A lény

Kora hajnal volt. A Nap már kezdett előtűnni a horizonton de még mindig a sötétség volt az úr. A rendőrök zseblámpával járőröztek a parkban. Egy bejelentés érkezett miszerint sikoltást hallottak nem messze innen. Gondolták megnézik. Nem volt túl sok jó tapasztalatuk e-téren. Legtöbbször egy a parkban sétáló lány ijedt meg egy békától. Vagy a haverjai ijesztették meg. Mindig csak műbalhé volt az egész. Az egyik rendőr félrehajtott egy ágat és mögévilágított. Ám rögtön vissza is hőkölt. Társai is átvilágítottak a fák lombjain hogy megnézzék mitől ijedt meg úgy a férfi. A kis tó partján két széttépett holt test feküdt. Ahány testrész csak van mind külön-külön hevert egy két méteres sugarú körben szétszórva. És mindenütt vér. A víz is teljesen elvörösödött.

A rangidős tiszt beszólt a kapitányságra hogy küldjenek ki valakit, aki megvizsgálja a testeket. Pár perc telt csak el és máris odaért a doki. Nem tudott sokat kihámozni a szétszórt testrészekből. Csupán annyit hogy vagy valamilyen vérszomjas állat volt vagy egy hatalmas fegyverrel ölték meg a két szerencsétlent. A csontok ugyanis úgy szét voltak törve, ahogyan csak egy éles a ragadozó fogakhoz hasonló tárgy törhette szét. Végignézték az összes testrészt, de a fejeket nem találták sehol. Ekkor vették csak észre, hogy a „tetthelytől” hatalmas véres lábnyomok vezetnek a bozótosba. Hatalmas lábnyomok voltak. Olyanok, mint a dinoszauruszok megkövesedett lábnyomai. A fél méteres átmérőjű nyomok kivezettek a parkból, de az út szélénél eltűntek. Valószínűleg a gyilkos még éjfél előtt követhette el a szörnyű tettet. Ugyanis éjfélkor mossák fel az utakat. A sötétben biztos nem figyelték, hogy mit mosnak, és most eltűntették a nyomokat. A nap lassan felkelt és a rendőrök tanácstalanok voltak.

A város alatt húzódó csatornarendszerben érdekes dolgok történtek. Egy fura lény kúszott át a másfél méteres átmérőjű csöveken. Hatalmas testét gyapjúszerű fehér szőr fedte. Csak mancsain, a lábain és az arcán tűnt elő vérvörös bőre. Szájában hatalmas arasznyi tépőfogak ültek. Karmai talán még a fogainál is nagyobbak voltak. A furcsa lény csatornáról csatornára mászott. Mintha igyekezne valahova. Végül elérte célját. Egy hatalmas teremhez ért el. A szoba méretű helyiség szürke falain némi fény csillant meg. A szörny kilépett a csatornából és lába mélyen belesüllyedt valami ragacsos folyadékba. Vér volt. Több liternyi vér. Fél méter magasan meg volt telve a terem a vörös testnedvvel. Most tűnt csak elő hogy a lény kezei is tiszta véresek.

A lény egyik kezében két letépett fej lógott. Két fiatal feje egy lányé és egy srácé. Meglendítette zsákmányát és elhajította. A két fej csobbanva merült el a vérben majd egy pár pillanat múlva ismét feljött a felszínre. A szörnyeteg leült a vérrel borított padlóra. Ekkor vette csak észre hogy koszos bundájába beleragadt egy papírdarab. Egy újság volt. Valószínűleg akkor ragadhatott rá amikor elhagyta a parkot. Kiszedte az újságot a szőréből és nézegetni kezdte. Ránézett a címlapra és szinte megdermedt. Mélyen ülő alig fél centis átmérőjű szemei megcsillantak és hatalmas szájából nyál folyt. A címlapon egy gyönyörű húsz év körüli lány sétált a városi hotel előtt. Fehér ujjatlant, miniszoknyát és magas sarkút viselt. Ez a ruha tökéletesen kiemelte gyönyörű lábait. A lény csak bámulta a képet majd egy perc múlva felordított és kitépte a lapból a lány fejét ábrázoló cafatot. A szörnyeteg üvöltése vízhangzott a csatornarendszerben. Az egész környék beleremegett a vérfagyasztó ordításba. Még a felszínen is nyüszítve bújtak el a házukban a kutyák.

