Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Kellemes, igényes pornótörténet. Tulajdonképpen lektűr irodalom.
Kocsordon az észak alföldi községben jár a nyár, benéz minden ablakon, kulcslyukon, átsuhan...
Ne sírj lelekecském! - simogatta meg a fejem.<br /> A könnyeid elolvasztják az édes arcocskádat......
A tündér szemérmes pillantással eltakarta viszonylag lapos mellkasát.<br /> – Rajta! – noszogatta...
Csak emlékek kusza, összegabalyodott, szabálytalan, nehéz halmaza, amit leteszek itt örökre....
Friss hozzászólások
RichardRoe: Mindig felforr a vérem, ha egy...
2022-01-23 16:28
91esfiu: Tudtam, úgy tudtam :) már várt...
2022-01-23 00:43
Asszisztencia: Hello! Folytatás mikor várható...
2022-01-22 14:53
Marthy: Juj! Lesz következő rész ugye?...
2022-01-21 20:17
tenda: Nagyon tetszett.
2022-01-21 18:13
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Az utolsó vonat Ungvárról - 22. 1944. november 12: 0036

És a két kutya, a cseh és az orosz majd két hétig csak vicsorított egymásra, a konc fölött, amit Kárpátalja jelentett nekik… Iván viszonylag szabadon mozgott, de ez a szabadság nem volt több, mint amit a börtönudvaron élvezhet a rab. Istvánnak olyan volt ez a csend, mint a bíróságon, amikor az esküdtek visszavonulnak ítéletet hozni.
Remélni akarta, hogy még vannak erők, amik egymásnak feszülnek, s nem csak Sztalin kommandíroz nekik. Morbid helyzet volt, hogy korábbi ellenségük, a csehek erejében kell bizakodniuk: de talán Benesék nem azért harcoltak annyit Kárpátaljáért, hogy most egy gáláns mozdulattal odadobják az oroszoknak. Talán a szovjetnek sem annyira fontos ez a terület, hogy a nyugati szövetségesek jóindulatát kockáztassák… De tudta mindez csak önámítás: amit Sztalin meg akar szerezni, meg is fogja kapni. És a civilizált nyugat hallgatni fog, mert így kényelmesebb. A saját gyilkosoknak mindig van mentség, csak a vesztesek bűnei megbocsáthatatlanok. És Sztalin mindent akar, nem nyugodhat addig, amíg az egész világot vörösre nem festi.
Egyik nap Iván ezzel búcsúzott tőlük:
- Valami nagy dolog készülődik és én kisember vagyok, nem szeretem a nagy dolgokat. Nem jó, ha az ember belekerül a történelemkönyvekbe.
- Mi történt?
- A faluban járt egy furcsa alak, valami Turjanica. Szovjet egyenruhát viselt, de csehnek mondta magát és agitált minket, hogy lépjünk be a kommunista pártba.
- Most ők az urak, ez nem természetes? – jegyezte meg rezignáltan István.
- Nekem ugyan nem! Ha kell, elfogadom tőlük az igazolványokat, a dokumenteket, de azt, hogy még be is lépjek a pártjukba, azt már nem! De ami nagyon nem tetszett nekem, ahogyan nevezték a pártjukat: „Kárpátontúli Ukrajna Kommunista Pártja”. Persze nálunk becsületes emberek élnek, nem is jelentkeztek a pártba, erre elvörösödött a feje és kiabálni kezdett, hogy mindannyian fasiszta csőcselék vagyunk, majd meglátjuk mi lesz, ha nem lépünk be! És hogy egy szavába kerül, és az egész falut elviszik, ahogy mondani szokás, átnevelésre.
- Ez őrültség, Iván.
- De egy őrült világban élünk, alezredes úr, az őrültség általános. És november 13-ára összehívták a kommunistákat Munkácsra. Messze vannak, de ez a Turjanica is ott lesz állítólag, ez nem sok jót jelent.
- Az még két nap. Addig talán nyugodtan aludhatunk. Ott majd elhatároznak valamit, azt nyilvánosságra hozzák és akkor ráérünk aggódni. Egyenlőre nem úgy látszódik, mintha nagyon akarnának valamit. Még szabadon mozoghatunk, a határok sincsenek légmentesen lezárva, ha tényleg deportálni akarnák a magyarokat és a németeket, akkor először a körül kellene minket zárniuk.
- Adja Isten, hogy az alezredes úrnak legyen igaza… Én rosszat sejtek.
- Talán holnapután többet fogunk tudni – próbálta meg magát is nyugtatgatni István.
