban, majd egy kis reggeli meditáción vettünk részt Hurca Herce vezetésével. Aztán bemutatta mesterünket: Vörös Tatút. Mesterünk egy görbe hátú, rőt hajú, kancsal, ötven év körüli indián férfi volt. A vörös haj idegenkezűségre vallott, s mint később megtudtuk, egy osztrák ezoterikus apától és ajmara anyától született a második világháború utáni években. Apja volt az első európai, aki itt is telepedett le (volt rá oka, hiszen náci múltja miatt börtön várt volna rá odahaza). Viszont nagy ezoterikus tudással rendelkezett a professzor úr, s tudását ötvözte az ajmarák ősi tanaival. Ezt a tudást adta tovább fiának, s így kaptam néhány morzsácskát belőle én is.
Vörös Tatu a pódiumnak kinevezett ácsolt faasztalra kuporodva elkezdte okításunkat.
– Mint tudjátok, minden jó vadásznak előbb az orrát és a fülét, majd a szemét és a nyelvét kell érzékennyé tenni. A jó vadász több mérföldről megérzi a jó barát vagy ellenség szagát, s meghallja a lopakodó ellenség zaját. Ezt ti is elsajátíthatjátok hosszas és kitartó gyakorlással. Kezdjük a szaglással és az ízleléssel.
A gyakorlatok megkönnyítésére vetettem veletek a kiválasztott papnők nunijából (vaginájából) íz- és szagmintát. A távszaglás és ízlelés begyakorlásához az ösztöncsakra ösztönzése a legjobb. Mivel a tűzkígyó a kundalini felélesztésével előző este sikerült becsalogatnotok az ösztöncsakrába, így tudatalattitok mélyen rögzítette a kellemes íz- és szagmintát. A feladat a következő: naponta óránként tíz percet kell mély meditációban orrotok hegyére koncentrálni. A másik tíz percben nyelvetek hegyére koncentráltok, majd negyven perc, lazítás következik. Ezt ismételitek napi nyolc órában. Éjjel tudat alatt jönnek elő az immaginációk: az agyatokba vésődő íz- és szagminták bevésődnek s a megjelenített papnőkkel álmotokban egyesültök, s bekövetkezik a magömlés. Olyan ez, mintha istennel szeretkeznétek...
Az orrhegyre, helyesebben az orrhegy, érzésre állhatatosan összpontosított gondolatok által egy pillanatra elakad a lélegzet. És az emberben a mélytudatból előjön egy kényszerkívánság, hogy megszagolja, kiszagolja a levegőt. Ebben az állapotban az ember minden pillanatban várja, hogy valami szagot vagy illatot érezzen. Ez az orrhegyre koncentrálás bevezeti a szaglás vágyának felkeltését. Ez a folyamatosan gyarapodó vágy izgatja a szájpadlás fölött húzódó szagló idegvégződéseket, kifeszíti azokat, aminek révén, rövidebb hullámhosszakon lehet venni a finomabb illatokat. Így érhető el olyan távolságról is észlelni a kívánt, felidézett illatokat, amit normális ember nem érez.
Ugyanez vonatkozik az ízlelésre is. Ezt odáig lehet fejleszteni, hogy felidézve egy személyt, annak finom rezgéseinek vételével nem csak a szagát, de nedveinek, kipárolgásának, izzadságának, nemi mirigyeinek váladék ízét is észlelni lehet. Így érzik meg a hímek több ezer mérföldről a nőstények párzásra felhívó illatát...
– Ugyanígy megérezhető egy gyümölcs íze is? – vetettem közbe.
– Természetesen. Ha például egy indián megéhezik, s éppen ananászt kíván enni, akkor rákoncentrál, s már jön is a kép, hogy merre van az ananászbokor... De ez már magasabb fok. Most ne keverjük bele a téren és időn kívüli észleléseket.
Mint látjátok, a nemi ösztön felkeltése az, ami oly erős, hogy a természeti népeknél gyakorlás nélkül is működik. Ők még nem felejtették el, nyitva van az ösztöncsakrájuk, s a tűzkígyót az ajnába felküldve radarként tapogatják le kedvesük párzásra hívó illatát.
Ezen bevezető után elbocsátott bennünket. Naponta kellett gyakorolnunk, s jelenteni, hogy mennyire jutottunk a gyakorlásban. Nekem a negyedik napra jött meg a teljes íz- és szagérzékelésem. Estére már olyan szabadon választott gyakorlatot is végeztem, hogy gondolatban ibolya, jázmin és petróleum illatokat immagináltam, s éreztem az illatokat. Nagy boldogságunkban a szobatársaimmal összeölelkeztünk, és véget nem érő aktusban tettük egymást magunkévá. Ez a robbanásszerű szeretkezés a négynapos megfeszített koncentráció levezetéseként szükségszerű volt. Szinte robbanásszerűen tört elő heréinkből a prána által képződött bindu, mellyel bőségesen öntöztük egymás ánusát. Ez egy eufórikus, eszméletvesztéshez hasonló aktus volt, amin nem kell megrökönyödni, ez is az érzékszervek fejlődéséhez tartozik. Mind-mind egy építőkocka a vizualizáció és az égi kapun való kilépés előkészítéséhez.
Kiegészítő gyakorlatként, amikor felkelt a nap, úgy kellet állni, hogy árnyékot vessen általam a földre. Egy ideig éles tekintettel kellett az árnyék nyakára meredni, majd hirtelen felnézni az égre, ha sikerült az égen meglátni egy szürke árnyékot, akkor már elértem azt a szintet, hogy kérdezhetek, s a hang válaszol a kérdésemre. Ezt is sikerült elérnem.
