A barlangban játszok a sárkánnyal.Általában megperzseli az őt hháborgató fickókat de engem renedes tagnak tart mert hoztam neki szaloncukrot és a sárkányok valójában nagyon érzékenyek főleg karácsonykor.Esteledik.Búcsút intek neki és haza felé tartok mikor középkori lovagok állítanak meg.-Hol van a sárkány-kérdezik tőlem.-Miért -kérdezem gyanúsan.
-Csak ajándékot viszünk neki.
-Ja akkor forduljatok balra majd jobbra végül csak egyenesen és ott lesz a barlanjában.Különben miért vagytok ilyen buzis rózsaszín páncélban?
-Legjobb tűzálló szerkó
-Aha.Különben rendesek vagytok,hogy meglátogatjátok .Nagyon egyedül van.
Másnap mondják,hogy egy tucat rózsaszínes lovag felkoncolta Paffot.
-Kérem doktor úr most már érti miért nem bízok meg az emberekbe?
-Ugyan kérem bennem megbízhat.
Odaad három narancs színű tablettát.Ezektől azonnal elalszom.A doktor úr különben egy büdös kannibál.Alighogy,hogy beájultam fogja a fotelja alatt lelrejtett szerszámosládát és felnyitja a koponyám.Az agy a kedvence.De az agyam helyén én vagyok és Paff egy elegáns nappaliban szalonnátsütünk.Paff adja a tüzet.
-Látja doktor úr,engem nem lehet még egyszer csak úgy átbaszni!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
A naiv gyerekkor vége
Hasonló történetek
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Hozzászólások
Remek! Egyszerűen nagyszerű, értékelem az ilyen kis bolondságokat. :smile: