G.O.D 31

31. Kórházban

- Apu… gyere… segíts! – Megint az ismerős gyermekhang. Soulness körülnézett. Ugyanott volt, egy otthonos kis lakásban.
- Apu gyere már!- A türelmetlen gyermekhang már-már sipításba csúszott.
- Megyek… - Úgy rohant az ismeretlen szobához, mint aki már több százszor megtette ezt az utat. –Kicsim.. ahhoz ne nyúlj… Nem szabad…- Fel akarta a venni a picit, aki a konnektort böngészte, de szavaira még mindig nem hagyta abba. – Hagyd abba… - Sikerült a kislányt felemelnie. –Bajod lesz tőle… nem szabad… megráz… - Finoman rázni kezdte a pici farát, aki erre elnevette magát.
Megint az a gyerek. Göndör szőke haj, és a szemei. De hisz ezek az ő szemei! A szája is hasonlít, az íve, a vonalak az arcán.
- Le sem tagadhatnád hogy a lányod…! – Érezte, hogy Mia finom karja átfonódik a derekán. A gitárost megcsapta az erős parfüm illata.

- Mivel kented be magad? –Tüsszentette el magát.
- Hmmm… Ja ez csak egy kölni… Na… mennem kell fürdesd meg Tatjánát, és fektesd le! Szia! – Mia megszívta Soulness ajkait, majd útnak indult. A fiú ott állt a kicsivel a kezében mozdulatlanul. Egyre nehezebben érti meg a történteket, vélte. A másik ami az eszébe jutott a név: Tatjána… Tehát ez a kicsi neve.
- Fürdés! –a kicsi viszont sipítozott örömében. –Apuval!
- Hogy velem? –Soulness magához kapott. Hiszen még sohasem fürdetett gyereket! A pici kiugrott az öléből, és berohant a fürdőszobába. –Atya… úr…. isten… - Sóhajtotta Soulness, és a kicsi után ment. Meglepve figyelte hogy a kicsi feltartja a kezét, ő ösztönösen megcsiklandozta a kislányt, aki kuncogni kezdett. Letérdelt a lánya elé, és levette róla a pólót. A parányi vállak, a vékonyka karok látványa egészen a szívéig meghatották. Tatjána elmosolyodott, és megölelte őt. Soulness érezte ahogyan a két apró kis kulcscsont megérinti az állát.
- De drága vagy… - Emelte fel a kislányt, és megengedte a vizet. Ismét a kicsire nézett. –Istenem érzem a sima bőrödet, az ölelésedet.
- Nem hagyhatsz itt… Megígérted…! Soulness megígérted hogy nem hagysz el! –A kicsi erőszakosan ránézett…
- Nem hagylak el! –Soulness felült.

Kiverte a víz, de magához tért. Fázott, és hányingere volt. Nyirkos fürtjei az arcába csapódtak. Elég fura hangot hallott, folyamatosan sípolt. Először fel sem fogta mi történt vele, majd mikor megpillantotta az infúziót, majdnem elordította magát. Körülnézett, senki sem volt körülötte. Egy fehér szobában volt egyedül. Kétségbeesetten nézett körül. Aztán egy orvos lépett be, és még mielőtt Soulness bármit s szólhatott volna egy újabb inekciót kapott a karjába. Kintről hangok szűrődtek, amit rögtön felismert.
- Mia… - Suttogta, de az altató már teljesen felszívódott a vérében. Eközben kint Micha és Mia beszélgetett fojtott hangnemben. A G.O. D jött be először a fiúhoz, Miának fájó szívvel de haza kellett mennie, és majd csak hajnali időben tudott elszökni megint.
- Szia, bocs, hogy csak ilyen hajnali időben tudtam jönni, de…
- Semmi baj. Soulness altatásban van, bemehetsz hozzá, de csak rövid időre.
- Hogy van?
- Rosszul –Micha álmosan pillantott Miára.
- Akkor mért van altatásban?
- Az orvosok azt mondják, hogy mikor felébredt nagy fájdalmai voltak, ezért jobbnak látják, ha inkább altatásban van.
- Jó, kösz az információt, meg hogy megvártál. – Mia hálálkodva nézett a fiúra.
- Szívesen, akkor nem mész be?
- De persze, te meg szerintem igyál egy kávét, mert biztos fáradt lehetsz, vagy menj nyugodtan a hotelbe, most már itt leszek egy jó ideig, és megvan a mobilszámod is szóval, ha bármi baj van Soulnessel, hívlak.
- Inkább visszamegyek, neked nem kell valami az automatából, mert elég karikásak a szemeid?
- Kedves vagy Micha, köszönöm de nem kívánok most semmit.
- Akkor majd jövök, szia.

Nyikorgott az ajtó, és Mia lépett be rajta iszonyatosan karikás szemekkel. Egy kicsit megrémisztette az infúzió Soulness kezében, de aztán megnyugodott. Mia odahúzta a széket az ágya mellé, és leült. A gitáros kezét simogatta, és bár tudta, hogy nem is hallja, becézgette, és nyugtatgatta, hogy nem lesz semmi baja. Az arcát is simogatni kezdte. Legszívesebben szorosan hozzábújt volna, de nem tette. A könyökét a széktámlának téve aludt el Soulness mellett. Olyan öt óra lehetett, amikor érzete, hogy Soulness erősen fogta a kezét. Felébredt, látta, hogy elmúlt az altató hatás, és hogy Soulnessnek ismét fájdalmai vannak. Kirohant, és szerzett egy orvost neki. Mikor visszaértek az orvossal, ő beadta neki az altatót. Soulnessnek kinyílt a szeme, egy pillanatra, de aztán ismét álomba merült. Kinyitotta a száját is, mintha mondani akarna valamit…

A lány egész nap csak őt nézte, és vele volt, mellette virrasztott. A fürtjeit, és az arcát simogatta.
Tíz körül valaki kopogtatott az ajtón. Laus volt az.
- Szia, mióta vagy bent?
- Hajnal óta… A többiek? –Mia álomittasan ugrott fel.
- Friol, Moila, és Krisma alszik, majd csak később jönnek be…
- Értem, és Soulness szülei? Beszéltél velük?
Laus ránézett Miára.
- Velük nem beszéltem, de már biztosan tudják mi történt. Felváltalak, menj, és igyál egy kávét, meg egyél valamit.- Nem akarta Miának megmondani hogy Soulness szülei már rég nem foglalkoznak a sikeres fiukkal.
- Hálás vagyok neked, elmegyek, iszok valamit, de most egy falat se menne le a torkomon.

Mia felállt, és a szemébe nézett Lausnak. Látta, hogy ő is aggódik Soulnessért. Kiment az automatához kávéért. Miután elfogyasztotta bement a mosdóba rendbe tenni magát. Visszament, és Laussal együtt őrizték Soulnesst. Közben egy csomó mindenről beszéltek. Délben aztán Lausnak el kellett mennie, de megígérte még este visszajön a korházba. Mia ismét magára maradt a korteremben. Fél három körül, belépett egy orvos, és egy nővérke. Megvizsgálták Soulnesst, aztán közölték a lánnyal, hogy mindjárt visszajönnek, és hoznak neki egy erős fájdalomcsillapítót, mert megárthat neki az a sok altatóinekció. Mia rábólintott. Nemsokára visszatértek a beígért tablettákkal, és megbízták vele Miát, hogy amint Soulness felébred, adja be neki a gyógyszert.

