Négy történet:
1. HARRY POTTER SZÜLETÉSNAPJA
2. TULAJDON
3. HARMADIK DÍJ
4. ONLYFANS PÁR
HARRY POTTER SZÜLETÉSNAPJA
– Szóval, mit szólsz hozzá? – kérdezte Fred.
– Ööö… ez egy igazán szép pergamen… – próbált udvariasan válaszolni Harry.
Fred nevetésben tört ki, amitől Harry azon töprengett, hogy mi lehet olyan vicces a pergamenben.
– Ezt figyeld! – mondta George, és varázspálcájával megkocogtatta a pergament.
– Ünnepélyesen esküszöm, hogy semmi jóra nem készülök! – mondta.
A pergamenen varázsütésre megjelentek a szavak: „Martalócok térképe”. Egy pillanat múlva valamiféle tervre váltottak.
– Ó, ez a Roxfort térképe… Nagyon hasznos lesz, köszönöm! – ismerte fel Harry.
– De ez nem csak egy térkép! Látod ezeket a pontokat? Azt mutatják... – mondta Fred.
– Mi ez a nagy titokzatosság? Fogadok, hogy rossz dolgokra tanítod Harryt! – mondta szigorúan Mrs. Weasley, ahogy belépett az ebédlőbe, Ginny-vel a nyomában.
George igyekezett visszaállítani a térképet álcázott állapotába.
– Ugyan dehogy! Csak a születésnapi ajándékát adtuk Harrynek, igaz? – válaszolta Fred az anyjuknak.
– Úgy van! – erősítette meg Harry, aki még mindig nem volt tisztában a térkép különleges képességeivel.
Körülbelül egy hete élt együtt Weasley családdal. Amint hallottak a legrosszabb, teljesen figyelmen kívül hagyott születésnapjáról Durlsey-éknél, ragaszkodtak ahhoz, hogy igazi születésnapi bulit rendezzenek neki. Harry megpróbálta visszautasítani, mondván, hogy az a kedvesség, amellyel otthonukba fogadták, több mint elég. Ám Mrs. Weasley kitartó volt, ezért Harrynek el kellett fogadnia az ötletet. Az összes Weasley az ebédlőben gyűlt össze, kivéve a két idősebb fiút, Bill-t és Charlie-t, akikkel Harry soha nem találkozott, és most is külföldön tartózkodtak. Hermione is eljött. Eddig ez volt a fiú legjobb születésnapi bulija, még ha egy héttel később is volt, mint a tényleges születésnapja.
– Ha odaadtátok az ajándékot, hagyjátok Harryt! Nem akarom, hogy megfertőzzétek őt a huncutságotokkal! – parancsolta Mrs. Weasley.
– Oké, oké…
Az ikrek engedelmeskedtek, és csatlakoztak az asztalnál a család többi tagjához.
– Szóval, Harry, drágám, mondd, kinyitottad már az összes ajándékot? – kérdezte Mrs. Weasley túlzottan kedves hangon, amitől Harry kissé zavarba jött, főleg miután olyan szigorúan bánt a saját gyerekeivel.
– Igen, asszonyom! Az ajándékok nagyszerűek voltak. Köszönöm, hogy így gondoskodnak rólam! – válaszolta.
– Ó, szóra sem érdemes! Mellesleg van még egy tag a családunkban, aki adni akar neked valamit.
Mrs. Weasley intett legkisebb gyermekének és egyben egyetlen lányának, Ginny-nek, aki lesütött szemmel végig mellette állt és zavartan csavargatta a pólója szegélyét. Ron szerint a lány soha nem fogja be a száját, de az elmúlt héten Harry kizárólag félénknek és csöndesnek látta őt, és minden alkalommal elmenekült, amikor beszélni próbált vele. Milyen furcsa lány!
Ginny nem akart először beszélni, és csak állt ott. Minden eltelt néma pillanat kínosabbá tette a helyzetet, ezért Harry-nek kellett kezdeményeznie.
– Szóval, van valami ajándékod a számomra, Ginny? – kérdezte.
Amikor a lány meghallotta, hogy a nevén szólítja, szeplős arca olyan vörös lett, mint a haja, és Harry egy pillanatra azt hitte, megint elmenekül. De sikerült összeszednie a bátorságát, és bólintott.
– Nos, köszönöm… Elárulnád, mi lenne az? – mondta a fiú.
– Az ajándék… – suttogta Ginny, majd hirtelen egy lépést tett Harry felé, és hangosan kifakadt:
– Én vagyok!
Harry zavartnak tűnt, ezért Mrs. Weasley hozzátette:
– Harry, drágám, a kis Ginny egész nyáron rólad beszélt, és nagyon boldog volt, amikor megérkeztél. Amikor megtudta, hogy születésnapi bulit rendezünk neked, úgy döntött, hogy ő lesz a születésnapi ételed. Hát nem aranyos?
– He? Ezt miért nem tudatta velem senki?– lepődött meg Mr. Weasley.
– Talán azért, mert soha nem figyelsz arra, amit az emberek mondanak neked! – felelte a felesége.
A család többi tagja nevetett. Kivéve Ginny-t, aki idegesen nézett Harryre, és várta a reakcióját. Tekintettel arra, hogy Harry egy évvel ezelőttig egy mugli családban élt anélkül, hogy ismerte volna a varázslatok világát, Ginny attól tartott, hogy esetleg előítélei lehetnek a lányevés iránt.
– Nos, azt kell mondanom, ez nagy megtiszteltetés… Hogy a lányomat maga Harry Potter eszi meg! – mondta Mr. Weasley büszkén.
– Arról nem is beszélve, hogy nem kell pénzt költenünk az iskolára. A Roxfort évről évre bosszantóan drágább. – tette hozzá Percy.
Harry zavartan nézett a körülötte levőkre, és Hermione úgy döntött, közbe kell vágnia.
– Olvastam róla, hogy régen a kannibalizmus nem volt szokatlan gyakorlat a varázslók körében, és néha még mindig előfordul. Bár sosem gondoltam volna, hogy ezt a saját szememmel láthatom! – mondta láthatóan izgatottan attól, hogy ma valami újat tanulhat.
– Jól hangzik! Alig várom, hogy kipróbáljuk!– mondta Harry.
Mivel Harry elfogadta a felajánlkozását, Ginny szíve hevesen kezdett dobogni, ugyanakkor megdermedt várakozó tekintetek alatt, és képtelen volt megmozdulni.
– Gyerünk kislányom, ne légy szégyenlős! Nem ezt vártad olyan izgatottan? Hadd segítsek levenni a ruhádat... – biztatta Mrs. Weasley a lányát.
A nő Ginny pólójáért nyúlt, és elkezdte lehúzni róla, de a lány egy lépést eltávolodott tőle.
– Jesszus, anya! - mondta a lány, miközben tiltakozóan egészen visszahúzta a pólót, és még egy kicsit meg is feszítette.
– Nem vagyok már kislány, ezt egyedül is meg tudom tenni!
Ginny figyelmének elterelése elfeledtette vele a félénkségét, és úgy tűnt, hogy az anyja pontosan ezt próbálta elérni. A lány határozottan szembenézett Harryvel, mintha be akarná bizonyítani neki és mindenkinek, hogy felnőtt és független nő. Kilépett a papucsából és félrerúgta. Korábban nem vett fel zoknit, úgyhogy mezítláb volt. Azután kigombolta a farmerját, és lassan elkezdte lehúzni, felfedve a combjait. Az intim részeket a póló továbbra is takarta, még a bugyija sem látszott. Mindenki tekintete rátapadt, amitől ismét kissé zavarba jött, de nem állt le. Először az egyik, majd a másik lábával lépett ki a nadrágjából, és két rövid pillanatra megvillantotta a bugyiját. Mrs. Weasley odament hozzá, és elvette a farmert a kezéből, mielőtt ismét ellépett, elegendő személyes teret adva a lánynak.
– Ezek aztán szexi combok! – mondta incselkedve Ron.
– Fogd be, te dilis! – válaszolta Ginny.
– Ne törődj vele Ginny! Biztos vagyok benne, hogy a combod is olyan finom lesz, mint a többi részed! – mondta Harry.
Nem mintha Harry kijelentése ellentmondott volna Ron-énak, de Harry bókja Ginny elpirulásra és folytatásra ösztönözte. A nyakánál megfogta a pólóját, és elkezdte felhúzni, felfedve fehér bugyiját és meztelen hasát. Aztán gyorsan áthúzta a fején a pólót úgy, hogy az a karján maradjon, majd gyorsan leengedte a karját, testét ismét a póló mögé rejtve. A melltartó nélküli lapos mellkasa alig egy másodpercre villant elő. Ez azonban nem sokat segített, hiszen a pólóját úgyis le kellett tennie, anyja pedig ugyanúgy elvette tőle, mint a farmert. Ginnyt természetesen zavarba hozta, hogy mindenki előtt egy szál bugyiban áll, de sikeresen küzdött a késztetéssel, hogy eltakarja a mellkasát, mert azt akarta, hogy Harry lássa az egészet.
– Hé, nézd a mellbimbóit! Úgy tűnik, eléggé izgatott. – vette észre Fred.
– Az bizony! Milyen buja kislány a testvérünk, nem igaz? – erősítette meg George.
– Nyugalom, fiúk! Ha nem hagyjátok abba, nem kaptok a kis Ginnyből! – emelte fel Mrs. Weasley a hangját.
Az ikrek meglepően készségesen elhallgatnak. Nyilván nem akartak kihagyni egy ilyen különleges lehetőséget. Ginny viszont túlságosan zavarba jött, és habozott levenni az utolsó ruhadarabját.
– Mi a baj, kislányom? Segítsek? – kérdezte tőle az anyja.
– Nem… én… ez… – válaszolta a lány összefüggéstelenül, erősen elpirulva.
Mrs. Weasley felsóhajtott és odament a lányához, hogy segítsen neki a bugyijával.
– Ó, kedvesem! – kiáltott fel, amikor megérintette a ruhadarabot. – Annyira nedves vagy, hogy a bugyid teljesen átázott!
– Ezt nem kellett volna hangosan kimondanod! – panaszkodott Ginny, de hagyta, hogy anyja lehúzza róla a bugyiját.
– Nincs mit szégyellni! Ez azt mutatja, hogy valóban nagy lány vagy. Igazából büszkének kell lenned, hogy ilyen nedves vagy! – mondta Mrs. Weasly
– Ha te mondod… – értett egyet Ginny félénken, és amikor az anyja ellépett, a lány elfojtotta a késztetést, ami úgy tűnt, nem is annyira arra irányult, hogy eltakarja a punciját, hanem hogy megérintse. Most már teljesen meztelen volt, és mindenki láthatta, hogy szőrtelen puncija csillog a nedvességtől. A fiúk éhesen néztek rá, de ezúttal senki sem mert hozzászólni, kivéve Harryt, aki azt mondta:
– Gyönyörűen nézel ki!
