G.O.D 32-33

32. Jegygyűrű- viszály

- Már megint ugyanoda? –Soulness benézett a vallatóteremszerű szobába. Csupán csak két szék volt és egy asztal. Az jelentette az ellentétet két szék között. Az egyikhez szíjjak tartoztak, és pusztán a karjai fémes érintésétől is megrázkódott az ember, a másik pedig kényelmes, és puha.

A fiú szaporán belépkedett, látszólag olyan volt mint minden normális ember, félt, pedig már nem egyszer látogatta ezt a helyet. Leült a fehér fémszékbe, és rettegve körülnézett. Kint majdnem megütötte a guta fekete pólója nyirkos volt, de mikor leült a székbe, egyszerűen megrázkódott. Letörölte homlokáról az izzadtságcseppeket, és levette a szemüveget, ami eddig a csillogó varázslatos szemeket rejtették. De most valahogyan más tükröződött belőlük. Félelem, a szabadság utáni vágy, a hevesség, és a letörtség virított a két zöld szempárban, amikor most idegesen néztek körül ismét. Soulness bár sokáig volt Magyarországon semmit sem fogott rajta a nap, nem is tudott, mivel minden szabad percét vagy bent vagy Miával egy hűs fa alatt töltötte. Igen, az volt az a hely, ahol először érezte a lány iránt azt a mérhetetlenül tüzesen előtörő lángot, ami bár azóta a sors ezer meg ezer kudarca próbálta kioltani még hevesebb égett, mint annak idején. Ugyanolyan makulátlanul hófehér bőre volt mint amikor idejött. Fekete tincsei apró hullámokban végződtek, már csak a végeik voltak fehérek. Vöröses ívelt ajkai most zavartan remegtek, nem a sírástól, hanem a jól ismert blokkoló érzéstől, ami már annyiszor hatalmába kerítette őt. Bezáródott az ajtó, és egyedül maradt.
Egy percig csöndben figyelte a lábait, vékony halásznadrágba bújtatott combjait, majd amikor ismét megnyílt az ajtó felnézett.
- Jó napot… - Egy orvos lépkedett be, kezében egy szép hosszú injekcióval.

Soulness bólintott, közben nyelt egyet, hangjával elárulhatta volna félelmét.
Az orvos a leült abba a kényelmes székbe, a szemüvege fölött ránézett, amitől Soulnessben ismét szorongás támadt. Az utóbbi időben egyetlen egy ember volt akit mindennél jobban utált, az pedig ez az orvos volt. Persze értette ő hogy ez a férfi csak a munkáját végzi, de úgy tűnt neki, hogy vele keményebben bánik mint másokkal. Mégis tűrnie kellett, ez volt az egyetlen esélye hogy kigyógyuljon abból a betegségből, ami ha nem segítenek rajta szétbomlasztja a szervezetét. Ez volt az a tény, ami miatt engedte, hogy minden nap egy csomó fecskendőben lévő teli anyagot préseljenek a testébe, még ha az ezáltal érzett fájdalom már egészen eszméletlenné is teszi őt. Ugyanúgy kezdődött mint bármelyik másik kezelés. A férfi lassan felemelkedett, megveregette a fecskendő gerincét, odasétált a gitároshoz, és beleszúrta a karjába. A fiúnak megrándult az arca. –Nem lehet ezt megszokni… - Gondolta magában, összeszorította a fogát. Ismét az a fura érzés, még a részegségénél is émelyítőbb érzés fogta el, szinte már ájuldozott.
- Nem szabad hogy elaludjon… - Egy erős kar a hajába markolt, felhúzta a fejét, az arcát a fény felé fordítva. Soulness fáradtan hunyorgott, az első kezelésnél rögtön elaludt, de mostanában már hozzászokott ehhez a kellemetlen álmosító érzéshez.
- Nyelje le… - Az orvos egy hajszálvékony csövet adott a kezébe, és egy pohár vizet. Már nem ez volt az első eset, hogy ezt meg kellett tennie. Vett egy mély levegőt, és lenyelte a csövet. Érezte, hogy a szíjak megfeszülnek a karjain.

