A Halál perceiben

Hát eljött a búcsú pillanata. Nemsokára itt hagyja ezt a világot, ahol nem sok jóban volt része. A nyakán tátongó sebből szakadatlan folyt a vér. Ujjaival hiába próbálta volna meg útját állni a piros, sós lének- az csak ömlött és ömlött fekete talárját eláztatva. Nem akart megmenekülni- nem akarta túlélni és tovább folytatni életét. Csupán az bántotta és dühítette, hogy nem sikerült Dumbledore utolsó kérését teljesítenie. 
De ekkor megpillantotta Pottert. Olyan elevennek és szilárdnak látszott, hogy biztos volt benne; nem képzelődhet. Igyekezett szavakat formálni szájával, de érezte , hogy ereje fogytán van. Potter lehajolt hozzá és ő maga hajszálereivel küzdve megragadta a fiút varázsló öltözékénél fogva és közelebb húzta magához. 
A találkozás Lily-vel a játszótéren. A beszélgetések a nyugodt, mások által ritkán látogatott avaron. Amikor Lily kimondta a keresztnevét azon a hangon, amit bármi másnál jobban szeretett hallani. A házba sorolási ceremónia, amikor először külön kellett válnia Lily-től. A roxforti séták , a tanórák, amikor Lily mellett lehetett. 
Az emlékek úgy rohanták meg, mint egy friss, sárga sajtot az egerek. Érezte, amint ezüstös-kékes burokba csomagolva hagyják el testét ezek az emléknyalábok. Már nem csak a fejében és a szeme előtt pergette le élete legeslegszebb perceit, amiket Lily-vel tölthetett, hanem az emlékeiben is rögzítve voltak ezek az élmények. Kézzel ugyan nem lehetett megérinteni őket, de Potter pálcája segítségével belesegítette az emlékképeket egy palackba. 
Már több ideje nem maradt hátra. Abban a biztos tudatban mehet át a másvilágra- ahol talán több boldogság és melegség lesz, mint azon a helyen, amit most örökre otthagyni készül- , hogy Potter megkapta az információkat és valamelyest megfogja érteni miért bánt vele sokáig oly kegyetlenül és szadista módon. 
- Nézz... rám... - még elhalóban ennyit ki tudott mondani, aztán a smaragdzöld szemek engedelmesen az övére szegeződtek. Ezek a szemek még álmában is vele voltak. Bármerre is ment a zöld szempár végig őt kísérte. Lily szemei voltak. Ő nézett vissza rá valahányszor a Potter kölyköt látta. De abban a másodpercben Lily fiát vélte felismerni benne, és az összes ellene elkövetett igazságtalanságot megbánt. Rádöbbent akkor, hogy az éremnek két oldala van. És neki sosem jutott eszébe, hogy a másik feléről is megismerje Pottert. Csak az apja miatt élt benne az engesztelhetetlen gyűlölet, melyet nem bírt elfojtani magában. De talán valahol megbocsátást nyerhet.
Karja lecsúszott a fiú talárjáról és ő már szállt is egy másik világ felé. Vakító fehérség ölelte körül és úgy érezte már nem fáj semmi. Tudta, hogy ahová megy ott Lily is ott lesz és várni fogja őt.