Ginny elmosolyodott. Hermione nem tudta nem irigyelni a fiatalabb lányt. Azon töprengett, hogy milyen érzés lenne, ha ő állna ott Ginny helyett teljesen meztelenül, és a fiúk őt bámulnák. A gondolat egészen felizgatta, és mivel senki sem figyelt rá, egymáshoz dörzsölte a combjait.
– Harry kérlek, felállnál egy pillanatra, hogy a kis Ginny felülhessen az asztalra? – kérdezte Mrs. Weasley.
– Persze! – felelte Harry, bár kissé tanácstalan volt, nem tudva hogy mi lesz ezután.
Ginny lassan közeledett felé. Szemeit szégyenlősen lesütötte, mert most már nemcsak meztelenül volt Harry előtt, de testközelbe is ért vele. Harry lélegzete is elakadt egy meztelen lány ilyen közelségétől.
Ginny először felmászott a fiú székére, majd az asztalra. Megfordult, és próbálta elkerülni a szemkontaktust Harryvel, amikor lelógatott lábbakkal leült az asztal szélére. Mrs. Weasley intett Harrynek, hogy üljön vissza a helyére, de Ginny lábai az útban voltak, így szét kellett nyitnia őket a fiú előtt, hogy az leülhessen. Ginny ezután hanyatt feküdt az asztalra. A feje közvetlenül Hermione előtt volt, aki Harryvel szemben ült. Közszemlére tett és nagyon nedves puncija csak néhány centiméterre volt Harry arcától. Az idegesen nyelt egyet, miközben szexuális és gasztronómiai érdeklődéssel vegyesen bámult. Minden részletében látta a puncit, és érezte a lány nedveinek erős illatát. Ginny szíve közben majd kiugrott a helyéből, a lélegzete pedig nehéz volt és szabálytalan.
– És most? Nem kellett volna előbb megsütni? – kérdezte Harry bizonytalanul.
– Természetesen meg lesz sütve, Harry drágám! De a mugli módszer túl sokáig tartana, és ami még fontosabb: Ginny nem tudná élvezni a folyamatot. Ezért egy különleges varázslatot fogunk használni. Készen állsz, kislányom?– mondta Mrs. Weasley.
– Igen! Csinálhatod – zihálta Ginny, mivel már alig várta ezt a részt.
A nő az asztalhoz lépett, varázspálcájával néhány mozdulatot tett a lánya fölött, és azt mondta:
– Puellae coquinor vivum!
Aranyszínű varázslatos ragyogás jelent meg Ginny egész testén. A lány mélyen felzihált, de inkább a meglepetéstől, mert a várt fájdalom helyett bizsergő érzés jött, amit még élvezni is lehetett. Az érzés csak néhány pillanatig volt erős, majd a ragyogással együtt elhalványult. Ginny érezte, hogy testének érzete jelentősen tompult, és alig tudott mozogni, de életben volt és tudata is tiszta volt, talán csak egy kicsit ködös. Úgy érezte a sült hús szagát, mintha messziről érkezett volna, de aztán felismerte, hogy ő maga az illat forrása. Nem volt már visszaút, és csak abban reménykedett, hogy Harry élvezni fogja.
– Óóóó…
Harry csak ennyit tudott mondani, miközben a barnára sült lányra nézett, aki pislogott, és aktívan nézett körül, jelezve, hogy életben van.
– Hihetetlen! Tényleg élve megsültél? Milyen érzés? Tudsz beszélni? – érdeklődött izgatottan Hermione, miközben Ginny feje fölé hajolt, hogy a szemébe nézzen.
Ginny megpróbált válaszolni. A nyelve szokatlanul engedetlen volt, de a beszéd nem tűnt lehetetlennek.
– Az egész testem elzsibbadt. De meleg és kellemes. – mondta lassan.
– Elképesztő! Megtanítaná nekem ezt a varázslatot? – kérdezte Hermione Mrs. Weasleyt.
– Semmi akadálya! De most Harry az első! Kóstold meg drágám! – mondta a nő és adott a fiúnak egy kést és egy villát.
– Szóval… Kezdjem azzal, hogy… nos… itt? – mondta Harry bizonytalanul. Egyenesen Ginny punciját nézte.
– Hát persze! Ez a legfinomabb rész! – felelte Mrs. Weasley.
– Ráadásula a könyvek azt mondják, hogy a lányok… intim részének megevése… különösen, amíg még él… növelheti a varázserőt. – tette hozzá Hermione.
– Húúú… Az egész az enyém lehet? – kérdezte Harry Hermionéra nézve.
A lány egy darabot nem bánt volna, mind az íze, mind a varázslatos tulajdonságai miatt. De észrevette, hogy Ginny boldogtalanul összeráncolta a szemöldökét annak lehetőségétől, hogy Harry valaki mással osztja meg a punciját. Hermione valahogy azon kapta magát, hogy jobban szeretné kipróbálni Ginny szerepét. A gondolat annyira felizgatta, hogy a jobb kezét a nadrágjába csúsztatta. Úgy tűnt, hogy senki sem vette észre, mivel mindenki figyelme Ginnyre irányult, de Ginny pillantásából, amit Hermionéra vetett, megértette, hogy a lány tudja mit csinál. Ettől Hermione még erősebben simogatta a punciját.
– Ez a te ajándékod, Harry! - mondta.
Próbált kedvesen hangzani, bár az asztal alatti tevékenysége miatt inkább kéjsóvárnak tűnt.