Ismét beesteledett. A városi hotel előtt nagy volt a felhajtás. Hatalmas tömegek tolongtak a bejárat előtt. Rebecca az üvegajtó mögött állt. Az ajtó kívülről el volt sötétítve így a tömeg nem láthatta hogy az akit oly régóta várnak ott áll. A lány a mögötte lévő asztalon heverő újságra pillantott. Boldog mosoly ült ki az arcára. Ki ne lenne boldog, ha a fényképe ott van egy ekkora város legnevesebb újságjának címlapján. Most nem azt a ruhát viselte, mint a képen. Fekete magas sarkú csizma, combközépig érő farmer és kék rövid ujjú felső volt rajta. És egy baseball sapka. A testőrök felsorakoztak az ajtó előtt és intettek, hogy kijöhet.

Amikor az ajtó kinyílt és Rebecca kilépett rajta, hatalmas ordítozás támadt. Villogtak a vakuk és mindenki próbált minél közelebb kerülni a gyönyörű fiatal lányhoz. Rebecca úgy száz méter után megállt és szólásra nyitotta száját, amikor egy éles sikítás rázta meg a teret. Mindenki elcsendesedett. A tömeg ijedten oszlott szét. Mindenki menekült amerre csak látott. Csak Rebecca állt megdermedve a tér közepén. A hotellel szemben lévő sötét sikátor bejáratánál egy sötét alak körvonalai rajzolódott ki. Apró mélyen ülő szemei csillogtak. Az a valami lassan elindult a tér közepe felé. Ahogy kilépett a sikátor homályából egyre több minden lett látható belőle. Vastag csapzott bundája csupa kosz volt. Lába térdig csupa vér. Hatalmas szájában az arasznyi fogakról húscafatok lógtak. És olyan bűz áradt belőle, aminek nincs párja a világon.

Mindezt összevetve olyan volt, mintha egy horror filmből lépett volna elő egy őrült tudós gyilkos teremtményeként. Ahogy kilépett a sikátorból mögötte egy széttépett kutyatetem hullott a földre. A szerencsétlen állatnak már a fél teste hiányzott. A vér elöntötte a kikövezett utat. A testőrök a lényre fogták pisztolyaikat, ám az csak közeledett feléjük. Két testőr odalépett Rebeccához karon fogták és bevezették egy a helyszínen álló lakókocsi mögé. Egy ideig csak a cuppogó lépteket hallották. Aztán eldördült egy lövés. Majd még egy és még egy. A lény felüvöltött aztán csend. Aggasztó csend. Rebecca óvatosan kilépett a lakókocsi mellé és már azon volt, hogy kinézzen a kocsi mögül, amikor hirtelen egy ordítás majd egy erős csattanás után egy hatalmas vértócsa jelent meg a falon. Rebecca torkát egy elhaló sikoly hagyta el és visszahőkölt a lakókocsi mögé. Mindhárman a jármű falához simultak és hallgatóztak.

Egy ideig csak a közeledő cuppogó lépteket lehetett hallani aztán valami fémes csikorgást. A két testőr elhátrált a lakókocsitól és elhúzták a lányt is. A kocsi hirtelen fölemelkedett és a levegőt átszelve feléjük kezdett süvíteni. Az egyik testőr elővette a pisztolyát és lőni kezdett a lakókocsira. A másik megragadta Rebecca karját és berántotta egy sikátorba. Még két lövés hallatszott majd egy erős csattanás és aztán csend. Rebecca szemébe könny szökött, de ne szólt semmit csak futott amerre a testőr húzta. A szörny átlépett a lakókocsi maradványai, és a halott testőr fölött és megindult a sikátor felé.

A két menekülő össze-vissza kanyargott a vékony utcákon. Már vagy egy negyed órája futottak. Már rég elhagyták a belvárost. Régi romos házak között futottak aztán egy saroknál megálltak és a falhoz simultak. A testőr egy ideig hallgatózott de nem hallott semmit. Óvatosan odakúszott a sarokhoz, ahol az előbb befordultak. Elővette a fegyverét. Egy pillanatra behunyta a szemét aztán kiugrott a fal oltalma mögül és az előtte tátongó utca felé szegezte a fegyvert. Ez volt az utolsó cselekedete. A sikátorból egy hatalmas kéz nyúlt ki. Megmarkolta a férfi fejét és egy mozdulattal szétloccsantotta. A fejetlen holt test összerogyott és a köves utat elárasztotta a vér, az agy maradványai és a mindenféle testnedv.