A lány ismét melléült, és elkezdte cirógatni a gitáros, kifehérített haját. Soulness nemsokára ébredezni kezdett. Erősen összeszorította a szemét, és ismét nyöszörgött a fájdalomtól. Mia odahajolt hozzá, felemelte a kedvese fejét, és beadta neki a gyógyszert.
- Csssss! Vedd be szépen Soulness! Nem fog utána fájni semmi…
Soulness még nem volt magánál, de már nem voltak fájdalmai. Mia visszafektette őt.
Tovább simogatta a fiút arcát. A gitáros lassacskán kinyitotta a szemét. Miára nézett, az arcán egy halovány mosoly, és a meglepettség keveréke tükröződött, meg persze a fájdalom, és az altató hatása. A szemében az a lány arca láttán megcsillant egy könnycsepp.
- Fáj valamid? Jól vagy? Ne sírj kérlek…
- Hol vagyok? Hogy kerülsz ide?
- Nem megbeszéltük, hogy te mindent megérsz nekem?
Soulness arcán végigfutott az a bizonyos könnycsepp, Mia letörölte az ujjával. Rákönyökölt a korlátra, és továbbra is simogatta őt.
- Összeestél a kezeim között…
- Meddig maradsz?
- Meddig akarod, hogy maradjak?

A gitáros Ismét elmosolyodott. A szemébe visszatértek a fények.
- Szeretlek.
- Én is, de rendesen rám ijesztettél.
- Micha, és a többiek?
- Micha, és Laus is volt bent, és még jön is be hozzád este, a többiek meg úgy halottam alszanak…
- És te mióta vagy itt?
- Hajnal óta itt őrizlek. Nem vagy éhes, vagy nem kérsz valamit inni?
- Nem, csak vécéznem kell.
- Keresek neked egy nővért…
Mia kiment, és keresett Soulnessnek egyet. Mivel a tálka, nem fért be Soulness alá segítséggel kellett kimennie a vécébe.
- Na kivel szeretne kimenni a úr vécére, velem vagy a nővérkével?
- Micsoda?
- Nem vécézni szerettél volna? A tálka már nem fér alád, egyedül, pedig még gyenge vagy, ezért valakinek a választásod alapján ki kell kísérni a mosdóba.
- Nem kell engem kísérgetni, főleg a vécére nem!
- A barátnőjének igaza van, ezenkívül, még meg is kéne fürdetni magát valakinek! Túl gyenge még ahhoz, hogy egyedül közlekedjen. Amint erőre kap egyedül is kimehet.- így az ápolónő.

A „barátnő” szóra Mia összenézett Soulnessel, majd mind a ketten elpirultak, mint a kisgyerekek az óvodában.
- Ööö, hát ez esetben a barátnőmmel mennék ki…- A „barátnőmmel” szót Soulness külön kihangsúlyozta. Huncutul felcsillant a szeme.
Az asszisztens mogorva pillantások kíséretében kerített nekik egy tolószéket, majd ismét magukra hagyta őket. Mia odatolta a széket, és átemelte Soulnesst a tolókocsiba, majd kitolta a férfimosdó felé.
- Lenne egy kérdésem: Hogyan akarsz „megvécéztetni”? – Soulness magas érdeklődéssel figyelte Mia grimaszát.
- Kíváncsi vagyok rá én is, de megoldjuk valahogy…

Beértek. Először Mia jobbnak látta a vécét elintézni. Odatolta a széket. Átfogta Soulness honalját.
- Háromra felemellek, és megpróbálod megtartani az egyensúlyodat, jó? Fogni foglak, de elfordítom a fejem…
Soulness elnevette magát. A lány egy kicsit megnyugodott, mert halotta Soulness nevetésén, hogy jól van.
Felemelte, és a gitáros igyekezett a kérésnek eleget tenni. Mia halotta, ahogyan lehúzza cipzárt. Elfordította a fejét… Miután Soulness végzett, lassan visszaült a székbe.
- Na ezen túl vagyunk… Most jön a fürdetés. Azt hiszem zuhanyozni fogsz, jó?
- Miért van más választásom?
- Nincs. Na jó vedd le az inget, a nadrágot meg majd segítek én.

