Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A suliban indult egy verseny, melynek az első három helyezettje, a tanulmányait egy cserediák...
Az emberiség létrehozott egy anyahajót ami 20pc/h maximum sebességgel járja a világűr sötétjét...
Egy székhez kötve ébredtem, nem láttam semmit ugyanis egy vászonzsák volt a fejemen. Eltelt...
A suliban indult egy verseny, melynek az első három helyezettje, a tanulmányait egy cserediák...
Az eladó feljegyzett valamit és megszólalt: -Jó választás és nem nehéz elkészíteni. Most pedig...
Friss hozzászólások
83FaNa04: Kezd már nagyon unalmas lenni...
2019-03-25 10:52
cartini: Újabb ötlettelen semmik. Írj i...
2019-03-24 12:03
cartini: Rohadtul unalmas. Most végigmé...
2019-03-24 11:58
anonimguy: Az a fajta, akit idegesítenek...
2019-03-23 17:26
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Andrea

A zene betöltötte a termet, villóztak a fények a diszkóban a tetőfokára hágott a hangulat. Andrea három barátjával jött el. Gyönyörű volt a miniszoknyában, és a toppban. Szőkésbarna haja föl volt tűzve, szabadon hagyva gyönyörű ívű nyakát. A fiúk ragadtak rá. Most is táncolt. Karcsú alakja szinte vibrált. Nevetett. Egyszerűen nem bírta abbahagyni. Előbb volt kint a WC-ben. Egy srác tablettákat árult. Extazit. Vett egyet, és ivott rá egy boros kólát. Máskor is csinált ilyet. Utálta az utána jövő másnaposságot, de nem érdekelte. Úszott körülötte a terem, a zene élesen dübörgött a dobhártyáján, és tetszett neki, hogy tetszik.

- Nem akarok még haza menni! – tántorgott Andrea.
- Mit vettél be? – rángatta a barátnője. Andrea pár perce botrányt csinált. Nemes egyszerűséggel elvágódott a táncparketten, majd lehányta a táncpartnere cipőjét. A kidobó fiúk összeszedték, és az odarohanó barátait megkérték, hogy vigyék haza.
- Mit vettél be? – rázta a vállát ismét a barátnője.
- Mit tudom én? Valami tablettát.
- Most jöttél velünk utoljára! Mindenki estéjét elrontod a hülyeségeddel!
- Miért? Csak repülök – mondta a lány és pörögni kezdett. Elszédült, megint elesett. Betuszkolták a kocsiba. Szinte azonnal elaludt. Egy kis garzonba lakott. A barátai levetkőztették, és bedugták az ágyba. Az ágy mellé egy üveg kristályvizet raktak, mert sejtették, hogy nagyon szomjas lesz, ha felébred, és rázárták az ajtót.

Sírt. Arra ébred, hogy sír. Arra nem emlékezett, hogy mit álmodott, de nagyon szomorú volt. Megmozdította a fejét, de majd szétrobbant. Gyötörte a szomjúság, és nem tudta, hogy került haza. Megtalálta kristályvizet, és ivott. Mohón, szinte már fuldokolva. Felkapcsolta a villanyt. Az éles fény a szemébe hasított. Szétnézett a lakásban. „Egyedül!” gondolta „Már megint egyedül!” és sírt. Lekapcsolta a villanyt, hogy ne lássa a magányt. A szülei vették neki ezt a lakást. Először nagyon örült neki, de aztán kezdett magányos lenni. Ha haza ment, már nem volt ugyan olyan. Nem tartozott oda. Itt, itt pedig körülölelte a magány. Úgy érezte, hogy a szülei lerúgták magukról.