– Ne várasd Ginny-t… nem hiszem, hogy sok ideje van hátra! – folytatta.
Ginny a szemével Hermionére mosolygott, kifejezve háláját.
– Hát jó! – bólintott Harry.
A fiú ismét Ginny puncijára nézett, és nem tudta, hogyan kezdje el enni. Aztán ahelyett, hogy evőeszközt használt volna, odahajolt és megnyalva a rést megízlelte az édes nedvet. Ginny egyáltalán nem számított erre és a korábbi izgalma betetőzéseként heves orgazmust élt át, amivel még több levet lövellt Harry szájába és arcára.
– Bocsánat! – mondta szégyenkezve, amikor rájött, hogy mi történt.
– Semmi gond! Élveztem! – felelte Harry.
– A könyvek azt mondják, hogy az… orgazmus… a… a lány szervének… mágikus potenciálját… tízszeresére növeli… ó, istenem! – vágott közbe Hermione.
Nem tudta magát az elélvezéstől megtartóztani, és már nem is próbálta titkolni tevékenységét, de úgy tűnt, mások nem foglalkoztak vele, kivéve Ginny-t, aki egy kicsit nevetett.
A nedvek megkóstolása után Harry egy villával és egy késsel szétnyitotta Ginny szeméremajkait. A lány becsukta a szemét, amikor megérezte az evőeszközök hidegét. A csiklót kiszabadítva a villára szúrta, majd késsel levágta. Ettől Ginny arca megrándult, Harry pedig gyorsan megkérdezte, hogy jól van-e.
– Jól vagyok! Folytasd nyugodtan! – válaszolta a lány.
Fájdalmat érzett, de csak erősen tompítva. Álmodozó állapotban volt, ahol csak az számított, hogy Harry ette. A fiú a szájába vette a levágott csiklót, és megharapta. Az kirepedt, mint egy bogyó, és nektárszerű ízzel töltötte meg a száját.
– Hihetetlen! Nem is gondoltam, hogy van ilyen nagyszerű étel a világon!– motyogta Harry.
– Örülök, hogy ízlek! – mondta Ginny mosolyogva.
Harry leválasztott egy darab húst. Miközben rágta, édesnek és lédúsnak találta. Semmihez sem hasonlított.
– Finom! – mondta boldog arckifejezéssel.
Ginny szinte irigyelte Harry-t, mivel a megjegyzéseitől azon kezdett gondolkodni, hogy milyen íze lehet. A fiú mintha olvasott volna a gondolataiban.
– Akarod tudni, hogy milyen? – kérdezte és egy másik darabot levágva felajánlotta Ginny-nek.
A lány mohón bólintott, és kinyitotta a száját. Mivel nem tudta felemelni a fejét, Harry a nyelvére tette a darabot önmagából. Ginny lehunyta a szemét, és az ízére összpontosított.
– Milyen? – vágott közbe Hermione türelmetlenül.
– Mennyei… mintha orgazmusom lenne… a nyelvemmel. – felelte Ginny.
– Mhm, mhm – bólintott Harry egyetértően, és a szájba vette a következő falatot.
– Mrs. Weasley… szeretném Ginny méhét! – mondta a nő szemébe Hermione anélkül, hogy leplezni próbálta volna, hogy ismét önkielégítést végez.
– Semmi akadálya! Csak légy türelmes, és várd ki a sorodat! – válaszolta Mrs. Weasley.
Hermione már nem tudta magát egyenesen tartani: az asztalnak dőlve vadul simogatta a punciját, és hamarosan elérte a második orgazmusát.
Kis idővel később egy nagy lyuk volt Ginny lábai között, egészen a méhszájig, és Harry lustán rágta a hüvelye utolsó darabját.
– Azt hiszem, jóllaktam. – mondta, miután lenyelte, és hátradőlt a székén.
– És hogy van az én kis Ginny-m? – kérdezte Mrs. Weasley édesen.
Hermione – aki ismét maszturbált, és közeledett az újabb orgazmushoz – állt a legközelebb Ginny-hez, ezért megkérdezte:
– Ginny… még mindig velünk vagy?
Ginny teljesen kimerültnek érezte magát, de kellemes módon. Már nem volt ereje beszélni, így válaszul csak az ajkát mozgatta. Hermione volt az egyetlen, aki elég közel volt ahhoz, hogy szájról olvasson: „Nincs ennél nagyobb élvezet.”
Miután ezt közölte, Ginny már nem tudott ellenállni a fáradtságának. Békésen lehunyta a szemét, hogy soha többé ne nyissa ki.
– Vége! – mondta Hermione, amikor az orgazmus elérte.
– Hát akkor… Vigyük a konyhába feldarabolni, hogy mindenki élvezhesse a kis Ginny-ből a rá eső részt. – mondta Mrs. Weasley a kezét dörzsölve.
Mr. Weasley felállt az asztaltól, és a konyhába vitte Ginny testét, míg a felesége még maradt egy kicsit, hogy megkérdezze:
– Szóval, Harry, kedves, hogy tetszett Ginny ajándéka?
– Csodálatos volt! Bárcsak minden születésnapra kapnék egy lányt! – válaszolta a fiú széles, elégedett mosollyal.
– Nagyon örülök, hogy tetszett! Kár, hogy Ginny volt az egyetlen lányunk!
“Vajon mit adjak neki a következő születésnapjára?” – gondolkozott magában Hermione, bár úgy érezte, már tudja a választ.
..
..
..