A csőben két apró kis kar volt és egy kamera, hogy az orvos lássa mit csinál. Egy ilyen beavatkozás eléggé fájdalmas volt, és arra kényszeríttette az embert a szervezete minduntalan hogy azonnal távolítsa el, ezt a kellemetlen tárgyat. Soulnessnek viszont hagynia kellett, igazából azt se tudta hogy mit csinálnak vele, csak annyi volt a dolga, hogy mélyeket lélegezzen, és eltűrje a gyomrából előtörő fájdalmat. Egy ilyen kezelés nem több háromnegyed órába került, de elég volt hogy a gitárost a végkimerültségig kínozza, játsszon az idegei húrjain, és megizzassza ismét. Mikor végre kiemelték belőle a csöveket, fáradtan sóhajtott fel, és karjára pillantott, amiken vöröslöttek a szíjak nyomai. Az orvos kioldozta, és otthagyta. Soulness szeméből legördült egy könnycsepp, ez jelentette hogy megkönnyebbült. Letörölte a homlokáról a verítéket, de ülve maradt, erőt kellett gyűjtenie. Még így is úton útfélen meg kellett állnia. Csak szótlanul bámult maga elé, a szék karfájáról kapargatta a lepattogzó festéket. Gondolkodott, hogy mit is csináljon most.

- A kezelés megvolt… - megborzongott. –most vagy visszamegyek, vagy pedig körülnézek egyedül… - Egy percig ülve maradt, komolyan bámult maga elé, majd felállt, és meglendítette a pólóját szellőztetés képen, majd kiindult. Mia nem volt vele, valami elintézni valója volt, Soulnessnek meg ide kellett jönnie. Már ismerte a várost és bár beszélni három hét alatt nem tanult meg tökéletesen el tudott tájékozódni az idegen helyen. Szomorkásan ballagott ki az épületből. A lépcső előtt megállt, széttárta karjait, és engedte, hogy a szél felrepítse. Aztán ugyanolyan lomha mozdulatokkal lépkedni kezdett lefele. Nézegette a kirakatokat, megfürdette lábait az egyik szökőkútban. Még soha nem érezte magát, ennyire szabadnak, de most valahogyan unalmas volt ez a szabadság. Unalom? Soulness felemelte tekintetét az égre. A szökőkúthoz tért vissza, hűsölni. Lábait kicsúsztatta a meleg sportcipőből, és számolva azzal hogy megbüntetik beleeresztette a vízbe. Nem ez nem unalom…

Az unalom amikor az embernek semmihez nincsen kedve. De ez nem az. Soulness körülnézett, mindenki őt nézte, vagyis a nem mindennapi nyílt lábfürdőt. A gitáros csak elmosolyodott, de nem zavartatta magát. Felállt, egyensúlyozva végigsétált a szökőkút szegélyén, majd megint leült, és lemondó arccal nézett a víz felé. Mint egy gyerek.
- Igen, most már unatkozom… - Motyogta magában, megint körülnézett, megakadt a szeme egy kirakaton. Felkapta a kezébe a cipőit, és odasétált. Bambulva nézte a kirakatot, ami nem mást rejtett mint ékszereket. Méghozzá gyűrűket. A fiú mosolyogva érintette meg az üveget, közelebb lépett hátha többet lát. Végigfutott a szeme az összes gyűrűn, vagy csak a képeket nézte, amiken az ár volt feltűntetve? A képek egy párt ábrázoltak egy menyasszonyt és egy vőlegényt.

