Zoli nappalijában ült egy régi bögréből kortyolgatta a kihűlt kávét.A lakás csendje súlyosabb volt mint valaha.A falon lógó esküvői fotó halványan visszatükröződött a nappali ablakában.Alexandra mosolygott rajta mintha még mindig itt lenne.De nem volt itt.Egy hónap telt el a baleset óta.Egy hónappal ezelőtt Alexandra autója frontálisan ütközött egy kamionnal.A kamion vezetője elaludt vezetés közben áttért a szemközti sávba ahol Alexandra éppen munkába tartott.A fiatal nőnek esélye sem volt túlélni a balesetet.A gyász felemésztette Zolit.Úgy érezte az ő élete is véget ért.Délelőtt Zoli bent ült a munkahelyén próbálta munkába fojtani bánatát de nem járt sikerrel.A gondolatai Alexandra körül forogtak.A telekommunikációs cég irodája ideális hely volt a munkavégzésre igaz csak annak akit nem kínzott lelki fájdalom.Kollégája és legjobb barátja az indiai Rajiv nem bírta tovább nézni ahogy Zoli szenved.
-Mit szólnál hozzá ha elutaznánk Indiába? Meglátogathatnánk a mesteremet a Himalájai Gangotriban.A mesterem sokat segített már nekem és a családomnak is.Rajtad is tudna segíteni.-mondta Rajiv miközben Zoli vállára tette a kezét.
-Jó tetszik az ötlet utazzunk el.Egy kis kikapcsolódás igazán rámfér.-Zoli valójában nem akart utazni és élni sem igazán.Azért mondott igent az útra nehogy csalódást okozzon barátjának.
Öt nap múlva repülőgépen ült a két barát.A felhők felett repültek Újdelhi felé.Zoli kinézett az ablakon hátha megpillantja a vallásos emberek által hitt mennyországot.Titkon reménykedett,hogy újra láthatja Alexandrát.Csalódnia kellett.Sem a mennyország,sem Alexandra nem volt ott.
Szomorúan hunyta le könnyes szemeit.Azt sem bánta volna a géppel valami történne és soha nem érne Újdelhibe. A kívánsága nem teljesült rendben landoltak a repülőtér aszfaltján.Elhagyva a repteret Rajiv taxit fogott.A taxis kedvesen viselkedett utasaival.A színes és pezsgő városban a közlekedés kaotikus arcát mutatta.Lassan értek ahhoz a szállodához amelyben Zoli szobát foglalt.A szálloda modern felhőkarcoló volt ötcsillagos minősítéssel.Zoli a recepción egykedvűen felvette szobája kulcsát.Miután felértek a szobába elpakolta ruháit a szekrénybe.
-Gyere nézzük meg az erkélyről a kilátást.-javasolta Rajiv.
-Most inkább kihagyom -válaszolta lemondóan Zoli szinte ügyet sem vetve barátja kérésére.
-Lenyűgöző a város!- kiáltotta Rajiv mikor az elé tárult látványban gyönyörködött.A férfit teljesen rabul ejtette a város.
Miután kigyönyörködte magát visszatért a szobába.Zoli egy kék fotelben ülve nézett maga elé.
-Két nap múlva indulunk a mesteremhez.Ahogy ígértem rajtad is segít,téged sem hagy cserben.
-Ne erőlködj Rajiv,felesleges.Számomra mindennek vége van.Alexandra volt a mindenem.Nélküle értelmetlen az életem.
-Nem add fel a reményt tarts ki! Lesz megoldás meglátod.Most mennem kell.
A két férfi kezet fogott egymással aztán Rajiv elment.
Rajiv ahogy ígérte a megbeszélt időpontban egy terepjáróban várta Zolit.A poros terepjárót fogatlan sofőr vezette.Szikrázó napsütésben indultak el a Gangesz forrásához Gangotriba.A leaszfaltozott utakat hamar felváltották a hepehupás földutak.A földutakat ötezer éves templomok és szentélyek szegélyezték.Rajiv az egész út alatt mesteréről beszélt.Zoli némaságba burkolózott.A sofőr egy sáros földút közepén hirtelen lefékezte az autót.
-Innen gyalog kell tovább mennünk.-mutatott az erdő felé Rajiv.Jóindulatúan figyelmeztette Zolit jól nézze meg hova lép és mihez ér hozzá mert az erdő tele van veszélyes kígyókkal,skorpiókkal és vadállatokkal.Órák óta gyalogoltak.A sűrű erdőben alig haladtak előre.Egyre jobban elfáradtak.
-Valamire kíváncsi lennék. A mestered miért él ennyire elszigetelt helyen?-törte meg a csendet Zoli.
-Évszázadok óta a spiritualitás ösvényét járja.Ehhez csend és nyugalom szükséges.Az emberi társadalomban ezeket lehetetlen elérni.
-Évszázadok óta? Mégis hogyan lehetséges ez?
-Tudod a maroknyi ember által ismert testváltás jógagyakorlatát végzi.Számára megszűnt a halál fogalma.
-Mi az a testváltás?
