A félszerzet 4

Eric két hete lett kihordó. Teljesen lefogyott. Enni nehezen tud, hiszen amit megemészt, azt kihányja. Arra nincs ereje, hogy kikeljen az ágyból. Adam folyamatosan mellette van és vigyázz rá. Egy percre sem hagyja magára.
- Ez annyira fölösleges. Nem hozok többet enni. - jelentette ki dühösen. - Ez a valami teljesen felemészt.
- Hogy mondhatsz ilyet? Tudod, hogy kiről beszélsz így? - kérdezte Eric, majd dühösen nézett Adam-re. - Ő a gyerekünk.
- A gyerekünk, aki megfog ölni téged. - tette hozzá Adam dühösen, majd felállt és kiviharzott a szobából.
Eric szemébe könnyek szöktek. Nem akarja, hogy Adam haragudjon a gyerekre. Ez a csöppség nem tehet semmiről.
Adam akkorát ütött a falba, hogy az ökle felrepedt. A falon ahová ütött, ott hatalmas lyuk keletkezett.
- Eric tudja mit csinál. Nem haragudhatsz rá, sem arra az ártatlan gyermekre. - jelent meg Brian, majd a kezét az öccse vállára tette.
- Ez annyira nem fair az élettől! - tört ki a sírás a fiúból. - Nem tudom mi lesz, ha elveszítem.
- Erre nem gondolhatsz! Túl fogja élni. - jelentette ki Brian, majd átölelte Adam-met.
- Adam! - jött az emeletről Eric kiáltása.
Mind a ketten felsuhantak.
Eric teste megfeszült a fájdalomtól. Szinte sikoltozott. A teste ívbe feszült. A hasa egy hatalmasat reccsent, majd szivárogni kezdett belőle a vér. Adam odament hozzá, majd kézen ragadta.
Brian letépte Eric testéről a ruhát és abban a pillanatban Eric egy hatalmasat sikoltott, majd roppant a gerince.
- Fáj! Nagyon fáj! - sikoltozott Eric.
Abban a pillanatban a hasa szétszakadt. A vér elöntött mindent. Vergődött a fájdalomtól. Ahogy meghallotta a gyereksírást, a fájdalom eltompult. Adam megharapta a kezét, majd odanyomta Eric szájához. A fiú buzgón szívni kezdte a jellegzetes ízű, vörös nedűt. Miután eleget ivott, a sebe begyógyult a friss vámpír vértől.
Aznap este Eric már járni is tudott. Kezébe vehette a kisfiát.
- Milyen nevet adjunk neki? - kérdezte Adam.
- Mit szólnál a Louis névhez? - kérdezte Eric, majd nyomott egy puszit a pici homlokára.
- Nagyon szép név. - mondta Adam, majd lesütötte a szemét. - Bocsánatot kérek Eric, amiért olyan csúnyán beszéltem a gyerekünkről.
Eric elmosolyodott. - Tudom, hogy nem szándékosan mondtad. Bevallom én is féltem, de ahogy megláttam, elmúlt minden félelmem és fájdalmam. - magyarázta Eric, majd megcsókolta Adam-met. - Ami a leglényegesebb az, hogy élek és Louis is jól van.
Adam felvette a karjaiba a picit. - Apu szeme fénye. Ígérem vigyázni fogok rád. - csókolgatta össze-vissza a gyereket.