Enayla beküldött történetei

- Egyszer, régen, sok évvel ezelőtt, volt egy kisfiú, aki egy teliholdas, ragyogó éjjelen kiszökött a kertbe, hogy meglesse a tündéreket, akikről az édesanyja mesélt neki. A kisfiú nem tudta, hogy a ház körüli erdő milyen veszélyeket rejteget, és elindult, hogy megkeresse a szárnyas kis varázslényeket, akik a mese szerint egy kerek tisztáson táncolnak minden holdtöltekor. Egyre beljebb haladt a sötét erdőben, míg el nem ért egy neki tetsző rétre. Leült és várt…

Lily mosolyogva folytatta az útját, habár mintha egy sötét árnyék nehezedett volna rá. Egyszerre volt nagyon boldog, és végtelenül szomorú: nyert egy barátot, de el is vesztett egyet. A megrázkódtatás még mindig élt benne, egyre csak az őt ért tragédia járt a fejébe. „De ez még mindig jobb... - súgta egy kis hang a fejében - ez még mindig jobb, mint az a fájdalom, amit Jamesnek kellett átélnie.” Őszinte sajnálatot és meleg szeretetet érzett a fiú iránt. És azt is érezte, hogy más érzéseket...

- Most igen szomorú hírrel kell búcsúzzam tőletek. Egy magát Lord Voldemortnak hívó sötét mágus, és hívei, szedik az áldozataikat. Voldemort és a halálfalók, a varázsvilág élére kívánnak törni. Mugligyűlölők, a leggonoszabb eszméket vallják, amit ember valaha is ismert, és nem riadnak vissza semmilyen eszköztől a hatalomért. Biztos forrásokból értesültünk, hogy az ő merényletük volt a tavaly télen történt dementortámadás...

A fotó mágikus volt, a rajta lévő fiatalok izegtek-mozogtak, arrébb tolták a mellettük állót, vagy épp magukhoz öleltek mindenkit, esetleg duzzogva kioldalaztak a képből. Lily mosolya még szélesebb lett, melegség járta át a szívét, amikor a barátaira gondolt. Korábban ez igencsak abszurd kijelentés lett volna (tekintve, hogy Sirius Black, és James Potter is a képen voltak), de most helytállt: Lily az előző évben már-már baráti viszonyba került a fiúkkal. Azután ugyan történt egy s más,...

- Miért sírsz? Mit csináltam?
Megráztam a fejem, durván letöröltem azokat a rohadt könnyeket. Gyengévé tesznek.
- Átvertél, Matt. Azt mondtad, nem kell neked. Azt mondtad, elég vagyok neked én.
- Elég is vagy. Az csak egy búcsú volt, Melissa akarta, én nem… hiszen te vagy az egyetlen barátom! Nagyon szeretlek, kicsike.
A francba, ez nagyon fájt. Zihálva felsírok, a mellkasomban lévő szúrástól. Barát. Mindig csak barát.
Matthew nem értette. Nem értette, miért...

- Zavaros, rövid részletek. Zöld villanások, sikolyok… aggasztó. Voldemort megpróbálta maga mellé állatíni a szüleimet, de ők dacolnak vele. A halálfalók erre fenyegetni kezdtek minket, hogy elrabolják Julie-t, felgyújtják a házat, meg csupa ilyesmi. Én leginkább Julie-t féltem. Persze a húgom meg tudja védeni magát, de a halálfalók… velük szemben nem sok esélye lenne. – A kezeibe temette az arcát, nagyot szusszant. – De hagyjuk ezt inkább, nem akarok erre gondolni. Mellesleg más bajom...

A Griffendél ötödikesei az átváltoztatástannal kezdtek, így Lily még jobban izgult, mint várta. A diákokat egyesével szólították be, de vissza egy sem jött. A lány ezt egy kicsit bizarrnak érezte ezt az eljárást, de nyilván az volt vele a cél, hogy ne tudják elmondani társaiknak a vizsgakérdéseket.
- Drale, Arthur! Elton, Danielle! – szólt ki a teremből egy komor, mély hang, és Lily megszorította szobatársnője kezét. A lány remegve sétált be a vizsgaterembe...

Átváltoztatástan után Lily számmisztika órára tartott. Már a második emeleti folyosón járt, amikor zihálást hallott a háta mögül, és egy fekete hajú lány fékezett le mellette.
Megvárta, amíg a jövevény kilihegi magát, és csak azután tette fel a kérdést:
- Szeretnél valamit?
- Te… teh vagy Lily Evans? – válaszolt a kérdésre kérdéssel.
- Igen.
- Akkor jó. Téged kerestelek.
- És mégis miért?
- Hát… arra szeretnélek megkérni, hogy korrepetálj engem,...

A tanárok szent kötelességük szerint elkezdték felkészíteni a diákokat az RBF-ekre, és annyit kellett tanulniuk, hogy még neki sem volt szabadideje. Bájitalreceptek, házi dolgozatok, varázslatok magolása és gyakorlása, növénygondozás… mindenkinek csak ebből állt a napja. A januárban lejátszott első meccs, amit a Hollóhát és a Griffendél játszott, az utóbbi győzelmével ért véget, ezt követően pedig egész napos buli volt a klubhelyiségben...

- Én csak egy trófea lennék neked, a többi roxfortos lány között. Csak azért kötődsz hozzám, mert én vagyok az egyetlen, akit talán sose kaphatsz meg – Lily szeme könnyes lett. Remegő hangon folytatta. – És hogy ugyanúgy eldobnál, ahogy őt – lehunyta a szemét, a szempillái alól kicsordult egy könnycsepp. James letörölte, és átkarolta a lányt. Megálltak, és ekkor magához szorította, úgy suttogta a fülébe:
- Lily Evans, esküszöm neked, sohasem mondtam neki ilyet, mert nem igaz. Sosem...