TULAJDON
Anna lassan elindult a baljós hurok felé. Tudta, hogy megérdemelte az ítéletet, de mégis félt a büntetéstől. Még fiatal volt, és nem akart meghalni. Főképpen nem fájdalmasan, és biztosan nem ma.
Mégis, pontosan ez fog történni néhány percen belül: a hurok lassan el fogja szorítani a nyakát, és megfullad. Olyan hosszúra nyújtott szenvedéssel ameddig csak lehetséges.
Felemelte összekötött kezeit, megragadta a hurkot, és lábujjhegyre emelkedve beledugta a fejét. Tudta, hogy a megaláztatásnak egy része, hogy magának kell a kötelet a nyakára tennie. Csakúgy, mint a bámészkodók, akiket apja hívott meg, hogy lássák élete utolsó pillanatait. Csukva tartotta a szemét, hogy a lehető legtovább figyelmen kívül hagyja ezeket az embereket. Természetesen nem működött a dolog: a hangjukat nem zárhatta ki és hangos megjegyzéseket tettek rá, mióta csak fellépett az emelvényre.
Aztán megszólalt apja dörgő hangja elhallgattatva a többieket:
– Anna! Harmadszor kaptalak önkielégítésen, noha szigorú parancsot adtam, hogy semmilyen módon ne érintsd meg a saját tested!
A hangjában rejlő szemrehányás hidegsége szétzúzta a lány abbeli reményét, hogy megmenekülhet.
– Az ítéleted kötél általi halál.
A nézők zajosan támogatták.
– A szégyenletes viselkedésed miatti a lehető leglassabban fulladsz meg közönség előtt...
A lány tudta, hogy az apja sokáig fogja szenvedtetni, és elfogadta ezt. De azt nem értette, hogy ezek az emberek hogy tudtak ennyire felizgulni attól, hogy megkínozzák.
– … közben bárki odamehet hozzád és simogathat, tapogathat, levetkőztethet, használhatja a testedet.
"Ó istenem.. Fogdosni fognak?"– gondolta a lány.
Hallotta a mosolyt apja szavaiból, és megértette, hogy az teljesen össze akarja törni a lelkét. A férfi hagyta elülni a zajt, mielőtt folytatta.
– Megértetted a büntetésedet? Van valami hozzáfűznivalód vagy utolsó szavad?
Anna szipogva megfeszítve az izmát, hogy ne csússzon el a lába, és túl korán kezdődjön a kivégzése.
– Igen, apa, értem! Tudom, hogy nem szabadott volna megérintenem ezt a testet, mivel ez csakis a tied! –felelte.
Tovább szipogott, érezve, hogy fájnak feszülő combizmai. Ugyanakkor izgató volt a kínzás közeledte és a puncija egyre nedvesebb lett, ahogy jött az elkerülhetetlen végkifejlet.
Tovább magyarázkodott:
– Félig aludtam, és nem vettem észre, hogy megérintem a puncim… Egyszerűen nem tudtam ellenállni… azt álmodtam, hogy te vagy bennem… Csodálatos álom volt, legalábbis addig, amíg fel nem ébredtem bilincsben. Tudom, hogy megérdemlem a halált a bűnömért, de kérlek, ne kínozz! Tedd meg gyorsan, majd használjátok a testemet, de ne hagyd, hogy szenvedjek! A lányod vagyok, apu, kérlek....
– Hallgass! Beszennyezted a tulajdonomat, és megpróbáltál élvezetet szerezni abból a testből, aminek csakis az ÉN élvezetemre szabad léteznie. Szenvedéssel fogsz meghalni, és a testvéreid jó leckét kapnak, hogy mi vár rájuk, ha nem engedelmeskednek nekem!
Ezzel megnyomott egy gombot, és a hurok kissé feljebb emelkedett. Anna már meg is érzett egy tapogató kezet a mellén és egy másikat a szoknyája alatt. Elkezdődött rövid életének utolsó és leghosszabb órája.
..
..
..
..
HARMADIK DÍJ
A lány egyedül ült egy farönkön, kívül a beszélgető emberek körén. Amikor bemutatták, izgatott moraj fogadta, de most már senki sem figyelt rá.
A csuklóit és a bokáit összekötözték. A földet bámulta, és láthatóan igen boldogtalan gondolatok jártak a fejében. Kis termetű volt, élénkvörös hajjal, halvány-fehér bőrrel és szeplőkkel. Amikor először megjelent, valaki a tömegből azzal viccelődött, hogy Harisnyás Pippit fognak enni. Dávidnak éppen nem volt beszélgetőpartnere, úgyhogy odament hozzá.
– Helló, azt hiszem, te leszel…
– Igen, én vagyok az a lány, akivel végezni fogtok ti perverzek, és akit meg fogtok enni.
A férfit meghökkentette a tüzes válasz.
– Nekem azt mondták, hogy minden lány szívesen és önként jelentkezik ilyesmikre.
– Egy nagy frászt! Na jó… félig-meddig. Két napja jelentkeztem egy sorsolásra. Nagyon szerettem volna egy új kocsit. Az első díj egy Toyota, a második díj egy iPad, a harmadik díj hogy felszolgálnak.
– Tehát önként vállaltad.
– Eddig mindig szerencsém volt. Vagy nyertem, vagy nem sorsoltak ki. Soha nem gondoltam volna, hogy itt kötök ki, de úgy látszik, elfogyott a szerencsém. Egyébként ti vagytok pechesek. A sorsolás nyertese egy magas, bámulatos domborolatú szőke lett. Mindannyian sokkal izgatottabbak lettetek volna, ha őt kapjátok. A húsa is több lenne. Úgy hallottam, hogy majd burgonyasalátával próbálnak megtömni benneteket, mert nem lesz elég a hús.