Soulness levette az inget magáról . Mia alig bírta ki, hogy hozzá ne érjen. Lassan felemelte őt.
Soulness kibontotta a nadrágot, Mia az egyik kezével Soulnesst tartotta, a másikkal, pedig próbálta lejjebb húzni a gatyát. Visszaültette a székre. Lehúzta róla teljesen a nacit. Szinte perzselt a vágy a lelkében. Elkapta a fejét, hogy türtőztetni tudja magát vele szemben. Soulness ezt észrevette, lassan megfogta Mia arcát, és visszafordította. Mélyen a szemébe nézett.
- Kérlek ne tedd ezt velem, így úgy érzem, hogy már nem szeretsz.
- Ne mondj ilyeneket!!! Nincs semmi ilyesmiről szó, ezt te is tudod, csak szenvedek… Szenvedek attól, hogy nem érhetek hozzád, hogy ne szorítsalak erősen magamhoz…
Nem szólt semmit.
- Próbálom úgy csinálni, hogy ne fájjon, de ha mégis fájdalmat érzel, szólj nyugodtan.
Ismét felemelte, és együtt beléptek a zuhanyfülkébe. Mia érezte a ruháján keresztül is a meztelen puha testét. Beállította langyosra a vizet, tusfürdőt tett a kezébe, és Soulnessébe is. Elkezdte mosni a gitáros hátát, ő meg előröl kezdte magát tisztítani.
- Nem találod egy kicsit furcsának a helyzetet? –Szólalt meg hirtelen Soulness.
- Mint például?
- Hmmm… - Soulness megfogta Mia kezét.
- Hé! Állítsd le magad! –Mia fenyegetően Soulness fülébe súgott, majd egy kicsit megbillentette a fiút.
- Au! Jól van, értettem! –Soulness a behunyta a szemeit, érezte, ez tényleg nem volt fer játszadozás a részéről. Mintha nem is ő lett volna. Ő nem ilyen, sosem tett még ilyet. Nem facérkodott egyetlen lánnyal sem, méghozzá nem ilyen helyzetben. Miután ezzel is megvoltak, Mia a Soulness testét először megtörülte majd a törölközővel betekerte. Felöltöztette, majd kivitte vissza a kortermébe. Visszafektette az ágyra, és nézte ahogyan Soulness elalszik. Nem akarta mondani a fiúnak hogy ezzel a kórházi látogatással a kezelések is kezdetét veszik, vagyis Soulness a kínok kínját fogja hamarosan átélni. De most hagyta a fiút ismét az álmok birodalmába szunnyadozni.