A gitáros vágyakozva tekintett a képekre, zöld szemeiben a sóvárgás fénye csillant meg. Házasság, ez volt az a szó ami szíven ütötte. Kevés férfi fejében fordul meg 22 évesen ez az a szó, de Soulness valahogy más volt. Minden egyes porcikája azt kívánta, hogy menjen be abba boltba, és vegyen egy gyűrűt. Egy gyűrűt, aminek csillanása eltörpül az ő lángoló szerelme fénye mellett. Egyetlen egy megválaszolatlan kérdés tartotta kint a lelkét: Mia akarja e ezt? Teljesen belepréselte magát az üvegbe, már már eggyé vált vele.
- Bejönne végre?! –Szólt felé egy női hang.
Soulness ijedten kapta fel a tekintetét, nem értette mit akar ez nő, majd hirtelen azt vette észre hogy kézen fogják, és behúzzák az üzletbe. Nem volt menekvés, felvette a cipőjét, és ismét a gyűrűk felé lépkedett. Számok, számok, ezek most semmit sem számítottak neki, csupán hogy a gyűrű, amit keres, legyen minél fényűzőbb minél szikrázóbb.
- Mit szólna ahhoz a kis gyémántoshoz… - Az eladónak rögtön feltűnt hogy a nem éppen ünnepi öltözetű vevő a méregdrága gyűrűket kémleli. Benyúlt, és kivett egy ezüstgyűrűt, ami gyémántokkal volt díszítve. Soulness kezébe adta, aki mosolyogva végigsimította a köveket.

De szép, gondolta, és elképzelte hogy állna Mia ujján. Szemében visszacsillant a kövek fénye, és ahogyan elgondolkodva forgatta a kezeiben apró tárgyat, egyre csak azon gondolkozott megvegye e. Vagyis azt már eldöntötte hogy megveszi, de hogy mikor adja oda. Ezt a gyűrűt nem lehet félreérteni. Ezt még egy őrült is észreveszi hogy mit jelent: Eljegyzést. És a Mia szülei? Ők vajon hogy fognak hozzáállni a dologhoz, hogy a lányukat ilyen fiatalon el akarják venni? Soulness felsóhajtott, minden az ellen szólt hogy ne tegye meg, mégis a lelke követelte a pénzt a zsebéből, amit a bankból váltott. - Felelőtlenség lenne most megvenni, pénzkidobás…- Blokkolta magát miközben kereste a pénzt. –Mégis mi a fenét csinálok!? Ezt nem lehet! –Odaadta a nőnek a pénzt, aki kivette a gyűrűt a kezéből. Soulness idegesen járkálni kezdett a boltban, miközben a nő egy tartóba tette, és becsomagolta a gyűrűt.
- Nem vagyok normális… Elvette a betegség az eszem… közveszélyes lettem… nevetséges…- Suttogta magának, hátha lett volna még ereje visszautasítania a becsomagolt ezüstkarikát. Néhány perc múlva már ő maga tartotta a kezében a kis ékszert, és bambán nézett rá. –Gratulálok! Ezt jól megcsináltad, mondhatom… - Saját magát szidta. Zavartan zsebre tett kézzel sétált az idegen városban.
- Most mit tegyek? Mi lesz a gyűrűvel? –Morogva rugdosott egy sörös palackot az utcán. - Hajrá, ha eddig nem csináltam magamból eléggé hülyét, akkor most biztosan sikerülni fog… - Finoman a falnak nyomta a fejét, pillanatnyilag nem zavarta hogy a vakolat ráhull éjfekete hajára.

Hirtelen valaki megérintette a vállát, mire a fiú ijedten felkapta a fejét.
- Hát te meg mit csinálsz?
- Cassandra… Én? Öööö… Semmit csak pihenek…- Szégyenlősen nézett a lányra.
- Elég extrém helyet választottál pihenőhelyednek…- Mosolyodott a lány vissza rá. –Mit keresel itt?
- Semmit… Unatkoztam, Mia nincs otthon…
- És itt hagyott téged egyedül? Te szegény! –Cassandra sajnálkozóan nézett a fiúra.
- Nem dehogy is! Meg akart várni… Csak nem akartam…
- Már megint ellenkeztél? Fura fickó vagy te…
- Én? Fura? –Soulness meglepetten nézett végig magán, nem volt tudatában hogy ő egy „fura” ember.
- Elvárod, hogy fussanak utánad, aztán pedig közlöd hogy nem kell… - A lány szórakozottan sétálgatni kezdett vele. –Nem is értem Mia hogy bír ki téged meg minden… Az egy dolog hogy jón nézel ki, de…
- Ezt nem értem, hogy-hogy érted… - Soulness még mindig értetlen arccal bámult rá.
- Hagyjuk!
- De nem! Mit akartál mondani!
- Semmi különös, te fiú vagy úgysem értheted! –Cassandra legyintett egyet, de ő is tudta Soulness nem szál le róla, míg el nem mondja a dolgokat.
- De igen! –A gitáros tovább erősködött.
- Én nem sokáig bírnám mellett az tuti… - A lány a következő pillanatban leült egy padra.

