- Adj mégegyet - Mondta a csaposnak a csuklyásfejű hóhér. Amíg megkapta az italt, felidézte a történteket, és a beszélgetését a királlyal. De ettől csak még dühösebb lett. Hogy tehet ilyet az a fattyúgyerek. Elküldeni őt, aki mindig jól végezte a munkáját, kivéve egy szerencsétlen alkalommal. Ha ő nem kínozza halálra az embereket, hogy beszéljenek, akkor a király már régen meghalt volna.
Mennyi merényletet fedett fel így. Mennyi árulót leplezett le a munkája során. Mégis csak úgy kidobta őt a király.
Mivel a vallatások során általában csuklyában volt ezért szabadon mászkálhatott a városban, és nem kellett attól tartania, hogy esetleg valaki felismeri őt. Most is ült a többi ember között, és gondolkodott, hogyan vághatna vissza annak a vén koronafejűnek.
- Kéne a helyed - Szólt mögötte egy hatalmas tengerész, akinek az arcát hegei sokkal félelmetesebbé tették, és árulkodtak arról, hogy a férfi nem éppen egy békés természetű ember.
- Keress másikat - Vágta neki vissza, és közben remélte, hogy a hamarosan kitörni készülő verekedésben jól kiadhatja magából a haragot.
-Nekem ez a hely kell, úgyhogy takarodj innen, amíg szépen mondom.
Anyád nem tanított jómódorra? Vagy a birkákkal, és kecskékkel való háláskor nem ért rá téged okítani.-
Ez a pofon betalált. A nagydarab tengerész először megdöbbent az arcátlanságon, aztán nekiugrott.
A kínzások során megtanulta a hóhér, hogy a test melyik pontja fáj a legjobban, és hova kell ütni ahhoz, hogy megnyerjen hamar egy ilyen ’csatát’.
A matróz egy balegyenessel próbálkozott, de a csuklyás elhajolt, és rekeszizmon vágta a támadóját. Az ettől összeesett, levegő után kapkodott, de nem jutott oxigén a tüdejébe. A hóhér kihasználta ezt, és állon térdelte a tengerészt, amitől a szerencsétlennek két foggal kevesebbje maradt.
A körülöttük lévők arcán a félelem, és meglepődés vegyes kifejezése ült.
A hóhér úgy döntött, hogy meg fogja ölni a tengerészt.
Letérdelt hozzá, és torkon ütötte. A gégéje hangos reccsenéssel széthasadt, és a szerencsétlen nem mozdult többé.
A csuklyás közben kitalálta, hogyan fog bosszút állni a királyon. A verekedés felpezsdítette a gondolatait.
A bosszúja véres, és kegyetlen lesz.
Nem kegyelmez se királynak, se embernek...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Miféle lények az orkok? Északon semmit sem tudni róluk.
- Félig értelmes szörnyetegek. Testüket fekete szőr borítja, pofájukat kivéve. Szemeik aprók, sunyik és gonoszak. Foguk a hullaevéshez szokott. Beszélni nem tudnak, de a gesztusokat jól értik és az értelmesebbek megtanulják érteni a nyelvek némelyikét. Der Zlameyan állítólag démonokkal keresztezett orkokat hoz létre mágiával, ezek már félelmetesen okosak is tudnak lenni...
- Félig értelmes szörnyetegek. Testüket fekete szőr borítja, pofájukat kivéve. Szemeik aprók, sunyik és gonoszak. Foguk a hullaevéshez szokott. Beszélni nem tudnak, de a gesztusokat jól értik és az értelmesebbek megtanulják érteni a nyelvek némelyikét. Der Zlameyan állítólag démonokkal keresztezett orkokat hoz létre mágiával, ezek már félelmetesen okosak is tudnak lenni...
Csak ültek ott, nem mozdultak, olyanok voltak, mint a szobrok, mindenki a gondolataiba merült. Végül Horiq törte meg a csöndet:
- Mi emberek vagyunk. - kezdte - Az embereknek volt valaha egy olyan híres szokásuk, amit róluk neveztek el: az emberségesség. Ezért nem fogom társaimat irtani. Inkább korán kelünk, hogy a tündéket megelőzve átjussunk az erdőn...
- Mi emberek vagyunk. - kezdte - Az embereknek volt valaha egy olyan híres szokásuk, amit róluk neveztek el: az emberségesség. Ezért nem fogom társaimat irtani. Inkább korán kelünk, hogy a tündéket megelőzve átjussunk az erdőn...
Hozzászólások