A félszerzet 2.

2.fejezet

Mikor Eric elaludt, Adam lement a szüleihez. Mind a ketten választ vártak Adam-től.
- Tudom. - nézett rájuk. - Szeretem őt, és már magamévá tettem. vallotta be az igazat.
Tyler és Caroline összenézett.
- Muszáj vagyok segíteni Eric-nek, mert megölték a szüleit. - Visszajöttek.- rezzent össze Adam az emlékektől. Hirtelen felsóhatott.
- Miért akarják Eric-ket? - kérdezte Caroline, majd átölelte a fiát.
Adam nem tudta a választ. Viszont azt igen, ha ők megjelennek, annak mindig vérontás lesz a vége. - Sajnálom. De szeretem Eric-ket, még aha ezzel veszélybe is sodrom magam.
Tyler megveregette  Adam vállát. - Tudod, hogy számíthatsz ránk, ugye? - kérdezte, majd kíváncsian megkérdezte:
- Szóval lefeküdtél vele?
- Ez nem rád tartozik - felelte Adam, majd a könyökével megbökte Tylert.
Eric szokatlan helyen ébredt. Nem az ő szobája volt. A szoba hatalmas volt, gyönyörű fehér falakkal. Volt benne egy óriási plazma téve, sok könyv és egy kép. Odament, hogy jobban szemügyre vegye a szekrényen lévő képet. Egy kisfiú volt rajta és egy idős asszony, akinek a gyerek a kezét fogta.
Kinyitotta az ajtót, majd lement a lépcsőn. A konyhából kiszűrődő zaj felé vette az irányt.
- Hali! -  pirult el.
Adam odasuhant hozzá. - Apa, anya, ő itt Eric. - mutatta be a fiút a szüleinek. Barátságosan fogadták. Annak ellenére, hogy vérfarkas volt. Jól elbeszélgettek egymással, majd Caroline bejelentette, hogy a család hazajön. Eric szinte rosszul lett, mikor meghallotta, hogy Adam-nek öt testvére van.
Hamarosan Adam megmutatta a házat Eric-nek, azután visszamentek a szobába. Eric nem tudta megállni, hogy ne kérdezzen rá a képre.
- Ez te vagy? - kérdezte Eric bátortalanul.
- Igen, ez én vagyok, és az édesanyám.- vallotta be. - Tudod Caroline és Tyler nem az igazi szüleim. Ők befogadtak, még amikor kicsi voltam. De ha a szüleimre gondolok, az ő arcuk ugrik be.
- Mi történt az édesanyáddal? Megölték őt is? - kérdezte, majd átölelte Adam-met.
- A szemem láttára. - felelte, majd megcsókolta Eric-ket.
Aznap este Adam és Eric az erkélyen feküdtek, és a csillagokat nézték. Szerették egymást. Eric-nek sokszor eszébe jutottak a szülei. Igazán, soha nem jöttek jól ki egymással, de hiányoznak neki. Elmesélt magáról mindent, még élete egyik legnagyobb szégyenét is. Még soha nem változott át, egyetlen teliholdkor sem.
- De ez lehetetlen. Én még egy olyan vérfarkast sem láttam, aki ne változott volna át.
- Én ez vagyok. Emiatt szégyent hoztam a családomra. - mondta szomorúan. A szemei megteltek könnyel.
Adam magához ölelte. Szinte szorította. - Szeretlek Eric és légy akármilyen is, te vagy az életem. -  csókolta meg.
Másnap reggel Eric, nagyon izgatott volt. Csak leste, hogy Adam családja milyen összetartó. Adam legidősebb bátyja Brian, szintén meleg volt. Neki is vérfarkas pasija volt, akit Alejandro-nak hívtak. Aztán ott volt a másik bátyja Cameron, akinek boszorkány volt a párja, Morgana. Volt még három öccse, Jason, Sam és Bradley. Fura élmény volt számára, hogy ennyien körülrajongják. Mindenkit megismert. Végre volt egy hely, ahol jól érezte magát.