Soulness is követte elővett egy cigit és rágyújtott. - Ha nem teszed le azt a rohadt csikket… - a lány mogorván Soulnessre nézett.
- Ok, ok, de szabadban vagyunk…
- Én viszont megfulladok, ha te füstölni kezdesz! –Cassandra kivette a fiú kezéből a cigit, és rátaposott. –És amúgy is káros!
- És drága! –Soulness lenézett a cigaretta maradványaira. Már nem volt megmenthető. –Mindegy! Mit akarsz akkor ezzel mondani?
- Azt, hogy Miának melletted hirtelen fel kellett nőnie, mind lelkileg… - Furán a fiúra nézett. – Mind testileg…
Soulness egy percig komolyan a lányra nézett, majd röhögni kezdett.
- Te nem tudod, hogy mit művel velem olyankor… - Még mindig rázkódott a nevetéstől. –Úgy tűnik tapasztaltabb, mint én… Megőrülök tőle…
- Nagyon nevetséges… - Cassandra elfordult a fiútól. –Neki hirtelen kellett felnőnie melléd…
- Jajj, hagyjuk ezt jó?! Mia, ha jól számolom volt vagy 17 és fél, mikor először találkoztunk, rászámolsz fél évet, az olyan tizennyolc… Nem annyira gyerek… Higgy nekem…
- Lehet, hogy nem annak látszik de belül még az…
- És te is az vagy… Szóval ne kezdjünk el vitatkozni jó…?
- Nem fogod fel, hogy hirtelen tetted felnőtté…?!
- Nem az… De már nem gyerek…
- És mi van az öngyilkossági kísérletekkel, ha Mia nincs ott, te már nem élnél!
- Most mi bajod van…? Eddig azt hittem tetszik hogy együtt járunk, de ahogyan most viselkedsz…

Cassandra idegesen felállt.
- Azt hittem egy jó pasival hozza össze a sors! Aki megérti, és szereti, és gondozza… Úgy tűnt vagy annyira normális hogy mindezt meg tudd adni neki… De úgy látszik nem, vagy csak ti svédek vagytok ilyenek?
- Cassandra ne vonj le olyan dolgokról következtetéseket, amiken nem is voltál ott, ezt csak azt tudja aki ott volt! Márpedig te itthon voltál!
- Csak azt látom, ami az igazság! Soulness te nem szereted Miát… Valld be! De ha nem akkor mire kell neked? Pénze nincs, van neked elég! Elmész egy G.O.D koncertre, fél óra múlva már egy új csaj ágyában találod magadat! Miért pont ő?! Miért őt kínzod?!
- Nem akartam kínozni… Szeretem…Sőt, imádom! - Soulness mérgesen nézett fel a lányra, aki ezt egy elutasító pillantással viszonozta.
- Csak azért mondod, hogy eltereld a gyanút! Ha szeretted volna nem akarod magadat kinyírni, még akkor sem ha beteg vagy!

