Parselmouth Lion adatai

Ez előtt még sosem került rá sor, hogy a Minisztérium Roxfortot is az ellenőrzése alá akarta vonni, mindig adóztak annyi tisztelettel az iskolának, hogy meghagyták a régi rendszerben. Az az Umbridge nőszemély teljesen példátlan esemény volt a Roxfort történelmében.
- És hogy értetted, hogy két pillér már kibillent?
- Természetesen úgy, hogy a Roxfort már nem képes fenntartani a folytonosságot. Nagyot csorbult az ereje Dumbledore halálával. És most a Gringotts is a Minisztérium...

- Rájöttetek már, mi volt az a por, amit a kobold szétszórt? – érdeklődött Harry, miután rövid szünetet tartottak az elementális mágia gyakorlásában. Az auror a szélvarázslatokat tanította nekik, s ennek eredményeképp a gyakorlóhelynek használt szalon úgy nézett ki, mintha egy tornádó söpört volna végig rajta. A szekrények fiókjai mind kipotyogtak, tartalmuk szerteszét röpült a szobában...

Miután a hátul haladó Mordon becsukta maga mögött az ajtót, Lupin előhúzta a pálcáját és Harryék meglepetésére az íróasztallal szemben álló hatalmas, embermagasságú tükörre szegezte.
- Speculum Aperitur! – hangzott a sosem hallott bűbáj, s a követező pillanatba a nagy tükrön eltűnt a hét ember képe, és mögötte egy tágas, világos mező jelent meg...

Harry letette a lapot és az ujjai közt forgatgatta a horcrux-nyakláncot. Hátradőlt, majd hintázni kezdett a székkel és közben hangosan gondolkozott.
- Így sehova se jutunk… az árvaházban semmi sem volt, ami a serleg nyomára vezetne. Szerepelt az az eset, amikor bántotta a két gyereket, de semmi más…
A nyakláncon megcsillant a gyertya fénye, Harry és Ron szemében tükröződött, mint egy kis mécses lángja.
- De… de a horcrux… - folytatta Harry. – Ron, ez egy sértetlen...

- Azt akarom tudni, hogy látott, vagy hallott-e valakit a házban mászkálni az elmúlt héten, Mrs Black?
Csodák csodájára a festmény nem ordítozott tovább, hanem válaszolt a kérdésre.
- Igen láttam! – köpte a szavakat a portré, olyan hevesen, hogy ha élő személy lett volna, biztosan nyáltenger fröcsög Harry arcába. – Egy alacsony, fekete ruhás alak mászkált három napja, vagy egy órán keresztül őseim nemes kúriájában! Megparancsoltam neki, hogy tűnjön el, de volt képe tovább...

Harry azon vette észre magát, hogy hevesen zihál és le kell ülnie egy székre. Leült az íróasztal elé, és fejét megtámasztva eltakarta az arcát. Mélyeket lélegzett, hogy összeszedje a gondolatait. Szóval tényleg horcrux! Alig bírta elhinni, hogy Voldemort horcrux-szá változtatta a Teszlek Süveget. Hátradőlt a székben, elővarázsolt egy fa serleget és megtöltötte vízzel. Le kellett hűsítenie magát a felismerés izgalmától. A füst még mindig gomolygott a Süvegből, újra mutatva négy tiszta és...

- Honnan… honnan olyan biztos benne, hogy nem volt az is színjáték? – szólt közbe Harry.
- Harry, ismered a dementorokat. Gyanítom, van róla fogalmad, milyen lehet Azkaban… pontosabban milyen volt. Azon a helyen az ember elméje megtörik… még Voldemort nagyúr se bírná épp ésszel, ha napokra bezárnák közéjük, és a dementorok folyton élősködnének rajta. Hidd el, tudom… fiatal koromban én is voltam azkabani fogoly...

- Mielőtt Voldemort hatalma növekedni kezdett, a mardekár ház egy megbecsült és előkelő ház volt, ahová minden szülő szívesen járatta a gyerekét… - Ron itt megvetően fölhorkantott. – Igen, ez így van! De miután Voldemort végzett a tanulmányaival, történt valami. A mardekár ház lezüllött, és annak ellenére, hogy sokszor megnyerték a Ház Kupát és a Kviddics Kupát, a diákokról kialakult kép nagyon megváltozott… Azóta terjedt el az a nézet, hogy a mardekárból kerül ki a legtöbb sötét varázsló......

Múlt és jelen találkozott ezen a helyen. Harry együtt lépett Voldemorttal egyre közelebb a bejárati ajtó felé, át az akkor szépen nyírt gyepen, melyet most elborított a gaz. Torkában dobogott a szíve, homloka nyirkossá vált, szája kiszáradt – Harrynek a lelkét ólomsúlyként nyomó gyászos szomorúság miatt, Voldemortnak pedig a közelgő gyilkosság miatti izgalomtól...

Hermionéban valami ösztönös félelem munkálkodott, ami miatt nem mert gyorsan repülni, s emiatt nem tudott megfelelően reagálni a passzolásokra – most csak a kvaffal játszottak, és egy gurkóval, amit senki se terelgetett, és a cikeszt se vették, elő, mert kevesen voltak. Harry azon a véleményen volt, hogy a lányt legelőször hozzá kellene szoktatni a gyorsasághoz, ezért nem minden hátsó szándék nélkül Ron vállalkozott rá, hogy repül egyet vele...