Igaza volt: a kicsi teste kevésnek tűnt a mintegy negyven vendég számára.
– Egyébként kik vagytok? – folytatta a lány.
– A VXN Bank jelzáloghitelezési ágazatának legjobbjait látod. Az éves találkozónkon vagyunk itt.
– Jelzáloghitelezés? Az meg mi?
– Lényegében annyi, hogy lecsapunk a sebezhetőkre, és elvesszük az összes pénzüket.
– Ó, szóval egy csomó seggfejet etetnek meg velem?
– Nem vagyok különösebben büszke a munkámra, de ki tudom fizetni belőle a számlákat.
– Remélem, egyikőtök torkán megakad a puncim!
– Egyébként Dávid vagyok.
– Melinda.
– Hány éves vagy?
– Huszonnégy.
– Fiatalabbnak nézel ki. Persze még így is fiatal vagy ahhoz, hogy…
– Hát igen… reméltem még pár jó évet.
– Tanultál valahol?
– Nem. Soha nem tudtam, mit kezdjek az életemmel. Tegnapig bébiszitterként dolgoztam.
– Akkor talán nem is olyan rossz a helyzet. Nem kell többé gondolkodnod a jövődön.
A lány a szemét forgatta, majd megkérdezte:
– Voltál már… ilyenben?
– Egyszer igen. Pár éve.
– Hogy viselte a lány?
– Úgy érted, amikor…
– Igen, amikor beletolták.
– Nem élvezte, de meghalt, amikor nagyjából félútig jutott a rúd. Állítólag többnyire ez történik. Lódítanak azok a brosúrák, amelyekben olyan lányt hirdetnek, aki még életben van, miközben sütik.
– Nem szenvedett sokáig?
– Nem. Legfeljebb néhány percig.
Ettől Melinda megkönnyebbültnek tűnt.
– Nem lenne kedved eloldozni?
– Nem. Ne haragudj, de a kollégáim mérgesek lennének, ha hagynám, hogy az ebéd megszökjön.
– Nem akartam meglógni!
Melinda néhány pillanatig csendben ült és a férfi alkatát tanulmányozta.
– Érdekelne egy utolsó menet?
– Úgy érted…
– Jól nézel ki. Egy utolsó dugást még megérdemlek.
– Ezek szerint igaz, hogy a megsütni szándékozott lányok totál felizgulnak.
– Csak unom, hogy itt ülök.
– Nem csinálhatjuk mindenki szeme láttára!
– Elvihetnél oda, a fészer mögé!
Dávid a karjába vette. Néhányan elvigyorodtak, amikor látták, hogy ölben viszi a lányt. Melinda nem volt nehéz, de még így is örömmel tette le, amikor már nem látták őket. A lány nagy zöld szemei várakozóan néztek fel rá, ahogy térdelt előtte a porban. Kinyitotta a nadrágját, és hímtagja előugrott a köztük lévő szűk térbe. Melinda engedelmesen nagyra nyitott a száját. Az összekötött kezei miatt Dávid volt az abszolút uralkodó pózban. A férfi a vörös copfját megragadva irányította és durván baszta a száját. Melinda próbálta elkerülni, hogy megfulladjon, miközben a férfi lenyomta a farkát a torkán.
Dávid legszívesebben ott és úgy elélvezett volna, de igazságtalannak tűnt a lányt megfosztani egy kis élvezettől. Kihúzta a farkát a szájából és térdelésben a földre lökte. Felhajtotta a szoknyáját, lehúzta a bugyiját, és amennyire lehetett, széthúzta a combjait hogy hozzáférjen. Egy nagyon nedves puncit talált, ami feszessége ellenére boldogan fogadta magába hímtagját. A lány felnyögött, miközben a férfi belehatolt. Dávid az egyik kezével a vállát szorítva, a másikkal pedig a haját markolva durván megbaszta. Melinda minden egyes lökésnél az élvezet magas hangú nyikkanását hallatta. Igazi basznivaló kis játékszer volt, és a férfi élvezte, hogy döngölte.
– Élvezed, ahogy a farkam szétfeszít? – kérdezte.
– Ohhh… – nyögte válaszként Melinda.
– Gondolj arra, hogy a következő dolog, ami oda becsúszik, egy hideg fémrúd lesz!
Az emlékeztetőt hallatára a lány elélvezett. A férfi még kettőt lökött, mielőtt ő is elérte a csúcspontot, és beleélvezett.
Dávid kihúzta magát, és hagyta, hogy Melinda a földre rogyjon. Miközben visszagombolkozott, meglepődve vette észre, hogy az egyik pincér a közelükben van és figyeli őket.
– Khmm… Uram, ha végzett… ideje elvinnünk a hölgyet!
Melinda arcára pánik ült ki, amikor a pincér közeledett hozzá. Összekötözött kezeivel megragadta a férfi bokáját, és nagy szemeivel könyörgőn nézett fel rá.
Dávid nagyobb termetű volt, mint a pincér, és megállíthatta volna, ha akarja, de nem tette. A testmozgástól megéhezett, és nem csak krumplisalátát akart. Nem csinált semmit, amikor a pincér megragadta és elrángatta a lányt.