- Bocs, hogy féltem! Egy magadfajta csitri nekem ne prédikáljon, az igaz szerelemről, meg ilyenekről mikor saját maga sem tudja hogy mi az egyáltalán! –Soulness behunyta a szemeit, nem akarta ezt tovább hallgatni.
- Azt hiszed te okosabb vagy nálam… Csupán 22 éves vagy és ilyen nagy arcod van…! Meg sem érdemled Miát!
- Tudom! –Ordította. –Tudom hogy meg sem érdemlem! Nem kell hogy az arcomba vágd!
Néma csönd. A gitáros kinyitotta szemét, egy meglepett arcot látott, ami csak őt figyeli.
- Most meg mit bámulsz?! –Tört ki belőle ismét.
Cassandra a földre bökött, ahol a gyűrű díszelegett. Soulness véletlenül kirántotta a zsebéből. A gitáros felkapta gyorsan és visszatette mintha mi sem történt volna.
- Ugye nem… ?
- Mi nem?
- El akarod venni?
- Én… Hogy is mondjam…- Soulness idegesen vakarni kezdte a fejét. –nem tudom…
- Akkor mit keres nálad az a gyűrű? Miának van egyáltalán?
- Igen neki, miért mit képzeltél?!
- Semmit! –A lány ijedten hátrálni kezdett, mikor megpillantotta azt a két konok szempárt.
- Nem tudom, hogy mit akarok… - Omlott le a gitáros a padra. –Cassandra szeretem, érted? Meg tudnék érte halni! Még a zenélést is feladnám, csak ő legyen velem!

- Hazudsz!
- Nem… Nem értesz? Imádom, szeretem, nem tudok nélküle élni, megbolondít! Úgy érzem magam mostanában ha mellette ébredek mintha egy új élet kezdődne számomra! Egy új élet, amiben csak ő van meg én…
- Soulness te őrült vagy! Nem veheted el!
- Tudom… - Soulness beismerően lehorgasztotta a fejét, és tenyerébe temette az arcát. –Mindenki a kapcsolatunk ellen van… Ez fáj…
- Mert ez egy lehetetlen kapcsolat.
- És mi mégis együtt vagyunk! Ez is lehetetlen lenne? Csupán az volt a véletlen gunyoros játéka hogy találkoztam vele! És az hogy fülig beleestem! Nem tehetek róla, nem tagadhatom meg az érzelmeimet! Nem! Nem tudom, kénytelen vagyok rá és kész! Ha Mia nem szeret akkor elhagy!
- Éppen ez az!
- Mi?
- Hogy ő érted képes mindent feláldozni a saját boldogságát is!
- Mellettem, ha rövid időre is boldog lesz!
- Nem az!
- Miért? Nem is beszéltél vele…
- Megváltoztattad!
- Meg! A rohadt életbe! Mit vártok tőlem, ha? Mit? Hogy tudnám boldoggá tenni? Hányjak neki cigánykereket? Miden nap küldjek neki rózsát? Hm? Mi az amivel szerinted Miát boldoggá lehet tenni? Amit én adtam neki elég volt! És hogy mit adtam? Ne rázd a fejedet! A szerelmemet adtam neki, a szívemet a két kezébe!
- A szerelem neked az, amikor meg akarod ölni magad?

Soulness megrázta a fejét, remegett az idegességtől, és érezte, hogy bármelyik pillanatban elájulhat.
- Istenem, értsd meg, ha lenne esélyem visszacsinálni, megtenném… - Nézett könyörgő tekintettel a lányra.
Cassandra merőn nézte, ő pedig állta a lány pillantását.
- Mondd csak el Miának… A gyűrűt…
- Őrült!
- Nem akarod hogy boldog legyen…
- Nem boldog… Milyen árat kell neki a boldogságért fizetni!
- Hagyjuk ezt abba! Nem akarom folytatni!
- Soulness szállj le Miáról, ha nem teszed nagyon meg fogod bánni! Én csak a jót akarom neki, de te beárnyékolod, megmérgezed a szerelmeddel, vagy amit te annak nevezel… - Cassandra megfordult és mérgesen elment.

