Reactor beküldött történetei

Ajánlás:
Ajánlom ezt a történetet Éduának a ragyogó Rock Lady-sorozatért, valamint Francisco-nak, és üzenem neki, hogy ne búslakodjon, a Szellemtanya is be lesz ám fejezve! Ajánlom e történetet továbbá Riának is, és Piros Pillének, akiktől rengeteg ihletet kaptam, és nagyon hálás vagyok a segítségükért.
Köszönetet mondok továbbá Lilinek, aki információkkal, hasznos tanácsokkal látott el, így segítve, hogy Reactorfighter visszatérhessen…

A szerző

Eddig már hármat elfogtunk év eleje óta. Az Asszony szerint többre volna szükség. Még több áldozatra. De nem tudom… Symbelmine gondoskodik róla, hogy senki ne sejthesse meg, mi történik itt. Hogy itt van a Gonosz. Szeretem nagyon az éjszakákat, amikor nem kell aludni. Furcsán hangzik, de szeretem ezt a házat. Olyan magával ragadó. Bár más lehetőség nem is lehetne, mindannyian Areyepek vagyunk, és rá vagyunk szorulva, hogy itt lehessünk...

Szerencséjére a kezét úgy kötözték a székhez, hogy az ujjai voltak hátul. Kisujjával üggyel-bajjal kitapogatta a betört ablaktábla cikkcakkos peremét. Felhúzta összekötözött csuklóját még egy kicsit, és mikor a csikorgás értésére adta, hogy ott van a keze, ahol szeretné, kicsit lejjebb tartotta, hogy az üveg élét érje a kötél, nem a lapját, majd átlósan húzogatni kezdte. Közben az ajtót nézte...

Attól a naptól fogva a három fanyar megjegyzés ott virított a kissé kopott kapun, hogy valamiféle örömöt szerezzenek az utcán elhaladó embereknek. Sajnos azonban viszonylag kevesen jártak az utcában. Az utcában lakók természetesen észrevették másnap a firkákat a kapun, amint kiléptek saját házukból, de eszük ágában sem volt szólni a tulajdonosnak, hogy ugyan jöjjön ki, és nézze meg, milyen minősítést kapott a háza. Volt, aki egyetértett vele, különösen a szomszédok. Akadtak, akik gyanakodtak...

Minden emberrel előfordul, hogy valami furcsával, megmagyarázhatatlan dologgal kerül szembe élete során. Sok gyanús, és különös dolgot észlelhet egy ember élete során. Felnőttként – alaposan lecsökkent fantáziával – talán kissé másképp láthatja ezeket, mint gyerek-ként. A történet tanulsága legyen mindannyiunk számára nyilvánvaló. Ha különös dolgokat észlelünk, ne kísértsük a szerencsénket, mert sosem tudni, hogy mi fog történni. És legfőképpen kerüljük el a régi épületeket, mert egyéb...

Kázmér, 3 és fél órával azután, hogy felrobbantotta a hidat, visszaérkezett a Nemzetvédelmi Egyetemre. Az eset sokkal nagyobbat robbant, mint azt egyikük is elképzelte még ott, az erdőben. A tény, hogy tizenöt hallgató, és egy magas rangú katonai alezredes eltűnt egy rutin terepgyakorlat során, az egekbe repítette a Nemzetvédelmi Egyetem vezetőségét, valamint a honvédség vezérkarát, főleg, mikor Kázmér a sorozatos kihallgatásokon többször is elmondta, hogy mi történt a társaival.
Ítiát...

A többiek ismét összetömörültek, kezdett visszatérni beléjük az önbizalom az információk hatására. Mónust elrabolhatták, de ővelük nem fognak tudni semmiféle aljas praktikát alkalmazni.
A francba! Nem írtam oda, hogy ködformába is át tudnak alakulni!, kapott észbe dühösen Kázmér, és a homlokára csapott. Majd ha észreveszem, kiáltani fogok.
- Mi van, bakker? – kérdezte aggodalmas arccal Takács.
- Semmi – legyintett Kázmér. – Ha harcra kerülne a sor, kövessétek az én...

- Szóval erről van szó. Ti nem mészároltok le senkit valójában… illetve, na, nem a hagyományos értelemben.
- Így van – bólintott a tündér. Mosolygott, megpróbálta eloszlatni kissé Kázmér bizalmatlanságát, félelmét, megpróbálta jókedvre deríteni. De Kázmér arca szikár maradt, a kegyetlen mosoly nem sok jót ígért.
- Ehelyett elveszitek a tudását, és ami megmaradt belőle, azt átbökitek a francba, valami másik bolygóra, vagy másik dimenzióba…
- Nem egészen – mondta a lány,...

Tündérek, gondolta Mónus, de a gondolata nagyon távoli volt, összefüggéstelen és szétoszló, akár az őket körülvevő ködfal. Jézusom, ezek csak tündérek lehetnek! Annyira… csodásak!
Mirczik egészen mást gondolt: boszorkányok!
A lányok közelebb jöttek egy lépéssel, és egymás mellé ék alakzatban felsorakoztak. Arcuk, bár szép volt, a harag vonásait tükrözte. Semmi gyengédség, semmi megbocsátás nem volt ezeken az arcokon...

- Mi történt? – kérdezte ijedten Alíz.
- Nem tudom – válaszolt tétován Attila. – Beszart a motor, nem indul. A francba! Pedig most vittem szervizbe egy hete!
- Hm – mondta Richárd, kiszállt a kocsiból, és az utcára mutatott. – Nem vagyunk egyedül.
És ahogy mondta, az utcai lámpák mindegyike kialudt. A mögöttük lévő házsor egyik házában sem égett a villany. Szirmabesenyőnek ez a része teljes sötétségbe borult.
- Valami történni fog – mondta Alíz, és a retiküljébe...