Volt egy olyan tény, amivel viszont Mia sem számolt. Ez pedig a puszta igazság...
- Nézze hogy alszik mellette… Mintha ettől függene az élete…
- Ez a lány tényleg szereti őt, el sem moccan csak őt figyeli…
Mia halk sugdolózásokra nyitotta fel a szemeit. Azt hitte csak egy rossz álom az egész, aztán rá kellett jönnie ez a kegyetlen valóság. Még mindig Soulness kezét fogta, aki bár lélegzett ismét sápadt volt, de legalább most már magától aludt. A lány éjt nappallá téve őrizte őt, ezzel bizonyítva mérhetetlen nagy szerelmét. Nem is számított rá, hogy a neheze még csak ezután jön. Egyik nap eljött egy orvos, és komolyan nézett rá.
- Kivizsgáltuk a beteget…
- És? Milyen betegség ez… Nekem alig mondtak valamit…
- Egy bizonyos vírusban szenved, a középső fázisban van, még meg lehetne menteni, de nagyon brutális módszerekkel, és az sem biztos hogy sikerülne…
Mia a szívéhez kapott. Hol az orvosra hol Soulnessre nézett. Ez mindent megmagyarázott. Soulness rosszulléteit, amiért a fiú hirtelen el akarta üldözni, mindent. Őszintén remélte hogy nem ennyire súlyos a gond, de így mikor alaposan visszagondolt, megértette a szerelmét.
- És ehhez az ő engedélye kell?
- Nincs magánál, ezért a legközelebbi hozzátartozójától kell engedély… Megkérdeztük a barátait, azt mondták döntse el maga..
- Én? De hát én még alig ismerem…- Mia tétován pillantott Soulness felé.
- Biztos fontos a többieknek a maga véleménye… Azt mondták a páciens is így vélekedne…
Mia szótlanul nézte Soulnesst, vajon mit tenne a fiú most az ő helyében.
- Tudom hogy nem szólhatok bele… De… Látszik hogy maga szereti ezt a férfit… Akkor ne engedje így szenvedni…
- Ha meg lehet menteni akkor igen… - Mia eltökélten nézett az orvosra, két kezébe zárta a fiú kezét. –Itt leszek veled, nem hagylak el… Akkor sem ha könyörögni fogsz! –Megcsókolta Soulness kezét, tudta hogy a gitáros nem fogja engedni hogy összetörve lássa…
Másnap Soulness arra ébredt fel, hogy Mia még mindig mellette van. Felült, nézte a lány szőke fürtjeit, csodálta. Akarva akaratlanul is az ajkait kívánta megcsókolni, bár fájt az oldala, feltápászkodott, és finoman megérintette kiszáradt szájával Mia ajkait. A lány felébredt, ránézett Soulnessre, de a várva várt mosoly elmaradt.
- Mióta tudod, hogy ebben a betegségben szenvedsz?
Soulnesst hirtelen érte a kérdés. Mint a hidegzuhany…
- Miért?
- A saját halálodat akarod?
Soulness meglepődött a hangnemen, Mia türelmetlen volt, és haragos.
- Nem…
- Akkor miért nem mondtad el?
- Nem akartam hogy bárkinek is a terhére legyek… nem szeretem ha segítenek…
- Őszinte leszek veled: Hülye vagy! –Mia zaklatottan nézett rá. –Nem szereted? Itt nem erről szól már régen… Az orvos azért vannak hogy segítsenek, de te még segítesz a betegségnek szétroncsolni a szervezeted! Most is majdnem belehaltál! Normális vagy?!

Soulness az ajkaiba harapott. Pontosan Miától nem várta ezt az ellenségességet, holott tudta hogy a lánynak igaza van mindenben. Fájt neki, úgy érezte végleg elveszíti Miát.
- Most? –Suttogta Soulness remegve. Szinte már hallotta. „Így elintézted magad, látszik nem vagyok számodra annyira fontos, felhívlak majd időre van szükségem! Átgondolni a kapcsolatunkat!” aztán meg jön a szokásos duma, hogy legyünk egyenlőre barátok, és Soulness a végén meghal.
- Egyetlen egy hibát követtem el… És még most is abban vagyok… - Mia Soulness karját simította végig, maga felé húzta a fiú állát, hogy lássa a zöld remegő tekintetet, amik eddig neki nyújtottak védelmet, de most nekik kellene nyughely. –Még mindig szeretlek… Szótlanul susogta, és átölelte Soulness törékeny testét.
- De.. –Soulness folytatta a mondatot.
- De? Mi de?
- Nem akarod befejezni a mondatot?
- Nem értelek… - A lány megsebzettnek érezte magát, amiért Soulness hirtelen ilyen ridegen viszonyul hozzá.

- Mia, tudom, hogy el akarsz menni, menekülj el minél hamarabb… Felejts el… Így lesz a legjobb…Neked is…
- De neked nem, én nekem sem, itt akarok veled lenni, az utolsó percig az utolsó pillanatig… és együtt sikerül…
- Mi? Mi sikerül?
- Soulness fel fogsz épülni! Segítek! Szeretlek, tényleg! Igazán! Eszem ágában sincs téged itt hagyni!
- Jag älska du… - Soulness olyan hangon rebegte mint egy kisfiú, aki végre visszakerült a szüleihez, és a saját ágyában alhat. Hát nem hagyja itt! Tényleg szereti!
- Én is nagyon-nagyon szeretlek… te őrült… - Mia magához ölelte a fiút, felborzolta szürkés fürtjeit, és megcsókolta a tarkóját…
Hamarosan a G.O.D többi tagja is megérkezett. Mindegyikük tudta hogy most jönnek a legnehezebb pillanatok. Rögtön lerohanták Soulnesst, szidták hogy tehetett ilyet magával, a fiú igazából még fel sem ébredt, tisztában sem volt vele, hogy ki és mit mondd neki.