- Mit akarsz még? –Soulness felindultan kiáltott utána. Amikor azt gondolta minden a legnagyobb rendben kiderül, hogy mégsem…


33. Ár a szerelemért

Aznap este Soulness hallgatag volt, és ez Miát is lehangolta. Úgy gondolta megünneplik hogy egy éve vannak együtt egy forró éjszakával, de akárhányszor csak próbálkozott a fiú kelletlenül eltolta a kezét, rosszabb volt mint egy hisztis kissrác. Mia hamarosan megunta Soulness sértődöttségét, úgy döntött nem tölti itthon az éjszakát, és bement felöltözni. Felkapott egy szexi ruhát, amiben fel tudja hívni a fiúk figyelmét, és kecses mozdulatokkal kilépkedett a fiú elé.

- Elmész?
- És te is jössz! –Mia megfogta Soulness karját, és magához húzta. –Akár akarod, akár nem…!
- De…
- Semmi de, szépfiú! Megyünk a térre bulizni, leiszod magad részegre és kész! –Mia belecsípett Soulness hátsójába, mire a fiú feljajdult, és kis lökdösés után a lánnyal tartott. A város főterén egy magyar együttes nyomatott hangulatos koncertet, nagy volt a tömeg, és sok volt a pia. Mia megfogta Soulness kezét, és szorosan hozzásimult, amit bármelyik férfi szívesen jutalmazott volna.
- Gyere… - Elrántotta Soulness a sörsátorok felé.
- Mia állítsd le magad! –Soulness kapálózni kezdett, mire a lány a fejébe húzott egy fekete cilindert, amihez alul műhaj volt illesztve.
- Tessék! Kész is a város legkívánatosabb bohóca…! –Az ujjával megcirógatta Soulness orrát, aki erre félénken elmosolyodott. Fekete haja teljesen eltűnt a narancssárga műanyag szállak közt.

A hangulat forró volt, és vérpezsdítő néhány kupica sör után a gitáros is beállt, Miával táncolni, persze csak úgy mint a többi fiatal, érintésekkel beszélgettek. Könnyű volt elvegyülniük a tömegben, a sok fiatal között, nem jelentett nagy feltűnést a hevesen táncoló pár. Soulness mikor kifáradt, megragadta a lány derekát, forrón megcsókolta, majd elengedte.
- Iszok valamit… - Vetette oda, és a pulthoz indult észre sem vette hogy követik. Intett a csaposnak egy jeges alkoholos koktélt kért, úgy tűnt erre az éjszakára feledte minden bánatát. Egy csókolózó párt bámult, akik önfeledten falták egymást, észre sem vette, hogy egy banda körbeveszi.
- Nem ismerlek… - Billentette meg az egyik a fiú. Soulness zavartan a nála jóval nagyobb férfira nézett, és köszönt.
- Nézzétek milyen illedelmes a fiúka… - A többiek tovább piszkálták. Soulnessnek kezdett gyanússá válni a dolog meghúzta az üveget, mire valaki jól hátba ütötte.
- Meg ne fulladj! –Nevetett a balján tespedő izomkolosszus.
Soulness köhögött, majdnem megfulladt, félrenyelte az italt ami most csípte a torkát. El akart menni, de mikor megindult az egyik tag, megfogta a vállát, és visszafordította.
- Mi a baj? –Soulness merészen szemezett a férfival, az italoktól nem mérte fel a helyzet súlyosságát.

- Ha jól tudom, téged figyelmeztettek kisfiam, hogy szállj le Miáról! Megtetted? Nem! Most számolj a következményekkel! –Az egyik kezével felemelte Soulnesst megfordult, és belevágta a kukák közé. A szórakozóhelyen csönd vált úrrá, mindenki értetlenül figyelte a kukák közt szédelgő Soulnesst. A férfi odalépett hozzá.
- Most légy nagyfiú! –Felhúzta Soulness a karjánál fogva, és belevágott a hasába. A gitáros felordított fájdalmában és ismét a földre hanyatlott. Mindenki a verekedés köré gyűlt Mia is észrevette a változást, és odasietett. Átverekedte magát a tömegen, és felsikoltott. Soulnesst látta, ahogyan fájdalmasan fetreng a földön, a hátán egy erős izmos férfi lábával.
- Nem bírsz felállni? Segítsek!? – A férfi felhúzta Soulness karjait, miközben még erősebben rátaposott.
- Ne! Hagyjátok békén! Norbert azonnal hagyd abba! – Mia oda akart rohanni, de ekkor őt is lekapták, lefogták.

