A félszerzet

1. fejezet

Eric rohant a suliba. Már az első napon elkésik. Szép évet fog indítani. A szülei biztosan büszkék lesznek majd. Az iskola udvarán járt, mikor meghallotta a becsengőt. Rohanni kezdett, már majdnem a teremnél járt, mikor belerohant valakibe.
- Ne haragudj, én csak... - kezdett bele, de elhallgatott.
Egy srác volt az, ráadásul élég jóképű is. Megszólalni sem tudott.
- Semmi baj. Én voltam figyelmetlen - kért elnézést a fiú. - Várj segítek összeszedni a könyveidet. - mondta, majd gyorsan összekapkodta és a megdermedt Eric kezeibe nyomta.
- A nevem Eric - szólalt meg végül.
- Adam. - Mosolyodott el a jóképű srác. - Melyik terembe mész?
- A kémia... - fagyott le újra Eric.
- Mázli én is oda tartok. - mosolyodott el Adam.
A tanteremben, míg Adam elfoglalta a helyét, addig Eric beült a hátsó padba. Mikor vége lett az órának, szinte mindenki kiviharzott a teremből. Csak a két fiú maradt fönn. Adam odasétált Eric mellé, majd leült a mellette lévő üres székbe.
- Szóval Eirc, te most jársz először ebbe a suliba? - kérdezte Adam. - Még nem láttalak Salem-ben. (Ez egy kisváros Amerika nyugati partjánál.)
- Igén még új vagyok itt. A szüleimmel nem rég költöztünk ide.
- Meg volt az okuk. A régi városban, ahol eddig éltek, feltűntek a vérfarkas vadászok. Így menekülniük kellett. Igen, Eric vérfarkas.
Adam körbenézett a teremben. Szinte üres volt. Csak ketten voltak bent.
- Szóval Decatur-ből jöttetek igaz? - kérdezett vissza Adam.
Ö igen. - jött újra zavarba Eric. Mondani szeretett volna valamit, de csak dadogott.
- Nahát. - Nevetett jóízűen Adam. - Egy zavarodott vérfarkas.
Eric arcáról eltűnt a mosoly. A szíve hevesen kezdett verni.
- Vérfarkas vagy. Tudom, hogy az vagy, én vámpír vagyok. - húzta fel Adam a felső ajkát. Előbújtak hatalmas szemfogai.
Eric szívéről hatalmas kő esett le. - Azt hittem, hogy te is vadász vagy. - Fújta ki a levegőt.
- Ennek örömére meghívlak ma egy randira. És nem akarom, hogy ellenkezz - jelentette ki Adam határozottan. - Este nyolc a helyi pizzázóba. - azzal Adam eltűnt.
Aznap este, Adam már ott volt, mikor Eric megérkezett.
- Szia Adam! harapta be Eric az alsó ajkát.
A két srác, ahogy egymás szemébe nézett, rögtön tudták, hogy együtt kell lenniük. Együtt lesznek.
Ahogy végeztek a pizzával, Adam elvitte Ericet, a Salem város mellett lévő tisztásra. Ott Eric hanyat vágódott a fűben, míg Adam mellé feküdt.
- Még nem is meséltél magadról. Mondj valamit. - Nézett Eric, Adam csokoládé barna szemeibe.
- Ötszáz éves vagyok Eric. Nagyon idős.
Eirc nagyot nézett. Köpni-nyelni nem tudott.
- Sajnálom, de ha ez zavar, akkor...
- Nem zavar, csak meglepett - felelte Eric. - Akkor megkérdezhetem, hogy miért jársz még suliba? Pedig annyi mindent láthatnál.
- Lehet hülyeségnek hangzik, de szeretek tanulni. Jó időtöltés.
Eric felsóhajtott. - Gyönyörűek a csillagok. mondta, majd ránézett Adam-re.
Adam megcsókolta Eric-ket. A következő pillanatban már, mind a ketten meztelenek voltak. Adam, finoman tolta be és ki a férfiasságát, Eric testébe. Eric boldognak érezte magát. Tudta jól, hogy Adam neki lett teremtve. Hevesen szeretkeztek, majd Adam belemélyesztette a szemfogait Eric nyakába. Ezzel megjelölve. Eric az övé volt.
Hamarosan Adam hazavitte Eric-ket. Már Eric háza előtt voltak, mikor Adam veszélyre lett figyelmes.
- Maradj a kocsiban! - parancsolt rá Eric-re.
- Baj van? - kérdezte Eric, ijedten.
Adam nem válaszolt, berohant a házba. Odabent tiszta vér volt minden. A padlón ott hevert két hulla.
- Anya, apa - szólalt meg a háta mögött Eric.
Abban a pillanatban, egy hatalmas lövés ütötte át az ablaküveget.
Adam nem várt, felkapta Eric-ket, majd rohanni kezdett vele. A vadászok jelen vannak itt is. Adam egyetlen helyre tudott menni, ahol biztonságban lesznek. A családjánál.