Prológus
Vannak akik azt mondják nincs élet a halál után. Mások az ellenkezőjét állítják. Vannak kik hiszik, hogy ugyanezen a földön születünk újjá, csak más testben. Néhányan azt remélik eljutunk az Istenek közé, mások szerint a lelkünk örökre elveszik. Vannak akik hisznek és vannak akik csak a jelennek élnek s nem érdekli őket a holnap. De án tudom, titkon mind azt reméljük, kapunk egy második esélyt s új élet vár a halál után.
Én is nagyon bíztam benne, hogy vár élet az élet után. És, hogy az olyanoknak is, mint én jár egy második esély. Azt hittem tökéletes vagyok, hogy soha sem kell majd felelősséget vállalnom a tetteimért. Tévedtem. Nem térhettem ki a sorsom elől, ami azt kívanta, hogy egyszerre fizessek meg a bűneimért. Elakarta venni tőlem azt amit én már oly sok embertől raboltam el, amivel kellőképpen megfizethettem viselt dolgaimért. A lelkemet, s vele együtt életemet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Mephalának tényleg kapaszkodnia kellett, mert olyan gyorsan indult el a sárkány, hogy a szél majdnem levitte. Az íját ki is vitte a kezéből. Mephala a sárkány nyakán ült, és érezte, ahogy a tűz a lábai között járkál. Az két küklopsznak esélye sem volt a két sárkány ellen, szénné égették a őket...
Csak ültek ott, nem mozdultak, olyanok voltak, mint a szobrok, mindenki a gondolataiba merült. Végül Horiq törte meg a csöndet:
- Mi emberek vagyunk. - kezdte - Az embereknek volt valaha egy olyan híres szokásuk, amit róluk neveztek el: az emberségesség. Ezért nem fogom társaimat irtani. Inkább korán kelünk, hogy a tündéket megelőzve átjussunk az erdőn...
- Mi emberek vagyunk. - kezdte - Az embereknek volt valaha egy olyan híres szokásuk, amit róluk neveztek el: az emberségesség. Ezért nem fogom társaimat irtani. Inkább korán kelünk, hogy a tündéket megelőzve átjussunk az erdőn...
Hozzászólások