- Na mi van? A kisfiú nem bírta a strapát? Ezzel jár ha rajongóval kezdesz ki… - Friol mérges volt a gitárosra.
- Soulness beteg! És most pont az együttessel zaklatod! Miának semmi köze hozzá! Friol fogd vissza magad! –Mindenki mérgesen ránézett.
- Én fogjam vissza magam?! Nekem ne védd őt! Nagyon jól tudta mit csinál, amikor tönkre tette magát!– Friol dühösen ránézett Soulnessre.
– Téged már megint az együttes érdekel! – Soulness mélyen Friol szemébe nézett. Végre kitörhet, most senki és semmi nem szabhat neki gátat. –Az se érdekelne ha valaki meghalna csak a pénz legyen meg neked!
- Hogy mersz ilyet mondani?! Azok után hogy alig jöttél be?!
Soulness keményen felnézett.
- Minden második nap bent voltam! Ez neked aligot jelent!? Friol barátnőm van!
- Friol ne hergeld! –Micha mérgesen nézett a két fiúra.
- Én ne hergeljem?! Ő csinált magából élőhalottat! És én ne hergeljem?! Nem bírta a ki a kiscsaj nélkül!

Soulness felpattant az ágyból, meg akarta ütni Friolt, de az elkapta a kezét.
- Túlságosan is gyenge vagy, és jelentéktelen ahhoz hogy engem megüss!
- Egoista állat! Miát hagyd ki ebből! –Soulnessnek teljesen kipirtyant az arca a méregtől, és patakokban csurogtak a könnyei. A következő pillanatban Friol megütötte.
- Én viszont végeztem veled! Nem tartozol többé hozzánk! –Kiment.
Soulness megkövülten nézett maga elé. Nincs többé G.O.D… Nincs többé zene…
- Soulness feküdj vissza, mielőtt még bajod esik! –A fiúk rögtön istápolni kezdték visszatuszkolták az ágyba betakarták. –Friol csak rémisztgetett, ő is tudja hogy te vagy a csapat feje…

Ez volt a legrosszabb, ami Soulnessel történhetett. Friol megütötte, kidobta a G.O.D- ból, és most itt fekszik megszégyenülten a többiek előtt.
Mia hallott mindent, és mikor Friol dühösen fujtatva kilépett elkapta a karját.
- Friol álljon meg a menet! Ne őt szídd le hanem engem! –A lány magára mutatott, és keményen az énekes szemébe nézett.
- Te legalább beismered hogy miattad van az egész! –Friol gúnyosan elmosolyodott.
- De miért bántod?!
- Hogy miért? Te nem értesz semmit! Te csak egy lány vagy, egy rajongó, menj és pátyolgasd amíg húzza… - Friol félrelökte Miát, aki ismét utánament.
- Csak egy lány vagyok, csak egy rajongó! Pont olyan rajongó, mint a többi ezer! És pont azt látom, amit a többi ezer is fog!
Ez megfogta a fiút, mérgesen a lányra nézett.
- Miről beszélsz…?
- Ha így folytatjátok szét fog esni a banda végleg!
- Hazudsz…
- Ezt nem nekem kéne látni, hanem neked… hiszen te énekelsz… minden előtted zajlik, nincs olyan pillanat, ami ne előtted játszódna az együttes életéből… És nem látod…?
- Idefigyelj! Te foglalkozz a saját dolgoddal!, Menj vigyázz Soulnessre, és keress neki munkát ha netán meggyógyul…!