Nem bírta tovább. Fölkelt, és ki ment a hűtőhöz. Kinyitotta az ajtaját, és leült elé. Jól esett a hűvös, ami a hűtőből áradt. Mindig tartott otthon vörösbort. Most is volt, ugyan már csak az üveg alján lötyögött valami, de volt hozzá kóla is. Letekerte a kóla tetejét, és megpróbálta átönteni a vörösborba. Nem sikerült, remegett a keze. A kóla végig folyt a lábán. Nem törődött vele. Ivott hát egy korty bort, és ráivott kólát. Rosszul lett, ismét hányt, de a remegés elmúlt. Lefeküdt, de nem jött álom a szemére. Felfokozott agya, mint az őrült úgy dolgozott. Ismét felkelt, és kinyitotta a szekrénysor italos részét. A poharak még mindig úgy sorakoztak benne, mint mikor az anyja bele tette őket. Benyúlt a pezsgő mellé, és előhúzott egy műanyag dobozt. Kinyitotta, és a tartalmát az asztalra öntötte. Egy műanyagfecskendő, hozzá tű, gumiszalag, gyertya, kanál, és egy piciny zacskó gyilkos por. Andrea még sosem próbálta a kemény drogot. A dobozt is a diszkóban vette egy pár hete. Most elérkezettnek látta az időt. Remegő kézzel oldotta föl a szert, aztán felszívta, a karjára tekerte a gumit, majd lassan nyomni kezdte magába a drogot. Forróság öntötte el, aztán elájult.

- Mennyid van?
- Húsz kiló.
- Jó, ez elég szép adag, oda adom érte.
- Tű is van hozzá?
- Van. Mit csináltál a múlt hetivel?
- Eltört – a fiú megcsóválta a fejét, és bedobott a zacskóba még egy tűt. Használtat. Andrea már nem volt a régi. Azelőtt csillogó szemei tompán néztek a világra. Amikor csak tehette, belőtte magát. A magánya pedig egyre teljesebb lett. A barátai elfordultak tőle. Mindenkivel összeveszett. A lakása katasztrófa övezetté változott. Már az anyja sem járt föl hozzá. Ha ott volt, csak veszekedtek. A nappalok még elmentek. Dolgozott egy irodában, de az éjszakák, azok borzalmasak voltak. Ilyenkor úgy érezte, hogy a világ ellene van. Elkerült a tű, és a szer, és újra és újra jött a lebegés.

Már nagyon sok kellett. Érezte, hogy rohan, szalad a vesztébe. Már nem volt meg a munkahelye. Pénze is alig. A kaját úgy lopta a közérből. De a szer, a drága szer ott vigyorgott rá az asztalon. A cd lejátszóját adta el érte. De a pénz így is kevés volt, így magát is eladta. A díler a diszkó mosdójának a falához döntötte, úgy kefélte meg. Andrea utálta magát érte.
De a szer megvolt. Felszívta a kanálból, elkötötte a karját, szúrt, és várta a jól ismert érzést.

Gépek között ébredt. Korházban volt. Az anyja találta meg, még időben. Két napig volt kómában. Az életveszély elmúlt, pedig ő nem akart élni. Úgy érezte, hogy nem szeretik. Senki. Nem látta aggódó anyját és apját a folyosón. A nővér katonásan megetette. Azt hitték, hogy megnémult, mert senkihez sem szólt. Aztán éjjel sikítozni kezdett. Elvonási tünetei voltak. Kapott valami szert, amitől lecsillapodott.

Reggel egy fiú ült az ágya mellett. Magas, jóképű. Fekete haja volt, és nagy kedves, barna szemei.
- Jó reggelt! A nevem Barna Zsolt, és a drog ellenesektől vagyok.
- Akkor nálad nincs biztosan egy löket – húzta el cserepes száját a lány, valami mosoly félére.
- Nem. Azt nem hoztam, de egy pár brossurát igen. Olvasgassad el őket. Majd még jövök – mondta a fiú, és gyöngéden megsimogatta Andrea kezét, aztán elment. Andrea pedig hosszú ideje először érezte, hogy törődnek vele. Felvette az éjjeli szekrényről az egyik füzetecskét. A szokásos szöveg. Átfutotta, de unta. Nem mondott semmi újat. Aztán megnézte a következőt, de abban sem talált semmit. A harmadikba már csak belelapozott. Éppen le akarta azt is tenni, amikor a hátán meglátta a verset. A drog útja (Szívás) „Milyen furcsa a címe?” Ízlelgette a szavakat, aztán nekilátott a versnek:

Mikor az idegességtől a körmöd rágod,
Gondolkozz el: Vajon ez a Te világod?
Hogy már nem is éltet semmi más,
Mint, hogy mikor jön a következő szívás?

