Eric kettesben maradt Alejandro-val. Mivel Ale is vérfarkas volt, rákérdezett a nagy dologra.
- Miért nem tudok átváltozni? - kérdezte szégyenkezve a fiú. - Még soha nem változtam át teliholdkor.
Alejandro nagyot nézett. A hír teljesen lesokkolta.
- Nem tudom Eric. Bár volt már rá példa a vérfarkas történelemben. - kezdett el mesélni. - Az egyik ősöm a legenda szerint, a különleges vérfarkasok közé tartozott.
- Különleges? - kérdezte érdeklődéssel Eric.
- Igen. Ő sem volt képes átváltozni. De azt mondják, hogy az ilyen teremtményeket félszerzetnek nevezik. - mesélte.
- Ez mégis mit jelent? - kérdezett rá Eric, a félszerzet kifejezésre.
- Nem tudom. - felelte Ale. - Sajnálom. állt fel, azzal ki is ment a szobából.
Hamarosan Eric csatlakozott a többiekhez, akik a hátsó udvaron fociztak.
Drukkolt Adam-nek. Eszméletlenül játszott. Gyors volt és szexi. Közben felfigyelt, a nem messze álló Brian és Ale hangjára. Ahogy közelebb ment, rögtön tudta, hogy róla van szó. Alejandro és Brian rajta nevettek.
- Mégis milyen vérfarkas ő? - kérdezte Brian, jóízűen nevetve.
Eric felrohant a szobájába.
Adam akkorát rúgott a labdába, hogy az édesapja, Tyler hátra esett. Rögtön odarohant. - Apu, nincs baj? - kérdezte rémülten, majd segített Tylernak felállni.
- Nyugi, de legközelebb légy óvatosabb. Jól vagyok. - felelte, majd leporolta magát.
Adam észrevette, hogy Eric eltűnt. Érezte az illatát, a szobában volt.
Eric, ahogy meglátta Adam-met, összeszedte magát.
- Hé, jól vagy? - kérdezte aggodalmasan a fiútól.
- Persze.
- Sírtál, igaz? Valaki bántott? - kérdezgette rémülten, majd leült a szerelme mellé. Átölelte. És megtörtént, az elméjük összekapcsolódott.
Hallotta Eric gondolatait. Ócsárolta magát. Tudomást szerzett Alejandro-ról is. Abban a pillanatban a kapcsolat megszakadt. Eric dühösen meredt Adam-re. - Te kutattál az élmémben? - vonta kérdőre.
Adam dühösen viharzott ki a szobából. Amint meglátta Ale-t, rátámadt.
- Mégis milyen jogon sértegeted Eric-ket? - szegezte nyakánál fogva a falnak a férfit. Abban a pillanatban megjelent Brian, majd félrelökte Adam-met.
- Jól vagy Ale? - kérdezte a szerelmétől Brian. - Mi ütött beléd? - fordult, az öccse felé Brian.
- Miért gúnyoljátok Eric-ket? - kérdezte Adam, csalódva a testvérében.
- Nem az van, amire gondolsz. Mi egyáltalán nem gúnyoltuk őt. Ő különleges vérfarkas. Jó okunk van feltételezni, hogy áldott.
Adam, abban a pillanatban megdermedt. Az hogy lehet, ilyen nincs. mondogatta magában.
- De van Adam. Ő egy félszerzet. Képes utódokat kihordani, jelen esetben a gyereketeket hordja a szíve alatt. Azért akarták őt megölni, és feltételezem téged is. - magyarázta Brian. - Eric terhes.
- Mi? - jelent meg Eric, és döbbenten nézett a három fiúra. A kezét a hasára tette. - Szóval ezért nem változom át. A legenda, amit meséltél igaz? - kérdezte, majd a lábai inogni kezdtek. Összeesett. Adam épphogy elkapta.
Eric egyrészt megrémült, másrészt viszont boldog volt. Ahogy Adam, felsuhant vele a szobába, nevetni kezdett. - Hallottad ezt Adam?
Adam, alig bírt szóhoz jutni. - Igen. - kezdett el sírni, majd nevetni. Felkapta Eric-ket és megpörgette. - Szeretlek édes. - csókolta meg, majd finoman az ágyra fektette. - Szeretlek Eric Glanville. - csókolta meg újra, majd össze-vissza puszilgatta a hasát. - És téged is életem. Apa szeme fénye. - beszélt, az Eric hasában lévő kis embrióhoz.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Folytatások
Két hónap telt el, amióta Eric világra hozta a kis Louist.
- Fáj! Nagyon fáj! - sikoltozott Eric.
Előző részek
Eric szokatlan helyen ébredt. Nem az ő szobája volt. A szoba hatalmas volt, gyönyörű fehér falakkal. Volt benne egy óriási plazma téve, sok könyv és egy kép. Odament, hogy jobban szemügyre vegye a szekrényen lévő képet. Egy kisfiú volt rajta és egy idős asszony, akinek a gyerek a kezét fogta.
Kinyitotta az ajtót, majd lement a lépcsőn. A konyhából kiszűrődő zaj felé vette az irányt...
Kinyitotta az ajtót, majd lement a lépcsőn. A konyhából kiszűrődő zaj felé vette az irányt...
A történet a képzelet szüleménye.
Hasonló történetek
Megálltak és füleltek. Qwâmbii nem hallott semmit. Akárhogy fülelt csak a szélben lengedező ágak leveleinek zörgését hallotta. Ennek ellenére csöndben maradt, hátha a mágusnak jobb a füle. Horiq lassan leguggolt. Qwâmbii utánozta. Hosszú perceket töltöttek így, de nem láttak, és nem hallottak semmit.
- Észrevettek minket! - mondta Horiq gondterhelt arccal - Elvesztünk!
Ahogy ezt kimondta felállt. Abban a pillanatban repült a nyílvessző. A mágus botját találta el. A vashegy...
- Észrevettek minket! - mondta Horiq gondterhelt arccal - Elvesztünk!
Ahogy ezt kimondta felállt. Abban a pillanatban repült a nyílvessző. A mágus botját találta el. A vashegy...
- Mit tudsz a Pusztítás Torkáról? Halljam! - még az ajtónállók is összerezzentek a dühödt parancsra.
- Hatalmas varázsszer. - suttogta porszáraz torokkal a fogoly. Aki karjára húzza, képessé válik megnyitni valamiféle kaput, amin keresztül minden világok valamennyi fájdalma elpusztítja azt a lélekkel rendelkező lényt, aki a haszáló parancsol. De ennek a hatalomnak is ára van..
- Hatalmas varázsszer. - suttogta porszáraz torokkal a fogoly. Aki karjára húzza, képessé válik megnyitni valamiféle kaput, amin keresztül minden világok valamennyi fájdalma elpusztítja azt a lélekkel rendelkező lényt, aki a haszáló parancsol. De ennek a hatalomnak is ára van..
Hozzászólások