Filander adatai

Képzeld el, hogy felfedeztél egy átjárót egy
bárhuzamos világegyetembe! Képzeld el, hogy ezernyi különböző
világot járhatsz be, ahol az évszám ugyanaz, és te is önmagad vagy, de minden más megváltozott. És képzeld el, hogy nem találsz haza.

- Nézzétek csak! – kiáltott fel hirtelen Edward felpattanva a székről. A többiek mind köré gyűltek és bámulták az olasz nyelvű szöveget.
- Mi az? Mit ír? – türelmetlenkedett Victoria.
- Egy barlangról beszél, ahol… idézem: „Ki keresi a tó rejtélyes szörnyét, itt megtalálja.”
- Akkor mire várunk. – szakította félbe a lány. – Hol van ez a barlang? Mit ír?
- „Ám a látogatás könnyen a kíváncsi életébe kerülhet.”
- Ugyan már! Te elhiszed ezt a sok zagyvaságot....

- Tudtam hogy ismerős valahonnan ez a szöveg. – mondta Edward. – A Stonehange környékén egy kelta faluban találtak kőtáblákat, amiken hasonló írás volt. Arról beszéltek, hogy van valahol egy hely, ahol a gonosz uralkodik. Ott van egy tó, amit csak a holtak tavaként emlegetnek. Azt hiszem ez lesz az a tó. Így már meg tudom fejteni a szöveget, de ahhoz le kell mennünk a tópartra.
- Minek? – kérdezte Katie ásítva.
- Vannak itt olyan dolgok, amik elég zavarosak. Lehet, hogy a tó...

- Igazából inkább legenda, mint jóslat de… - kezdte a férfi, de látva Victoria kíváncsi arcát, nagyot sóhajtott és belekezdett. – Amikor az itt élő népek még fenn éltek északon, Skandináviában több mint háromezer éve volt egy legendájuk miszerint a Földet valaha hatalmas, vérszomjas lények lakták, amelyek vadásztak az emberre. Némelyik nyíltan lerohanta, némelyik pedig csellel rávette áldozatát, hogy önként a szájába sétáljon. Ám ezek a lények nem bírták a hideget így az emberek egyetlen...

Lázad az ősi nomád,
Szokások lánca szakad:
Mély, téli álma után
Felébred benn a vad...

Hirtelen újabb robbanás hallatszott és a mentőcsónakok lángolva zuhantak a vízbe a szénné égett utasokkal együtt. A másik oldalon lévő mentőcsónakok használhatatlanok voltak ugyanis mindegyiket, amelyet leeresztettek beszippantott a hatalmas hajócsavar. A kapitány a legközelebbi szárazföld felé fordította a hajót és teljes sebességre kapcsolt. Ám a hajócsavar alig egy kilométer után kiemelkedett a vízből így a hajó nem volt képes tovább haladni. A négy arab hajó hamar körbevette a lassan...

Az én szárnyam is kigyulladt. Gyorsan leereszkedtem a tengerre és belemártottam a lángoló szárnyat a vízbe. Bár a szárny elaludt a motor egyre jobban túlmelegedett. Elindultam Marathón felé ám a gépben már egyre kevesebb volt az üzemanyag. A következő fél órában recsegő hangok hallatszottak a rádióból. Biztos megsérült. Ám az üzenetek pontosan kivehetők voltak. Híosz elesett...

Huszonnégy év telt el a World Trade Center összeomlása óta. Huszonnégy év. Huszonnégy hosszú, fáradtságos év. Bár a terror merényletet, a több ezer amerikai halálát „megbosszulták” az egész java még csak most kezdődött.
Koradélután volt Izraelben. A közel-keleti ország földjén már több száz éve nem képesek megegyezni az arabok és a zsidók. Ám ez a nap megváltoztatott mindent...

Jenifer csak rohant és rohant. Hallotta a félelmetes ragadozó súlyos lépteit a háta mögött. Hallotta a vérfagyasztó visítást és a fák recsegését a súlyos test alatt. Olyan gyorsan futott, ahogy csak bírt. Hosszú fekete haja belegabalyodott a kesze-kusza ágakba, de ő csak futott. Lába már tiszta vér volt a bozót tüskéinek vágásaitól, de ő nem lassított. Ekkor mintha távolodott volna a félelmetes lény lépteinek a zaja...

Rebecca sikítani akart, de nem jött ki hang a torkán. Az égető fájdalom elöntötte a testét. Nem érezte a karja hiányát csak az égető fájdalmat a vállában. Azt kívánta bárcsak megölné már a szörny, csak ne érezze már ezt a borzalmas fájdalmat. A lény most fölemelkedett róla. A lány még ki tudta nyitni a szemét...