- Nyugalom Mia, csak megleckéztetem a barátodat! –Norbert ekkor keményen Soulness oldalába rúgott.
- Hagyd felállni! –Egy másik férfi tovább buzdította.
- Na gyere! Állj fel! –Az ellenfél hátralépett egyet. Soulness sajogva, és dühtől fűtötten felállt, és kóvályogni kezdett a férfi felé.
- Soulness ne! –Mia kétségbeesetten kiáltozott, de úgy tűnt ez most semmit sem ér. A következő pillanatban Norbert az öklével a fiú arcába csapott, aminek következtében hátraesett.

Egy pillanatra nem is volt magánál, majd iszonyatosan nagy fájdalmat érzett. Kinyitotta szemét, és felült. Mindenki ámuldozva nézett rá, elkapott egy csomó rémült pillantást. Lenézett a lábaira, és a következő pillanatban felnyögött. Úszott a vérben. Remegő tagokkal feltápászkodott, de elesett.
- Norbert hagyd békén, könyörgöm hagyd békén! –Mia kétségbeesett kiáltozását ismét hallotta, de természeténél fogva forrófejű volt tehát szándékától már nem állt el.
A Norbert nevezetű férfi fennkölt mosollyal elélépett.
- Azt hittem szívósabb vagy ennél!
- Légy átkozott! –Mia szinte sikítozott.
- Most ezért a kis bőregérért vagy úgy oda?! –Norbert a lányra nézett.
- Hagyd békén Miát! – Soulness a következő pillanatban rávetette magát a fiúra, most vagy soha alapon, és ott ütötte ahol csak érte, de miden hiábavaló volt. A férfi lényegesen erősebb volt nála, percek múlva megint ő került alulra, véres arccal, nyögve a fájdalomtól.
- Nagy lett a szád! –Norbert a következő pillanatban ismét behúzott neki egyet.

A gitáros a fájdalomtól szinte már ordított, de a férfi aki ismét a földhöz szorította nem engedett. Soulness érezte hogy a szemöldöke felett csurogni kezd a vér, lassan a szempillái felvették a vöröses színt.
- Szánalmasan nézel ki… - A férfi felemelte a fejét, hogy felüljön, a homlokára tette a talpát, és erősen ellökte, hogy az nagyot koppanjon az aszfalton.
Miát abban a pillanatban elengedték. Futva rohant oda a saját vérében fuldokló fiúhoz, felemelte, és átölelte, fittyet hányva arra hogy a fiú vért öklendezik egyenesen a hátára. Érezte hogy Soulness remeg a zokogástól, ő is sírt, előtte verték meg azt a férfit akit a világon a legjobban szeretett. És miatta.
- Hogy tehetted ezt? –Kérdezte a nevető férfitől, miközben Soulness véres arcát magához szorította.
- Legalább olyat választanál, aki meg tud védeni… - Nézett Norbert Soulnessre. –Azt hittem egy ilyen sztárnak testőrei vannak… Hol hagytad az anyukádat? –Lehajolt Soulnesshez, aki következő percben szájba vágta.
- Csönd!