- Miért keressek munkát…?
- Nem játszik többet a G.O.D- ban…
- Kilépett…?
Friol gúnyosan felnevetett.
- Kilépni, ő? Az utolsó szusszanatáig képes lenne gitározni, és kilépne..?
- Hogy tehetted? –A lány értetlenül nézett rá.
- Így lesz mindenkinek a legjobb… Soulnessnek lesz ideje elintézni az ügyes bajos dolgait…
Mia gúnyosan elmosolyodott.
- Szeretnéd, ha meghalna, ugye?
- Miket feltételezel rólam? Én csak felkészülök a tényekre…
- Kérdeztem valamit…
- Nem…
- Legszívesebben felképelnélek! –A lánynak szinte szikrákat szórtak a szemei.
- Hogy jönne az ki? Mia, neked is csak azt tudom mondani mint a fiúdnak… Nyugodjatok le…

Mia a következő pillanatban nekiment az énekesnek. Erre a pofozkodásra a többi fiú is kiment, Soulness egyenesen kirohant, érezte hogy a lány nem hagyja hogy megszégyenüljön.
- Hé! –Micha lefogta a hadonászó lányt, aki még mindig tüzesen próbált harcolni.
- Ne! Engedj el! –Mia teljesen kimelegedett. Friol viszont a földön ült, és ijedten nézett a lányra.
- Mia… Na, nyugi… Légy szíves hagyd ezt abba, mielőtt kiütöd a szemem… - Soulness finoman elhúzta a lány karját, magához. –Semmi értelme a verekedésnek, főleg itt nem… - Felsóhajtott, látszott neki is nehezére esett visszatartania az indulatait.
Az énekes viszont még mindig remegve nézett a lányra.
- Veled meg mi van? –Laus felállította.
- Te egy rossz boszorkányba szerettél bele…

A következő pillanatban másodpercek leforgása alatt történtek az események. Mia kiugrott Soulness kezei közül, és ott térdelt bele Friolba, ahol a fiúnak legjobban fájt. Az énekes elfintorodott, és a földre rogyott, Soulness érdeklődve figyelte a jelenetet, nem volt számára ismeretlen az érzés, mégis úgy gondolta ha nem lett volna az a kis baleset, nem érezne most így a lány iránt. A többiek fájdalmas arccal figyelték, Friol hogy fetreng a földön, nem akartak a helyébe lenni, viszont mindegyiküket valami fura érzés kerítette hatalmába, hogy a lány elégtételt vett Friolon.
- Megőrülök… Örült boszorkány… - Nyüszítette Friol a földön.
- Kértem tőled valamit Friol… nem tartottad be… nekem meg elszabadult a térdem mint a múltkor… - A lány bizakodóan Soulnessre nézett, aki elmosolyodott, és átölelte a lányt.
- Nem is tudom, mi lenne velem nélküled… - Morogta a lány fülébe, és megcsókolta.
- Mia…- Kezdte Micha bűnbánó hangon. –Azt hiszem félreismertelek…
- Úgy gondolod? –Mia kérdőn nézett a szőke fiúra.
- Igen… Soulness… Vigyázz magadra… és becsüld meg Miát, mert ilyen lányt nem találsz még egyet…
- Az biztos… - a többiek is bólogatni kezdtek. Mia elpirult, viszont érezte, hogy szerelme karjaiban ismét egy számára régen üdvözölt érzés kerítette hatalmába: a nyugalom.
- Tudom én ezt… - Soulness játékosan megcirógatta Mia állát, mintha nem is lenne beteg, mintha teljesen elfeledte volna hol vannak.- És szeretem, és remélem ő is szeret…
- Még kérdezed? –Mia felborzolta a haját.
- Jók legyetek… Soulness gyógyulj meg! Még látjuk egymást! Várunk! –A fiúk elköszöntek, hiába a pihenés, hiába a szünet, nekik dolguk volt, el kellett tervezniük mi lesz Soulness nélkül. Mert kérdéses volt hogy Soulness visszatér e még valaha a G.O.D- ba.