Az első csak egy alkalom,
S észre sem veszed magadon,
Hogy akarod, csak még egyszer,
Mert igazán csak ez éleszt fel.

Rendszerezed, hogy szívsz egyet havonta,
Viszont az elején még mindenki ezt mondta.
Magáévá tesz, és Te ezt hagyod,
Észre sem veszed, hogy másnak már Te adod.

Eszébe jutott az a lány, aki a diszkó vécéjében nyüszített egy adagér. Adott neki. Ültek a hideg csempének dőlve, és felváltva adták be maguknak a szert. Lehetett volna akár AIDS-es is.

Már a tükörben sem látod magad,
Hiszen elszívtad már félig az agyad,
De befejezed, hallod az önálltatásod,
És alig várod már a következő szívásod.

Előtte pár napot magadhoz térsz,
Rád törnek az emlékek, melyektől félsz,
A szép emlékek, hogy nem is olyan rég,
Nem hallottad a szádból a gyűlölt szót - Még!

Ismét rátört a hiány. Nyüszíteni, sikítani tudott volna. Ha becsukta a szemét, érezte a gyertya fölé tartott kanálban forró szer illatát. Kényszerítette magát, hogy tovább olvassa a verset.

A múltban, még a barátaid körében,
A jókedv mindig attól tört Rád éppen,
Ami történt! És mindig más történt.
A zöld a rétet jelentette, az elvesztett reményt.

A fű csak a virágok tövében nőtt,
Mellyel egy fiú ajándékozott meg egy nőt,
De elmúlt, s már nem érdekli más,
Nem kell neki szerelem, csak még egy szívás.

„Milyen szép barna a szeme van ennek a Zsoltnak. Hány éve is nem járok már fiúkkal? Kettő. Igen kettő. Az István volt az utolsó. Megverte az a szemét díler. Nem is vettem több anyagot nála!”- morfondírozott.

Talán attól lesz valaki teljes ember,
Hogy agy nélkül már félni sem mer?
Talán az sem fog majd Rád hatni,
Ha Te fogod gyerekek kezébe adni?

Már magaddal is elhitetted,
Hogy az egészet azért tetted,
Mert nincs teljes életed. Nincs más,
Csak az üres élet és a szívás.

Volt hetente, majd hetente többször,
Csak két alkalom, majd négyszer, ötször,
S az ok, amiért nem szívsz naponta,
Nem lelkiismeret, csak a pénztárcád azt mondta.

Ha már ezt is unod, akkor mit tehetsz?
Az egyetlen dolog, amit szeretsz
Elveszik, de Te annyira akarod,
Hogy elkezded teleszurkálni a karod.

Rá nézett a karjára. Csupa kék zöld folt. A szúrások nyoma. Kénytelen volt már nyáron is hosszú újúban járni.

Most lettél függő! Már csak nehezebb lehet,
S Te csak keresed a vértől dagadó eret,
Úgy hiszed végre találtál mást,
Ami elfeledtetheti veled a szívást.

Minden nap, mikor a tűt magadba döföd,
Éned utolsó darabjait ölöd,
Egyetlen vágyad, hogy valaki beoltana,
S már nincs az az emlék, ami visszatartana.

Még mielőtt elkezded, gondolkozz el rajta:
A kábszeres embert vajon mi hajtja?
Szétszívod az agyad, a karod szétlyuggatod,
S már kimondani sem bírod, hogy nem ezt akarod.

Andrea szeme megtelt könnyel. Végigcsorgott az arcán, miközben halkan mondogatta:
- Nem akarom, nem akarom…

Még sokszor rátört a kínzó üresség. Fél évig volt az elvonón. Zsolt minden nap meglátogatta. Először csak szakmailag karolta fel, de aztán, ahogy Andrea szépsége, és nyugalma kezdett visszatérni, úgy szerettek egymásba. Mikorra a lányt gyógyultnak nyilvánították, tudták, hogy össze fognak költözni. Andrea vissza sem ment a régi lakásába. Zsolti háromszobás lakásába ment „haza”. A fiú türelemmel, szerelemmel segített neki visszatérni a helyes útra. De voltak szörnyű napok, mint ez a mai is.
Haza jött a munkából és rájött a hiányérzés. Ledobta magát az ágyra, és összegömbölyödve marta a saját karját.
- Adj, adj! – nyöszörögte. Hol melege volt, hol fázott. Úszott a verítékben. Zsolti már az ajtóban tudta, hogy baj van. Berohant a hálóba, és Andreát ott találta félájultan. Felemelte és a fotelba rakta. Gyorsan megágyazott, majd levetkőztette a lányt. Szivaccsal lemosdatta, és az ágyba rakta. Andreának jólesett a meleg törődés, a hűvös kéz érintése. Remegve bújt a biztonságot adó ölbe, és tudta, érezte. Hogy neki sikerül. És neked?