- Nem tudom, hogy ettől a tudástól boldogabbak leszünk-e…

Amikor Iván elment, körbenézett a lakásban. Hat éve ez az otthonuk és valamikor még remélték, hogy ha nem is örökre, de amíg a katonaélet engedi, az lesz. Itt nőnek majd fel a gyerekek. Most mégis, itt lebeg a kérdés: mi van, ha tényleg igaz, és el kell hagyniuk? Ha hátra kell hagyniuk mindent, amiben éltek, amiben nevelkedtek a gyerekek, amiben hittek? Ha az életben maradás parancsáért fel kell áldozniuk a hűséget?
És hova menjenek? A nyilaskereszt árnyékában megbúvó Magyarországba? Maradt-e még annyi abból a földből, hogy hazának lehessen nevezni? Az ország látszólag mindenkinek behódolt: a náciknak, a nyilasoknak, mindenkinek, aki fegyvert adott a kezébe és vele harcolt a legnagyobb rossz, a kommunizmus ellen? De meddig lehet védekezni azzal, hogy ez a kisebb rossz? A történelem minden gazembere ezzel mentegette magát, hogy igaz, hogy ő is követett el bűnt, de az ellenség is, és az ő gonosztettei még mindig a kisebb rosszat jelentették… Ha szórványosan is, de kaptak híreket „otthonról”. Hogy Szálasiék mindent felszámolnak, amiről azt gondolták régebben, hogy a magyarság ezért értékesebb, mint a környező népek. A szabadság, a türelem, az életszeretet… Mindent, kivéve egyet: hogy véres harcok árán is, de fennmaradjon a „magyar faj”. A puszta fennmaradásért minden erkölcsi elvet áthágnak – és a túlélés parancsának szolgálatában megölnek mindenkit, aki másképpen gondolja a nemzet túlélését.
De vajon Szálasi nem azt csinálja-e nagyban is, mint ő kicsiben? Ő vasmarokkal mindent bedarál, hogy az a hungarista ősgyepü, vagy mi a csoda, amiben hisz, fennmaradjon, miközben ő ugyanezt teszi a családjáért, hogy a gyermekei életben maradjanak… Van-e különbség kettejük között?
Igen, kell, hogy legyen, gondolta István, miközben sokadik cigarettájára gyújtott rá. Soha nem szabad, hogy ugyanarra a szintre süllyedjen. Soha nem szabad, hogy másokon átgázoljon, hogy a sajátjai túléléséért másokat halálba küldjön. Soha nem szabad jó szándékának határait a családjánál meghúznia. A szeretet, a becsület csak akkor ér valamit, ha nincs határa. És bármi is lesz, csak ezekkel együtt fogja megóvni a családját. Mert csak egy becsület és egy hűség létezik, aki bármilyen kicsiben is megszegi egyiket vagy másikat, az egészet elveszíti.
Mert Darwinnak és Hitler uraknak nincs igaza: az ember több, többnek kell lennie, mint egy ösztönvezérelt, túlélésre és szaporodásra játszó állat. Mindig ott van a jó és rossz közötti választás és mindig választani is kell. Talán nem is az a fontos, hogy mindig a jót válasszuk, hiszen gyengék vagyunk, tudatlan parasztok a történelem sakktábláján, hanem maga a választás, hogy ne hagyjuk magunkat sodorni az aktuális árral. Igen, küzdeni fog és megőrzi a családját és azt, ami emberré, morális lénnyé és gondolkodó személlyé teszi.
- Min gondolkodik? – lépett oda hozzá Ilona.
- Hogy túl fogjuk élni, bármi is jön. Emberként. És együtt maradunk.
És ebben a pillanatban megszólalt a telefon.
Folytatások
2115
Még ma sem tudjuk pontosan, hogy hány magyar és német halt meg a kárpátaljai deportálásokban. Igaz, itt nem került sor olyan vérengzésekre, mint Erdélyben, vagy a Délvidéken, de az embertelen körülményekbe (élelmezés nélkül halálmenetek, ahol lelőtték, aki nem bírt továbbmenni, a téli hidegben szabadban töltött éjszakák, embertelen munka*) a deportáltaknak több mint a fele belehalt. Csak Szolyván (ahol összegyűjtötték a foglyokat, mielőtt továbbhajtották volna őket, 10-15 ezer teste nyugszik...
1997
Ezek lennénk mi, gondolta István. Egy csapat riadt szerencsétlen, akik tülekednek, hogy fel tudjanak szállni a vonatra. Minden civilizációs máz lekopott rólunk, hol van már a „kultúrfölény”, amiről annyit hallottunk régebben? Csak egyetlen ösztön, a túlélésé irányít minket. Engem is, gondolta őszintén. Ha már csak három hely lenne a vonaton, én is megölnék mindenkit, aki az utamba áll.