-A para-kájá pravesha lényege,hogy amikor megöregszik és érzi a közelgő véget akkor keres egy fiatal halott férfit akinek a testébe átköltözik.
-Rajiv te tanult ember vagy mégis elhiszed ezt a mesét?
Rajiv mosolygott és hallgatott.
Mire elérték Gangotrit hófedte hegycsúcsok tornyosultak feléjük.A folyó mellett meglátták a mester szalmatetős kunyhóját.Benyitottak a kunyhóba az ajtó nyikorogva nyílt ki.A mester lótuszülésben meditált a föld felett lebegve.Hófehér szakálla vízesésként omlott le izzadtságtól fénylő testére.Zolit megdöbbentette a látvány.Annak ellenére,hogy meditált az idős mester érzékelte a két férfi jelenlétét.Visszaereszkedett a földre és kinyitotta a szemeit.Szemei földöntúli bölcsességet sugároztak.
-Rajiv legkedvesebb tanítványom.Örülök,hogy újra látlak.Látom vendéget is hoztál magaddal.-szólalt meg a mester.
-Mester elnézést,hogy meditálás közben zavarunk.A barátomnak nemrég hunyt el a felesége.Kérlek segíts rajta.
Az öregember bólintott.
-Mit kívánsz fiam?- kérdezte tört angolsággal Zolitól.
Zoli jó darabig habozott aztán kibukott belőle.
-Vissza akarom kapni a feleségemet Alexandrát.Bármi áron.
Az öreg hosszasan nézte őt majd megszólalt:Megkapod.Ám csak egyetlen napra.
Zoli nem hitte el a mester szavait.
-Ez lehetetlen! Alexandra meghalt soha többé nem fogom visszakapni.
Nem bírta tovább a földre borult és zokogott.
-Fiam a lehetetlen nem létezik.Most bebizonyítom neked.Menjetek a folyóhoz és gyűjtsetek kavicsokat.
Zoli összeszedte magát és Rajivval közösen elindultak egy agyagedénybe kavicsokat gyűjteni.
Mikor visszatértek a mester megkérte őket helyezzék a tűzre az edényt majd fedjék le a tetejét fedővel.
Tíz perc elteltével a mester megkérte Rajivot vegye le a tűzről és szolgálja fel a tartamát.Rajiv remegő kézzel engedelmeskedett.Amikor levette az edény fedelét megdöbbenve látta,hogy raszgulának nevezett sajtból és cukorból készült édesség van benne.Zoli nem hitt a saját szemének.Jóízűen ettek utána hosszasan beszélgettek az idős mesterrel mire beesteledett elköszöntek tőle.Visszaindultak Újdelhibe,hosszú út állt előttük.
Zoli utolsó előtti napját töltötte Indiában de Alexandrát még mindig nem kapta vissza.
-A vénember mégiscsak csaló volt.A kavicsokból ügyesen varázsolt édességet ezt olcsó bűvésztrükkökel érte el.
Gondolkodott este az ágyban fekve Zoli.Gondterhelten hunyta le szemeit.
Másnap reggel valaki hangosan kopogtatott a szállodai szoba ajtaján.Elképzelni sem tudta ki lehet az.Nagy nehezen felkelt és ajtót nyitott.Majdnem elállt a lélegzete.Csoda történt ott állt előtte élete szerelme Alexandra.
-Zoli! -kiáltotta a nő majd férje nyakába ugrott.
-Ez nem lehet igaz!- ordította Zoli.Újra együtt voltak a halál sem választhatta szét a őket.Csókolóztak,beszélgettek,nevettek.Zoli egészen elfelejtette a mester szavait miszerint csak egy napra szól a boldogság.A nap kezdett lenyugodni mikor sétálni indultak a városba.A város nyüzsgött emberek tolongtak ,papucsos árusok kínálták áruikat,riksák csengői hallatszottak,füstölők illata terjengett a levegőben.
Leültek egy műanyag székre a teaházban.Teát rendeltek.A chai tea erős és fűszeres volt.Teljesen elmerültek a pillanatban.
-Ez az egész olyan mint egy film.Mintha nem a valóság lenne.-mondta halkan Zoli.
-Pedig nagyon is az -felelte Alexandra.
Zoli elővette a telefonját,hogy közös képet készítsen.Miután elkészült a kép visszasétáltak a szobába.A fülledt nyári éjszakában Alexandra újra és újra Zolié lett.Zoli fáradtan egy szempillantás alatt elaludt.
Reggel riadtan ébredt Zoli.Alexandra eltűnt mintha soha nem is lett volna ott.Végiggondolta mi történhetett vele tegnap.
-A tegnapot a képzelet szülte.Valamilyen elmetrükköt alkalmazott rajtam a Himalájai mester.De az is megeshet hogy,egy tehetségtelen novellista rossz novellájában kaptam főszerepet.
Egyszercsak eszébe jutott a teaházban készített fotó.Reszkető kézzel feloldotta a képernyőt.Egyetlen új fotó volt a galériában.Ott mosolyogtak rajta Alexandrával.Valóság volt a tegnapi nap.Könnyezve nézte a képet.
Ő most csak egyetlen napot kapott.De ez a nap örökre az övé maradt.