Violence beküldött történetei

- Nem lépek fel veled… - mondta.
- Hogy? – a többiek a két emberre néztek, forgatták a fejüket, Soulness erre mit lép, mire ő hirtelen megrántotta a vállát.
- Akkor majd énekelek ÉN! – hagyta a többiekre, és megfordult.
- Hogy van bátorságod!? – Friol neki akart menni a fiúnak, de a többiek lefogták.
Soulness megfordult.
- Csak is az együttesért, a G.O.D érdekében most először, és utoljára! – sziszegte egyenesen Friol képébe, majd megfordult, és eltűnt...

- Mit a fészkes fenét műveltek ti?! Azt hiszitek egyik napról a másikra egybekelhettek?! Normálisak vagytok?! Nem! Nem engedem! Mia ez a fiú rossz hatással van rád, agyon rossz hatással! Elvette az eszedet, és úgy rohansz utána, ahogyan ő azt akarja!
- Nem igaz! Anya ezt ketten akartuk!
Megfagyott a levegő. Mindenki egymásra nézett, majd a párra. Az ég is megdörrent, és könnyezni kezdte saját esőcseppjeit…
- Gondoltam hogy te nem fogod elfogadni ezt! –Mondta a lány kiábrándultan....

- Most légy nagyfiú! –Felhúzta Soulness a karjánál fogva, és belevágott a hasába. A gitáros felordított fájdalmában és ismét a földre hanyatlott. Mindenki a verekedés köré gyűlt Mia is észrevette a változást, és odasietett. Átverekedte magát a tömegen, és felsikoltott. Soulnesst látta, ahogyan fájdalmasan fetreng a földön, a hátán egy erős izmos férfi lábával.
- Nem bírsz felállni? Segítsek!? – A férfi felhúzta Soulness karjait, miközben még erősebben rátaposott.
- Ne! Hagyjátok...

- Mióta tudod, hogy ebben a betegségben szenvedsz?
Soulnesst hirtelen érte a kérdés. Mint a hidegzuhany…
- Miért?
- A saját halálodat akarod?
Soulness meglepődött a hangnemen, Mia türelmetlen volt, és haragos.
- Nem…
- Akkor miért nem mondtad el?
- Nem akartam hogy bárkinek is a terhére legyek… nem szeretem ha segítenek…

- Nem igaz… Soulness úgy fogtad azt a gitárt, mint ha gyermeked lenne… Elválaszthatatlanok vagytok, és amíg élsz ez a tárgy kísérni fog, akárhol is jársz… Bárhol és bármerre…
- Honnan tudod, mikor mit kell mondani?
- Nem tudom… Csak kiválasztok egy mondatot a fejemből…
- Mia… én… nem tudom, hogy képes vagyok e végigcsinálni… Egyre jobban érzem hogy…Nemsokára végem…
- Az csak illúzió! Higgy nekem… - A lány megcirógatta kedvese arcát. – Együtt menni fog…

A gitáros lefordult a lányról. Mia nem várt sokat, magához húzta a fiút, és megcsókolta, úgy hogy többé nem akarta ereszteni Soulnesst. Soulness tapogatózni kezdett, hogy foszthatná meg a lányt minél hamarabb a ruháitól, hogy nem kell az ajkaiknak szétválniuk. Minden próbálkozása kudarcba fulladt, ezért eltolta magától a lány heves testét, és lehúzta róla a felsőt, majd ismét magához rántotta. Őrült vágy uralkodott el rajta, nem tudta hogy mi történik, csak cselekedett, belátása szerint,...

- Fájni fog a kérdés… Mikor kell menned a kezelésre? –Mia érezte Soulness rámered.
- Azt hiszem valamikor a jövő hét elején… - Válaszolta elfogultan, elment a kedve mindentől.
Mia érezte, hogy hibát követett el, ezért a következő pillanatban rácsapta a fiú fejére a párnát, amiből heves párnacsata kerekedett, majd szenvedélyes csókolózásba fulladt. Miának teljesen kiment a fejéből, hogy a szülei bármelyik percben megjöhetnek, csak a szerelmének bőrét akart újra érezni, a bársonyos...

- Mondtam már, hogy meg sem érdemellek! Túl jó vagy nekem!
- Ez nem igaz! Soulness, mondd mi baj? Megoldjuk, nincs az a baj, amit mi ketten ne lennénk képesek megoldani!
- Egy kicsit a halálomon vagyok, és szétestem, ennyi… - Soulness mosolygott, még mindig nem akarta elmondani a végzetes titkot, talán majd egy szép napon. Pedig már Mia jól tudta, amit a többiek még csak nem is sejtettek. Soulness halálosan beteg volt, egy elég ritka vírust kapott, ami nem fertőződik tovább......

- Gondolhattam volna… - állapította meg. –Még mindig szeretsz! Még mindig… - Egyre jobban közeledett az arcuk. Soulness hirtelen elkapta a fejét.
- Mondtam, nem! – megvetően nézett a nőre. –Liona, kettőnk közt mindennek vége! Összejöttél mással, és itt hagytál! Ezek után nekem beszélni valóm veled nincs!
- Ne ordíts! – Liona tudta mit csinál. Megfogta Soulness karját, és magához húzta. –És ne ellenkezz! Ezeket a dalokat nekem írtad, tudom…
- Nem… - Soulness már csak...

- Mi a fenét műveltél magaddal?!
Veregetni kezdte Soulness arcát, de még ez sem segített, a gitáros, ernyedten nyúlt el a karjaiban.
- Uramisten! – Laus szóhoz sem jutott. Nem látott még így embert.
- Mi a franc van veled Soulness?! –Micha kétségbeesetten veregette tovább Soulness sápadt arcát.
Laus lehajolt, megnézte fiú pulzusát.
- Még él…
- Kösz hogy szólsz! –Micha végigsimította ájult barátja fürtjeit. –Hozz egy kis vizet! ...