Beletelt egy kis időbe, hogy teljesen rendbe tegye magát. Mire visszament az attrakció helyszínére, Melinda két segítő között állt. Az arcára elfogadás ült ki. Levették róla a ruháit, és meztelenül állt a tömeg előtt. Csinos kis jószág volt az apró, de hegyes melleivel és vörös nemi szőrzetével.
A konferanszié elkezdte bemutatni.
– A mai kulináris élményt Melinda fogja biztosítani. Huszonnégy éves, szereti a lovakat és a régi filmeket. Élve lesz megsütve, mindenki örömére.
A közönség izgatottan tapsolt.
– Idén gy új újítást alkalmazunk. A hagyományos nyárs helyett hadd mutassam be a Kígyót!
Egy fémdobozt toltak eléjük. Leült mellé egy kezelő és egy joystick-et kezdett mozgatni. A dobozból hullámzó fém-csáp emelkedett ki. Nagyjából két centiméter széles volt, bordás mintázattal, ami lehetővé tette, hogy a kezelő parancsára csavarodjon és görbüljön.
– A hagyományos nyárs helyett a Kígyót óvatosan végig lehet vezetni a testen. Minden létfontosságú szervet ki lehet kerülni, így a lány garantáltan élni fog, amikor kibújik a száján.
Dávid Melindára nézett, akit a két segítő szorosan tartott. A lány szemei tágra nyíltak a rémülettől. Mondott valamit, de a férfi nem hallotta az izgatott tömeg morajától.
A Kígyót a lány elé tették, és a lábait durván széthúzták. Melinda iszonyodva nézte, ahogy a fémlény ismét felemelkedik odújából és befordul puncijának bejárata felé. Lábai megroggyantak, ahogy a hideg fémhegy félretolta a szeméremajkait, de oldalról megtartották a segítők. Az eszköz centiről centire nyomult benne egyre mélyebbre. Dávid korábban remélte, hogy a lány némi kéjt érez majd, de ennek most semmi jelét nem látta az arcán. Fájdalmasan elfintorodott, amikor a Kígyó áttörte az első akadályt a belsejében.
Mindenki csendben, elragadtatva figyelt. Melinda hallhatóan felnyögött a fájdalomtól, miközben a betolakodó egyre feljebb vonaglott a testében. Egy ponton összeakadt a tekintete a férfival. Dühösen nézett rá. Dávid sajnálta, hogy nem figyelmeztette erre, de fogalma sem volt, hogy mi készül.
A Kígyót lassan és óvatosan juttatták át a testén. Végül az egyik segítő hátrahúzta a fejét, és a tömeg ujjongva fogadta, ahogy a fémhegy lassan kibújt a még nagyon is élő lányból.
Addig nőtt ki a szájából, amíg elég hosszú nem lett ahhoz, hogy nyársként szolgáljon. A kezelő utasítására a Kígyó kiegyenesedett és megmerevedett. Melindát odavitték a tűzhöz, és forgatóra tették a testét.
Dávid beszélgetésbe elegyedett néhány emberrel a piac lehetőségeiről, mielőtt időt szakított a lány meglátogatására.
Melinda elég régóta sült már ahhoz, hogy egykor sápadt bőre most ugyanolyan vörös színű legyen, mint a haja, de nagyon is élt még. Legalább fél óra telt el azóta, hogy a Kígyó először hatolt belé, és azóta minden perc fájdalom és gyötrelem volt számára.
A lány könyörgőn nézett fel Dávidra. Nem tudott beszélni, ezért a tekintetét használta: lepillantott maga mellé. Dávid követte a tekintetét. Egy asztal volt ott egy késkészlettel.
Világos volt a kérés: meg akart halni. Remélte, hogy a férfi véget vet a szenvedésének.
Dávid úgy érezte, hogy tényleg ez lenne a helyes, és felkapott egy nagy kést. Melinda zöld szemei megteltek örömmel, ahogy a férfi közeledett hozzá, hogy véget vessen szenvedésének.
Dávid éppen a tett végrehajtása előtt állt, amikor egy munkatársa megfogta a vállát és elhívta, hogy találkozzon egy potenciális befektetővel. Mennie kellett. Letette a kést, és megpróbálkozott egy bocsánatkérő vállrándítással, de nem nézett közvetlenül a lányra. Tudta, hogy rosszul érezné magát, ha látná, hogy mennyire csalódott.
Egy órával később tért vissza a tűzhöz. Melinda már régen nem élt, és majdnem teljesen átsült. Dávid kíváncsi volt, hogy meddig élhette túl a sütést. Nem látott bizonyítékot arra, hogy valaki más könyörületből enyhítette volna a szenvedését.
Korán beállt a húsra várók sorába, és kapott két szeletet a formás kis popsiból. Arra jutott, hogy a hús még jobb ízű, ha először megismeri a forrását. Elhatározta, hogy a jövőben mindig megpróbál majd beszélgetni a vacsorájával.
..
..
..
..
ONLYFANS PÁR
“Lábujjhegyen állok. A kezeim össze vannak kötve a hátam mögött. A nyakamon szoros hurok, de a lábam még nem hagyta el a földet, így tudok lélegezni.” – állt a forgatókönyvben.
– Remélem, nem lesz túlzó! – mondta Kata szemérmesen.
– Viccelsz? Tökéletes! Voltál ostorozva, billogozva és most jön a csúcspont. Ez az utolsó jelenet mindenkit magával fog ragadni! – lelkesedett László.
Letette a forgatókönyvet és a felesége nyakára csúsztatta a hurkot, majd szorosra húzta a csomót.
