Enayla beküldött történetei

Fel kell tartóztatni Voldemortot, nem érheti el Lilyt… Harryt…
Már tudta, mit kell tennie. Pálcáját maga elé szegezte, másik keze lába mellett lógott.
A Sötét Nagyúr az ajtóban állt. A szörnyeteg arc, a vöröslő szem örökre az emlékezetébe égett. Kiáltott, zöld fénycsóvák röppentek az árny felé, aki a családja életére tör. A kígyószerű arc torz mosolyt vágott, könnyűszerrel hárította a felé röppenő gyilkos átkokat...

James is érezte. Látta az egyre sötétedő termet, és akkor rádöbbent. Dementorok! Abban a percben megpillantotta az elsőt, és olyan rémület fogta el, mint még soha életében. Lily! Csak rá tudott gondolni. Az egyik éppen felé tartott, és csak nézte, megkövülten. Vörös haja meglibbent, ahogy a szörnyeteg elszívta a levegőt, és vele együtt minden boldogságot. James nagyot ordított, és felrántotta barátnőjét, majd a megdöbbent Sirius karjába lökte, és rohant Lily felé. Will megpróbálta elrángatni,...

James lihegve fékezett le a kétszárnyú ajtó előtt. Több diák is sétált a tó körül, két alak azonban Hagrid kunyhója felé tartott. Az egyik sötétvörös haját borzolta a késő őszi szél. James nekiiramodott, és futni kezdett feléjük. Mikor azonban úgy húsz méterre volt tőlük, megtorpant. Lilyvel Taylor volt. Átölelte a vállát. A fiú nem hallotta mit beszélnek, de mikor Lily Will felé fordult, látta, hogy mozog a szája. James egy hirtelen ötlettől vezérelve szétnézett, megállapította, hogy...

- Szóval, randevúra hívott? Már megint? – brummogta a vadőr, bujkáló mosollyal.
- Igen, és persze nemet mondtam – Lily sóhajtott.
- No és mért’?
Lily gyors és határozott választ akart adni, de nem tudott.
- Hát, mert… mert…
Hagrid most már nyíltan vigyorgott.
- Lily, azt hiszem, nagyon is tetszik neked. Akkor mi a baj?
- Az, hogy én nem vagyok hülye cicababa, aki a lábai előtt hever! – fakadt ki Lily. - Én nem vagyok díj, amit megnyerhet. Ha azt...

- Kedves Diákok, Tanárok! Köszöntelek benneteket ebben az új tanévben! Kérlek, figyeljetek! A beosztási ceremónia most rendhagyó lesz kissé. Érkezett ugyanis a Durmstrang Akadémiáról egy diák, aki mostantól a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola tanulója lesz, az ötödik évfolyam tanulóit gyarapítva. Először is tehát, kérem William Taylor-t, fáradjon a Teszlek Süveghez, amely beosztja őt a négy ház egyikébe. Legyetek vele kedvesek, fogadjátok szeretettel!
Egy magas, göndör...

- Ki vagy? Jer közelebb! - szólt a lány. Hangja kicsit félve csengett.
A betolakodó kilépett az árnyékból, a hold őt is ezüsttel világította meg. Fekete álarcot és fekete-vörös, gazdagon hímzett, díszített ruhát viselt. Gondosan nyírt, rövid fekete haját meg-meglegyintette az esti szellő. A maszk, amit viselt, szemét és orrát fedte el. Homloka magas volt, széles, értelmes, szája finom metszésű. Egyenesen a fiatal úrnőre nézett fel.
- Hisz ismersz, ó, gyönyörű hölgy! Táncoltunk...

Johannah kikapta a kezéből a fertőtlenítőt, és bőven kezdte locsolni a sebekbe. Heathcliff összerándult, mikor a maró folyadék a bőrét érte.
- Most hozz egy üvegcsével a Philiumból!
Gwynn egy perc alatt hozta azt is. Heathcliff még mindig eszméletlen volt. Johannah egy kis darab kötszert összehajtogatott, és belemártotta a színtelen folyadékba, majd óvatosan törölgetni kezdte a sérüléseket...

Miért várnak el ennyit tőlem? Még csak nem is vagyok nagykorú! Mégis olyan terhek nyomják a vállamat, ami néhány felnőttnek is sok lehet! Mióta itt vagyok, azt állítják, hogy ezrek, százezrek sorsa függ tőlem! Ugyan mit tehetnék én, aki még tizennyolc éves sem vagyok, és nincs, aki bátorítson?! A szüleim halottak! Egyedül vagyok! Ki tudja, a szerelmem viszont szeret-e? Hogy képes vagyok-e bármi nagy tettre?- ordította Gwynn a sötét erdei tisztáson, fel-alá járkálva, az ég felé...

Ekkor kicsapódott a kocsmaajtó: részegen tántorgott ki John Wayne, és Fred Morton. Egymásba kapaszkodva, hatalmas ricsajt csapva vonultak végig az utcán. Nyomukban fertelmes bűz terjengett: alkohol és vizelet elegye. Az idegen (férfi vagy nő: ki tudja?), mikor mellette haladtak el, finnyásan félrerántotta köpönyegét, és még jobban szemébe húzta fekete, tollas kalapját. A részeg fickók nagy nehezen megálltak és megfordultak. A kocsma-fogadó felé haladó valaki után néztek. E pillanatban...

- Jaj Gwynn… rengeteg olyat kérdeztél, amire nem tudok még válaszolni. De próbáljuk meg. A bajom csak annyi volt, hogy nem szóltatok hogy elmentek, és hogy merre mentek. Ugyanis a birtok sötétedés után veszélyes. Az erdőben van pár vérfarkas, sőt egyszer egy banyát is láttak már a parasztok errefelé…
- Hogy vérfarkas?! És miféle banya? Hiszen mi vagyunk a „banyák”, nem?
- Nem, nem. A banyák emberevők, és kevesebb a varázserejük...