Két hónap telt el, amióta Eric világra hozta a kis Louist. De az öröm nem tartott sokáig. Caroline meghalt, Tyler és a többiek eltűntek. Csak hárman maradtak. Eric, Adam és a kis Louis. A vadászok kegyetlenül vadásznak rájuk. Decatur többé nem biztonságos hely. Most egy kis aprócska faluban élnek Angliában. Sellafield-ben. A város mentes a természetfeletti lényektől, itt meghúzhatják magukat. Adam összetört az édes anyja halála miatt. Egyetlen reménye maradt. A gyereke.
- Megjöttem fiúk! - kiáltotta el magát Eric, majd letette az asztalra a hátizsáknyi vért.
- Szia édes! - jelent meg Adam a babával a kezében. - Néz Louis itt a papa.
Adam átadta a gyereket Eric-nek, majd kibontott egy tasak vért, és beleöntötte a cumisüvegbe.
- Nem követtek? - kérdezte Adam aggodalmasan.
- Senki sem, meg persze abban a pillanatban feltéptem volna a torkát. - felelte Eric, majd a baba szájába rakta a cumisüveget.
Adam kezébe vette az újságot, ami a konyhapulton volt. Már rögtön az első oldalon, gyilkosságokról volt szó.
- Adam ne! - vette el az újságot Eric, a fiú kezéből. - Nem lesz semmi baj sem. - csókolta meg Eric a srácot.
A csengő megszólalt.
- Menjetek be a szobába! - utasította Adam Eric-ket. - Ki ne gyertek!
Míg Eric bement, addig Adam kinyitotta az ajtót.
- Layla! - nézett dühösen a boszorkára. - Mit keresel itt? Hogyan találtál meg bennünket?
Layla elmosolyodott. - Hát nem is örülsz nekem? - kérdezte merő gúnnyal a hangjában.
Erre Adam beengedte, majd a nyakánál fogva emelte fel. - Mit akarsz? - kérdezte vicsorogva.
Layla fuldoklott. Nem tudott szóhoz jutni. Suhintott egyet a kezével, majd Adam nekicsapódott a szemközti falnak. Layla hörögve állt fel a földről. - A gyerekért jöttem Adam. Louis egy két lábon járó veszélyforrás. - mondta ridegen a nő, majd az erejével többször is a falnak vágta a fiút.
- Hol a gyerek? - kérdezte dühösen.
Közben Eric, tehetetlenül hallgatta, hogy Adam ordítozik. Meg kell védenie a gyereket. Mikor a zajok elmúltak, a szobaajtó kinyílt. Eric az ajtó háta mögé suhant. Layla egészen a szoba közepéig ment. Eric egy pillanat alatt odasuhant, majd letépte a nő fejét. - Hülye kurva! - vicsorgott. - Adam! - rohant oda szerelméhez.
Eric megharapta a karját, majd a vérével megitatta Adam-met. A fiú rémülten tért magához.
- Miért kell nekik a gyerekünk? - kérdezte Eric, majd ránézett a hullára.
- Megharaptam őt, így láttam és hallottam a gondolatait. - felelte. - Louis a megtestesült erő. Ő az igazi félszerzet. A vére megsokszorozza a természetfeletti lények hatalmát. Ezért minden vámpír, boszorkány, vérfarkas, ghoul őt keresi. A vére legyőzhetetlenné teszi őket. A vadászok pedig, ezért akarják őt. Meg akarják ölni a gyerekünket, hogy senki se legyen túl erős. Senkiben sem bízhatunk Eric. Mindenki az ellenségünk. A családunk darabokra hullott. Hárman vagyunk az egész világ ellen. A világ pedig ellenünk. - magyarázta Adam, majd átölelte Eric-ket. Köztük pedig ott szundikált Louis baba.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Előző részek
- Fáj! Nagyon fáj! - sikoltozott Eric.
Adam, dühösen viharzott ki a szobából.
Eric szokatlan helyen ébredt. Nem az ő szobája volt. A szoba hatalmas volt, gyönyörű fehér falakkal. Volt benne egy óriási plazma téve, sok könyv és egy kép. Odament, hogy jobban szemügyre vegye a szekrényen lévő képet. Egy kisfiú volt rajta és egy idős asszony, akinek a gyerek a kezét fogta.
Kinyitotta az ajtót, majd lement a lépcsőn. A konyhából kiszűrődő zaj felé vette az irányt...
Kinyitotta az ajtót, majd lement a lépcsőn. A konyhából kiszűrődő zaj felé vette az irányt...
A történet a képzelet szüleménye.
Hasonló történetek
Csak ültek ott, nem mozdultak, olyanok voltak, mint a szobrok, mindenki a gondolataiba merült. Végül Horiq törte meg a csöndet:
- Mi emberek vagyunk. - kezdte - Az embereknek volt valaha egy olyan híres szokásuk, amit róluk neveztek el: az emberségesség. Ezért nem fogom társaimat irtani. Inkább korán kelünk, hogy a tündéket megelőzve átjussunk az erdőn...
- Mi emberek vagyunk. - kezdte - Az embereknek volt valaha egy olyan híres szokásuk, amit róluk neveztek el: az emberségesség. Ezért nem fogom társaimat irtani. Inkább korán kelünk, hogy a tündéket megelőzve átjussunk az erdőn...
Ahogy a védelem kiépült, Dareth handorioi hódításait emiatt be is fejezte, és inkább északra, Rolenciába vezényelte szörnyű hadát. Rolencia nem volt egységes birodalom, nem volt összetartás, így nem is tudtak fennmaradni. Viszont érdekes módon, mintha megelégedett volna ennyivel, Mágusföld határán, a Benfini-hegységnél megállt. Nem tudni, hogy miért...
Hozzászólások