A novella, Marvin: A drog útja (Szívás) című verse alapján készült.
Hasonló történetek
2537
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
2083
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Hozzászólások
További hozzászólások »
játékos ·
Sajnos nem mindenkinek jut egy Zsolt.
Nilturiel ·
...amit jelenthet neki egy segítő társ, család. Igen.
leticia_63 ·
A család nagyon fontos. Az, hogy segítsenek, irányítgassák az új útján, és ne úgy kezeljék, mint egy félhülye beteget.

Persze, sokszor a fiatalok azért válalják ezt az utat, mert úgy érzik, hogy a család nem törodik velük. Tengnek, lengnek, aztán rátalálnak az úgynevezett "rossz társaságra", ahol odafigyelnek rájuk, csak éppen addig, amíg rá nem szoknak az anyagra, aztán jönnek a zsarolások, hogy árúlják ok is.
MARVIN ·
Nna, ez azért nem egészen így van. Kemény drogokról nincs felhasználható tapasztalatom, még külsősként sem, viszont könnyű drogoknál a rendszeres fogyasztó inkább lebeszélni próbálja a kezdőt, míg az látja, hogy a másik milyen jól érzi magát annak ellenére, hogy hogyan beszél róla, és egyszerűen nem hisz neki.

Vagy hasonló.

Zsarolás, meg kényszerítés viszont a közelben sincs. És a családi háttér is lehet tökéletesen egésszséges. Nincs összefüggés. De ebbe most nem mennék bele.

Ria ·
Most, hogy Marvin verse is megjelent, talán többen veszik a fáradtságot arra, hogy elolvassák ezt a történetet is, melyet a vers ihletett..


leticia_63 ·
Manapság én is úgy látom, hogy kevésbé van összefüggés a családi háttér, és a drogozás között, bár legtöbször igen.
Szvsz. mindenki kipróbálja. Én annak idején zacskóztam kétszer, de írtó rosszul voltam tole. A családom meg szenzációs volt, tehát nem a nem odafigyuzásuk miatt volt. Kíváncsi az ember az élményre.
MARVIN ·
Én tartom magam, hogy a legtöbbször sem...
Ha valaki azt mondja, hogy a családi háttér miatt, akkor az olyan, mint az a két fickó, aki autóversenyezik a sziklaszirt felé, és amelyik hamarabb kiugrik, az a gyáva, és erre azt mondja, hogy azért csinálja, mert látta a tévében. Kifogás, ürügy, tévedés, magyarázat... lehet választani. Soxor elég, ha a szülő védi a gyermeket a drogtól (vagy bármitől, amit rossznak tart) és a gyerek már csak azért is megcsinálja.

És most egy téveszmét még a saját állításaimban is felismertem. Ugyanis az sem kötelező (bár általános), hogy csak fiatalokról lenne szó. Egy felnőtt szüleit hibáztatni... az meg már nem jó.

A nevelésben sokkal szarvasabb hibák szoktak előfordulni, minthogy a gyerek cigizni, inni, vagy drogozni kezd.
Ria ·
A nevelésben sokkal szarvasabb hibák szoktak előfordulni, minthogy a gyerek cigizni, inni, vagy drogozni kezd.

Ezzel nagyon egyetértek!

A drogozásról csak annyit, hogy én pl. nem próbáltam.. Kínáltak vele, de valahogy nem érdekelt, nem vonzott a dolog.. Talán azért, mert mielőtt beleléptem volna a kíváncsi korba, láttam egy fiut tönkremenni, leépülni a heroin miatt. Olyat, akinek nagyon jó családi háttere volt...

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: