yume13 adatai

Több mint 200 évvel ezelőtt. Mikor még együtt voltunk. Ő még kislányvolt, az volt a megbízóinknak a célja, hogy megöljünk egy bizonyos boszorkány családot. A vámpíroknak sok gondot okoztak. Ám, de egy kis gyermekről akkoriban még nem tudtak. David és Fernandó feladata volt megölni a boszorkákat. Az én feladatom a bevédés volt.

Miután kiszöktem és megtaláltam akkor rám nézett és azt kérte, hogy mentsem meg a lelkét. Aztán hagyta, hogy megölje az a farkas, kitépte a szívét és elvitte. Vissza akartam fordulni, de egy farkas állt előttem és közeledett nem volt más választásom, mint, hogy leugorjak, de a lány azt kérte mentsem meg a lelkét és odamentem hozzá. Ez a medál volt a nyakában és valahol már láttam ezt a medált - és a kezébe adtam, Ő is megnézte - elvettem tőle aztán kezemből valami fényesség tört elő......

Beszaladtam az erdőbe, tudtam, merre van a lány, éreztem a jelenlétét. Csak szaladtam a sötét erdőben végül egy szakadékba majdnem belestem, de az utolsó pillanatban megkapaszkodtam egy fában. A lány még rám nézett.
- Mentsd meg a lelkem - mondta, aztán hagyta, hogy megölje az a farkas...

Háború van a vámpírok, vérfarkasok és boszorkányok között. Elképesztő szerencsésnek érezhetem magam, hogy belekeveredtem ebe az egészbe. Mind ezt Gábrielnek köszönhetem, és persze a kapzsiságának. Egy olyan embert kellet a gyermekévé tennie, akinek az ereiben boszorkány ősök vére csörgedezik. Ez voltam én, mint kiderült...

- Válaszolj már!
- Jól van. Ki vagyok? A nevem Gábriel. Mit akarok? Most már téged. És hogy mit csináltam veled? Meg haraptalak.
- És akkor most mi vagyok?
- Nemsokára vámpír, most még csak félvér, szóval jobb lesz, ha jól viselkedsz.
- Ugyan miért?
- Mert amíg félvér vagy, addig kedvemre játszhatok veled, úgy hogy ne akarj nagy kislány leni, és erősködni, mert csak megjárod...

- A nevem Sebastian. Azért hoztunk ide, mert veszélyben voltál, ha az a farkas megtámad, akkor meg öl, azt pedig nem hagyhatom. Neked élned kell.
- Miről beszélsz? - kérdeztem elképedve
- Majd megérted, idejében mindent elmondok, csak annyit kel még tudnod, hogy veszélyben voltál egy ideje. Most nem akarlak fárasztani, pihenj csak - mondta majd adott egy puszit a homlokomra...

- Először is fogd be a szádat. Én nem mondok semmit az más dolga. De ha itt fogsz egész nap visítani, akkor kiharapom a nyakadat úgy vigyázz - mondta fenyegetően, majd megvillantotta a fogait és a szemét. Fel izzottak a szemei, vörösesen. A fogai pedig megvillantak a fényben. A tépőfogai nyúltabbak voltak, mint az átlagé. Nem értem micsoda ő? Milyen lény?

Ez a „figyelnek érzés" pedig eléggé kiakaszt. Á mindegy. Nem akarom a reggelemet is rögtön ezzel elrontani, elég a fejfájás. Még egy ideig bambulom azokat a megnyugtató fényeket, ahogy a padlón játszanak, aztán az ablakhoz kómálok. Kinyitom teljesen. Lábujjhegyre állok és kinézek az ablakon az erdőre. Gyönyörű a kilátás. Nem tudom miért, de ez a hely egyszerre vonz és taszít, riaszt el. Egyben gyönyörű és félelmetes. Furcsa, na mindegy. Szép ez a hely ez fix, csak azért nem bánnám,...

- Ezért még megfizetsz! - kiáltotta utánam eléggé ingerült hangon. Na én tuti meg nem várom, amíg utánam jön, még inkább rákapcsoltam, és csak szaladtam, ahogy csak a lábam bírta. Rettenetesen hasogatott a hátam, mikor nekivágott az oszlopnak, felhorzsolódott. Ha utolér, tuti megöl. Vámpír az, tuti, vagy ha nem az, akkor is biztos, hogy nem ember. Azért az kissé durva, hogy csak úgy odavág egy lámpaoszlopnak, aztán még csak fel sem bírtam rögtön kelni. Az a hülye kutya is rögtön eliszkolt,...

Máté, a viola kék
a szemed barna ...