Rebecca felsikoltott. A fal mögül a hotel előtti lény ocsmány feje tűnt elő. A lány megfordult és rohanni kezdett. Csak rohant és rohant. Meztelen lába cuppogott a sárban. A csizmáját már pár saroknyira a hoteltől eldobta, mert a magas sarka miatt nem igen tudott benne futni. A sapkája is elveszett valahol, a ruhája is elszakadt. De ő ügyet sem vetett erre csak futott és futott. Már azt sem tudta hol van. Csak azt tudta, hogy egy lény követi, ami megölte a testőreit. Egy lény, amely megölt nyolc embert és még mindig őt követi. Nem tudta mit akar tőle de semmi jót az biztos. Csak futott bele a sötét éjszakába. Itt már nem volt utcai világítás. Csak néhol szikrázott egy vezeték, amit a patkányok elrágtak. Egy-két helyen állt még egy működőképes lámpa. Ezeknek a fénye vezette. Nem hallotta a lény lépteit, de tudta hogy az követi őt.

Már egy jó félórája futott. A lábai már teljesen elzsibbadtak. Ő volt az iskolában a legjobb távfutó de ezt már ő sem bírta. Hirtelen egy lövés dördült el. Rebecca lábába éles fájdalom nyilallt. Elhasalt a földön és arca a sárba fúródott. Fölemelte a fejét és hátra nézett. A bokájából ömlött a vér. Mögötte egy szikrázó vezeték fényében felbukkant a lény kezébe az egyik testőr pisztolyával. Nehezen de rájött hogy hogyan kell használni és el is sütötte. Rebecca felpattant és futott tovább. A lábát már nem is érezte a fájdalomtól. Egy percig futott még aztán összeesett. Még egyszer felállt, ám ekkor eldördült még két lövés és a lány vérző háttal végleg a földre rogyott. Szemei lecsukódtak és nem nyíltak föl többé. Már alig élt.

Hallotta, ahogy a lény odalép mellé. Érezte a föld remegését is roppant súlya alatt. Érezte, ahogy a koszos és véres testére ráfolyik a szörny undorító nyála. Fel akart kelni, de az izmai nem engedelmeskedtek. A szörny belemélyesztette a karmait a hátába. Hatalmas fogaival átharapta az alkarját és egy erőteljes mozdulattal tövestül kitépte a lány karját. Rebecca sikítani akart, de nem jött ki hang a torkán. Az égető fájdalom elöntötte a testét. Nem érezte a karja hiányát csak az égető fájdalmat a vállában. Azt kívánta bárcsak megölné már a szörny, csak ne érezze már ezt a borzalmas fájdalmat. A lény most fölemelkedett róla. A lány még ki tudta nyitni a szemét annyira, hogy a szörny mögött világító utcai lámpa fényében lássa, ahogy az szinte játszik a kitépett karjával. Egy percbe beletelt mire tudatosodott benne, hogy a lény kitépte a bal karját.

Ekkor a szörny megunta a „játékot”. Fordított egyet a kitépett végtagon és egészben letolta a torkán. Köhögött egyet amikor kiköpte a lány gyűrűit aztán ismét a földön fekvő csonka testhez lépett. Rebecca többé már árnyakat sem látott. Teljesen elsötétedett előtte a világ. Érezte, ahogy a lény a magasba emeli és megpörgeti a levegőben. Maradék ruhái is leszakadtak a testéről. A megmaradt kezéről sorra szakadtak le az ujjak, ahogy a lény karmai a rajtuk lévő gyűrűkbe beleakadtak. Hirtelen a szörny megragadta és magához rántotta. Érezte a mellein a durva szőrt és nemi szervén a hatalmas farkat. A lény átkarolta és összeroppantotta a gerincét. A lény fogai a nyakába fúródtak, és könnyedén letépte a fejét. Rebecca most már teljesen halott volt.

Eddig is csoda volt, hogy nem hagyta el a lélek a már „működésképtelen” testet de most már végkép eltávozott az élők sorából. A szörny a magasba emelte a testet és derékban kettétörte. Letépte a lábakat és mohón falta fel őket. A felsőtest - amely a szoros „öleléstől” már olyan volt, mint egy bőrrel borított húsdarab a lába alatt hevert a földön. Egy látványos mutatvánnyal felhajította a levegőbe és egészben lenyelte.

Hirtelen szirénázás ütötte meg a fülét. A szirénaszó egyre hangosodott és már a rendőrautók kerekeinek zaját is hallotta a nedves úton. Felkapta a letépett fejet a lány hosszú fekete hajánál fogva és eltűnt a közeli csatorna nyílásban. Csak egy csonka alsótestet, néhány nyálas összetört gyűrűt, egy pár ujjat és egy-két törött csontot és pár méterre egy összezúzott pisztolyt hagyott maga után a rendőröknek.