A férfi megtántorodott az ütéstől, és bár Soulness ezután az öklét is fájlalta dicsőséggel töltötte el hogy sikerült megsebeznie a támadót.
- Te kis… - a férfi ismét meg akarta ütni, de Mia védelmezően eltakarta a fiút.
- Ne merd bántani…- Nézett Norbertre, közben erősen fogta Soulnesst, nehogy bárki is elszakítsa tőle. A férfi egy ideig még kerülgette a párost, majd fújtatva elment.
- Jobban vagy…? - Órákat ültek a kövön, Miának hoztak zsebkendőt meg vizet, amivel le tudta takarítani Soulnessről a véres mocskot.
- Úgy nézek én ki, mint aki jól van? –Soulness fáradtan feldagadt szemekkel felnevetett. Az alkohol megtette a hatását, tompának érezte a fájdalmait, ami most jelentősen könnyített a helyzeten.
- Te hülye! –A lány letörölte arcáról az utolsó véres foltot is… - Tele vagy horzsolásokkal… Mire volt jó ez?
- Ne engem kérdezz! - Soulness kiköpte a homokos vért a szájából. Mindenki szörnyülködve nézte.
- Fel tudsz állni?
- Nem… - Soulness megpróbálta megmozdítani a lábát, de felszisszent. A lány ijedten kapta fel a fejét.
- Eltört?
- Nem dehogy… - Soulnessnek végre sikerült felállnia.
- Várj gyere segítek! –Mia engedte hogy a fiú rátámaszkodjon és együtt hazabicegtek…
- Őszintén sajnálom… - Mondta Mia mikor nagy nehézségek árán hazaértek.
- Semmi baj… Bemegyek fürödni… - Soulness beszédelgett a mosdóba.

Megengedte a vizet, és belenézett a tükörbe. Véres orr, felrepedt szemöldök látványa fogadta, emellett a pólója is el volt szakítva, egyszóval katasztrofálisan festett. Megmosta az arcát, de a hideg víz csak növelte a fájdalmat, így hát hamar végzett a tisztálkodással.
- Elfelejtettem törölközőt behozni… - Tett szemrehányást magának, nem szeretett meztelenül mászkálni a szobán keresztül. Kinézett.
- Itt van… - Nyújtotta a lány oda neki. Soulness meglepve a törölköző után kapott. –Na hagy lássalak… - A lány gondosan nézett az arcán lévő sebekre…
- Légszíves… - A fiú szégyenlősen tekerte maga köré a törölközőt.
- Eléggé meggyepáltak… - Mia széthúzta az egyik horzsolást a homlokán.
- Au! Ne ez fáj! –Soulness elkapta a fejét.
- Csak azt akarom megnézni nem e mély! –Mia erősen megfogta a fiú állát és visszarántotta. –Maradj nyugton…
- Nem érzem magam valami tökéletesen, engedj el, lefekszem… - Soulness nyafogós hangon, tűrte hogy a lány megvizsgálja a sérüléseit.
- Szegény…

- Elmehetek végre?
- Csak tessék! –a lány széttárta a karjait, mire Soulnessről leesett a törölköző.
- Mit művelsz?! Most nincs kedvem játszadozni, majdnem megöltek…- Soulness rosszkedvűen felvette a törölközőt, és durcásan lefeküdt az ágyra.
- Ezt talán tényleg nem kellett volna… - Gondolta a lány, és követte.
- Nem akartalak bántani… - Ült le a fiú mellé az ágyra, aki viszont sértődötten a másik oldalra fordult. Égett az arca, a fájdalomtól. –Most utálsz?- Hallotta Mia rémült vékony hangját.
- Nincs jogom ahhoz, hogy bárki felett ítélkezzek…- Mondta, de meg sem mozdult.
- Nem ezt kérdeztem.. –A lány simogatni kezdte a meztelen vállát, majd lesiklottak ujjai a karján.
- Nem… - Soulness megborzongott a lány jéghideg ujjaitól. És mintha megkönnyebbült volna, mikor Mia a vállára hajtotta a fejét közben tovább simogatta.
- És azonkívül jól vagy…hogy megvertek… semmi olyan ami arra utalna…? –A lány nem merte befejezni a mondatot.
Soulness megfordult, és zöld szemei találkoztak azzal a rémült szempárral. Nyugtatóan elmosolyodott.
- Azonkívül igen… - Érezte, hogy a lány mennyire aggódik érte, átkarolta, összekoccintotta a fejüket, majd behunyta a szemét. –Most viszont aludjunk, mert fáradt vagyok…- Szinte rögtön elaludt, amint megérezte a lány nyugtató tusfürdő illatát…