“Tíz percet töltesz a melleim vesszőzésével és tíz percig kínzod a mellbimbóimat sokkolóval.” -következett a forgatókönyvben.
– Nem lesz túl sok a húsz perc? – kérdezte Kata feszülten.
– Ne aggódj! Természetesen nem! Gyönyörű melleid vannak. A férfiak vágynak rájuk, a nők irigylik őket. És mindenki azt akarja látni, hogy vesszőzik és sokkolják őket. – felelte a párja megnyugtatóan.
– Ez az első forgatókönyv, amit írtam. És hát, ez az egyetlen, amit valaha is fogok írni. Csak szeretném, hogy tökéletes legyen! – magyarázkodott a nő.
– És tökéletes is lesz, mert te tökéletes vagy! – biztosította László.
Kata elmosolyodott.
– Aranyos vagy! Köszönöm, hogy vállaltad a rendezőséget!
– Senki másra nem bíznám, hogy elkészítse a feleségem snuff filmjét!
A férfi megfeszítette a kötelet, és Katát lábujjhegyre kényszerítette. Szőke haja hullámzott, ahogy fulladni kezdett.
– Tudsz lélegezni? – kérdezte László.
A nő bólintott.
– Kicsit fáj...
– Az jó. Segíteni fog az átélésben.
A férfi felvett egy vesszőt és néhányszor a levegőbe suhintott vele.
– Sok felvételt szeretnék készíteni, hogy később össze tudjam vágni a legjobb csapásokat! - mondta.
Kata meztelen teste megremegett, ahogy a vessző lecsapott a bal mellbimbójára. Megpróbált sikítani, de a hurok szorossága megakadályozta és csak fuldokolni tudott. László olyan kíméletlen hatékonysággal kezdte csapkodni a melleit, amire csak egy férj képes. Kata telt halmai szépen reagáltak a bántalmazásra. Nagy, kerek rózsaszín mellbimbói pillanatokon belül kemények voltak.
László mintegy húsz percnyi vesszőző felvételt készített, miközben gyönyörű, megkötözött felesége tehetetlenül vergődött. Felszabadultnak érezte magát. Többé nem kellett Kata életben tartása miatt aggódnia, és úgy vesszőzhette, ahogy mindig is szerette volna. Az ütések esőként záporoztak a nő izzadt kebleire.
Végül a férfi letette a vesszőt, és felvette a sokkolót. Kata rémületet színlelt: hevesen rázta a fejét és megpróbált elfordulni tőle, ahogy közeledett hozzá. Szemei tágra nyíltak, ahogy a két elektróda közeledett megkínzott kebleihez. Aztán hátravetette a fejét, amikor az első áramimpulzust beleengedték. A sokkoló volt az egyik kedvenc szexjátékuk. László gyakran kínozta vele, és pontosan tudta, hogyan bánjon vele. De ezúttal más volt. Ez az idő örökre szólt, és László messzebbre tudta vinni, mint valaha. Addig növelte az áramot, amíg a nő úgy nem érezte, hogy a mellei lángra lobbannak. A gyötrelem elárasztotta a testét, ahogy a férfi a mellbimbóival játszott. A legkisebb érintés is vegytiszta fájdalmat hozott. László nagyjából húsz percig csinálta ezt is.
“Izzó fémrudat veszel kézbe és mögém kerülsz. A fenekemet kezded dugni, amitől elvesztem az egyensúlyomat. A kötél megtart és előre dőlve fulladni kezdek. Két kézzel megragadod a rudat és a hüvelyembe nyomod amilyen mélyre csak lehet. Addig tartod ott, amíg ki nem szenvedek.” -jött a forgatókönyvben.
– Zseniális kettős behatolás! A rúd becsúszását természetesen nem mutathatjuk, ha nem akarjuk, hogy kitiltsanak, de nem baj. Egy pillantás az arcodra és mindenki pontosan tudni fogja, hogy mi történik. – lelkendezett László.
Felemelte a rudat, aminek vége meggyvörösen izzott.
– Készen állsz, édesem?
– Igen! Dugd be, szerelmem! Fejezd be a filmemet! – suttogta Kata.
László a párja mögé ment. Óvatosan letette a rudat, majd megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev hímtagjára. Nem találkozott ellenállással, mert a farka már sokszor megfeszítette a nő záróizmát házasságuk évei alatt. Ahogy Kata remélte: lehetetlennek bizonyult a padlón tartani a lábát, miközben a férje baszta. Lógni kezdett a kötélen.
László elkezdte közelíteni felé a rudat. Csípős bűz jelezte, hogy világos szeméremszőrzete megperzselődött. A vas szinte benne volt! Várakozóan lehunyta a szemét. Azután elvakította a fájdalom, amikor megvalósult legnagyobb fantáziája. A puncija szélesre nyílt, hogy befogadja a vastag, izzó acélrudat. A kín felülmúlta azt, amit korábban elképzelt. Miközben a nőisége kiégett belőle, érezte, hogy László hímvesszője a fenekében jár. A lábával tehetetlenül rúgott és egyáltalán nem kapott levegőt.
Igyekezett elég sokáig életben maradni, hogy László el tudjon élvezni. Nem volt nehéz, mert kínjának görcsei elég hamar a csúcsra vitték a férfit. Elkezdett ellazulni, ahogy a párja spermája megtöltötte a fenekét. Ruganyos, megkínzott teste ernyedten lógott a hurokban. Egyszer, kétszer erőtlenül megrándult, majd a feje félrebillent. Kata filmje elkészült.