Pattanásig feszültek az idegek, amikor végre hozzákezdhettek a felszálláshoz. Egy kalauz nyugtatgatta...
2019
- Egyszer a szemedben kérdés volt… Emlékszel? Amikor a frontra indultam, a szemed azt kérdezte, hogy szeretlek-e és azt válaszoltam, hogy igen. És ma is ezt válaszolom: szeretlek. És ennek a szeretetnek a nevében kérlek, hogy keltsd fel a gyerekeket és csomagolj.
A nő a férfi szemébe nézett és csak ennyit mondott: - Hiszek neked.
- Köszönöm. Én addig elmegyek, de legkésőbb egy óra múlva itt vagyok.
- Hová mész?
- Akit lehet, riadóztatok. A barátainkat, az alárendeltjeimet.
Előző részek
2008
- Hát… - vakarta meg a fejét Iván. – Nagyon úgy tűnik, hogy itt se magyar, se cseh világ nem lesz, hanem csak orosz, bocsánat, ukrán.
- Mit tud?
- Tulajdonképpen én egyszerű ruszin paraszt vagyok, nem értek a politikához, hogy a nagyurak vagy elvtársak hogyan egyeztek meg egymással, de azt látom, hogy hiába vannak itt a cseh hivatalnokok, se a nép, se a katonák nem veszik őket semmibe se. Ha reggel bejön a faluba egy cseh és mond valamit, az orosz estére csak azért is az ellenkezőjét...
1784
Szívszaggató jelenetek zajlottak le az utcákon: a katonák, akiket nyugatra vezényeltek, de családjuk, földjük, otthonuk idekötött, búcsúztak szeretteiktől… Sejtették: aki megy, aki marad, mind a halál útjára lép.
István ezt a napot a lakásban töltötte, mint de facto katonaszökevény nem mert az utcán mutatkozni.
- Ronda temetése ez a magyar világnak – gondolta csendben.
1990
A haza, a Kormányzó azt akarta, hogy itt szolgáljak, itt álljak helyt. A legitim hatalom most akadályoztatva van, a nyilas csürhét nem fogadom el annak, így az utolsó parancs marad érvényben: maradni. Hogy bármi is jön, néggyel több magyar legyen Kárpátalján. És belefáradtam a retirálásba is. Ezer kilométert hátráltam a Dontól, de mindig azt mondtuk, hogy a magyar határon megállítjuk a ruszkikat. És most itt vagyunk, a honvédség kiüríti a területet. De én nem! Maradok, kitartok, még akkor...
1852
- ...már ő is temeti Magyarországot – bólintott beletörődően István.
- Engedje meg, alezredes úr, de én itt élek nemzedékek óta. A magyar világot már annyiszor temették, de valahogy mégiscsak megmaradt. Gondoltam, csak maradjon, aki ezt ki tudja várni, ezért jobb, ha életben maradok, így éltem az engedelemmel. És hazaindultam, az én drága Ungdarócomba, ahol minden zugot ismerek. Volt még egy kis hitlerszalonnám, becseréltem civil gúnyára, s olyan szabadnak érzem magam, mint a madár!
1769
A haza mindig ugyanaz. Gondolj a mi életünkre. Én még a Monarchiában, a fekete-arany színek alatt kezdtem szolgálni. Aztán hűséget esküdtem Károlyinak, mert igaz, hogy romlásba döntötte az országot, de akkor ő jelentette a legitim felsőbbséget. Aztán szolgáltam a kommün alatt is, mert azok próbáltak meg legalább valamit tenni az ország területi épségéért. Aztán jött egy majdnem negyed évszázados kegyelmi időszak, amikor a sajátomnak érzett zászló alatt szolgálhattam egy olyan hatalmat,...
Hasonló történetek
4289
A fehér mezes New Yorki csapat védvonala mögül előretört ez a viszonylag magas kb. 180 cm magas leomló barna hajú lány. Arcán néhány piros folt volt. A meze karja felszakadt és a térdét is lehorzsolta egy esés következtében...
4368
Egy fiatal huszonöt-hat éves fiú lépett be. Kissé nyomott volt az arca és elég cingár volt, de Susan próbálta a jó tulajdonságait nézni. A fiú mellé ült és félresöpörte a lány haját. A nyakát majd a vállát kezdte csókolgatni. Kezeivel a lány hasát simogatta és néha betévedt a topp alá is...
Hozzászólások
AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni:
Elmúltál már 18 éves?
Kérjük nyilatkozz, hogy elmúltál-e már 18 éves.