Ilyen kemény gyakorlatok árán értük el a harmadik szem megnyitását. Élesedését, és a tér-idő legyőzésével a korlátlan kérdezni tudás gyakorlatát.
Így lényegében a tizennegyedik napon teljesítettük a harmadik szem megnyitásának mindkét fokozatát. Ahhoz, hogy a képeket a térben is lássuk, a briliáns fényben egy beavatásra volt szükség, amivel a varázsló összekötötte egy energiasugárral örökre a harmadik szemünket az agyalapi miriggyel. Ezt csak azok kapták, akik elérték azt a szintet, hogy tudják fogni a mester és társai gondolatát.
A beavatás napja egybeesett az ajmarák ünnepségével, az egy héten át, tartó Tiahuanaku isten nevével fémjelzett Nap és Hold ünnepével. Ez az egyhetes eszem-iszom, dinom-dánom ad alkalmat a családoknak egymás meglátogatására, távoli vidékekről jövő rokonok fogadására. Erre a hétre az országot járó Machigingók is mindig hazatérnek. Ekkor tartják a legtöbb esküvőt és keresztelőt.
A beavatás helyszíne gyakorlatilag megközelíthetetlen, csak a sziklába vájt alagutakon elérhető sziklapadhoz többórás úton értünk fel. Megdöbbentő látvány tárult elénk. A fekete gránitból faragott oltár alatt egy medence, s az oltárból vércsatornák futottak le a medencébe. Fenn, az oltár mögött fél karéjban helyezték el Tiahuanaku aranyozott trónon ülő szobrát, tőle kissé lejjebb Pacsamama és Varikocsa Papa szobrait. Az oltár előtt égett a tűz, s bódító kékeslila füst ömlött le a tömeg feje fölé. A főpap fehér tógában, kezében obszidián késsel állt az oltár előtt.
Délután négy óra felé kezdődött el a rítus. Felsorakoztattak bennünket a szüzek barlangjaival szemben, s nekünk koncentrálva telepatikus kapcsolatba kellett lépni az első napon nekünk felajánlkozó szüzekkel. Erre a tudatalattinkba vésődött íz- és szagminta adott lehetőséget. Aki felidézve az akkor vett mintákat (a szűz OD-ját), eltalálta asszonyát, az a telepatikus azonosításra megjelenik a barlang ajtajában, és az oltár felé lépdel. Ha senki sem jelenik meg, akkor nem avatható fel a jelölt, mert nem érett meg rá.
Szívdobogva koncentráltam kedvesem OD-jára, s elmémben vakító aranyfényben megjelent sziluettje. Kinagyítva, beélesítve a képet, közel hoztam, s a felidézett szagmintával azonosítottam. Bíborlándzsám felemelkedett, ágyékom megfeszült. Immaginálásom tárgya megjelent a barlang ajtajában. Hangos, izgatott moraj szállt fel a völgyből. A csodálatos fehér lepelbe burkolt szűz leballagott az oltárig, és én is elindultam felé. A papok elővezették az áldozati lámát. Mikor a szűz az oltárhoz ért, rátette kezét az áldozati állat fejére, így ráadta OD-ját. Félrelépett, s hagyta, hogy a sahterok elvágva a láma nyakát, kimetsszék annak szívét. Aranytálra téve átadták a még dobogó szívet a főpapnak. A főpap felmutatta az áldozati állat szívét a tömegnek. Falrengető ováció tört fel a mélyből. A vércsatornákon megindult lefelé az áldozati állat vére.
Szűz papnőm levette fátylát, s az oltárra terítette. Anyaszült meztelenül fellépkedett a lépcsőkön, s egy pillanatra körbeforgott a szájtátó tömeg előtt. Felajzott moraj futott végig a tömegen. Aztán hanyatt feküdt a leterített oltáron. Most én ballagtam fel a másik lépcsőn, s egy obszidián késsel kimetszve egy darabot az állat szívéből, Tiahuanakunak ajánlva megettem a kimetszett nyers szívdarabot... Az előzőleg szíverősítőként bevett xuculica bogyó elvette undoromat, s megerősítette gyomromat. Előremeredő bíborlándzsámmal a szűz fölé térdelve kezemben a véres obszidián késsel harcba indultam.
Ez a pillanat az, amikor imitáljuk a szűz feláldozását, szívének kitépését. A szív kitépését a deflorációval (szűzhártya átrepesztésével) cseréljük fel. A kés visszakerül az aranytálra, s én megejtem az aktust. A mágikus, magnetizált oltár kövén robbanásszerű robajjal, faltörő kosként hatoltam a tüzes, ruganyos, fiatal testbe. A fehér fátylat piros vér festette meg... Mint a Ketzalmadár a tűzben, oly fényes aranyragyogásban egyesültünk. Nászunk közben úgy éreztem, isten bennem van, s én istenbe költöztem. Eggyé váltam a szűzzel, s ezen keresztül Tiahuanakuval... Már nem volt semmi és senki körülöttünk, csak Tiahuanaku és mi ketten, az ő gyermekei: Pacsamama és Varikocsa papa.
Az aktus után a főpap felmutatta a véres fátylat. A tömeg, ujjongásba tört ki, és a férfiak vad maszturbálásba kezdtek. Diadalmámorban szórták magjukat a mezőre. Ezt ők termékenységi rítusnak nevezik.
Miután beavatásom megtörtént, egy évig kell a szűztől külön élve, a machigingókkal az országot járva gyógyítanom, s visszatérve kerül sor újabb avatásomra, ha a szűz gyermeket szül nekem. Akkor fogadnak be az ajmarák népe közé, s a főpap akkor nyitja meg a hetedik csakrámat, az égi kaput. Így váltam igazi machigingóvá.
