Édua beküldött történetei

Imádta, ha a fürdőhab pamacsokat varázsolt a víz felszínére. Nézte a buborékokat, ahogy csillogtak a lámpa fényében, de a szeméből mintha minden fény kiveszett volna. A sötét szempár mereven bámult a semmibe. Pár perc múlva azonban elfordította fejét, és a kád szélén meglátta az odakészített vadászkést. Pengéje tökéletes: acélból készült, élére fordítva szinte láthatatlan. Megfogta a markolatát, és remegve fölemelte...

Elestem. Éreztem a hideg jeget magam alatt, és azt, hogy a nagyon fáj a fejem, pár másodperc múlva valami folyik végig a homlokomon. Egy sötét alak lehajolt hozzám, eltakarta előlem az utcai lámpa fényét, közben éreztem a szuszogását az arcomon. Szememet nem tudtam nyitva tartani, minden elsötétült. Valaki a vállamat rángatta, és azt suttogta, hogy ébredjek fel...

Nagyon fáj…! Szükségem van rá! Kell nekem, és meg is fogom szerezni! Itt akarom hagyni ezt az átkozott helyet! Az ablakok rácsosak, az ajtókat este mindig zárják. Még a kertbe is csak kísérettel mehetünk ki. Komolyan, mint egy elmegyógyintézet. Nem engedik, hogy zenét hallgassak. Pedig mennyire szükségem lenne rá… és Danre is...

- Én segíthetek.- válaszoltam, és feltérdeltem, hogy megcsókolhassam. Elbambulva meredt a semmibe, én meg úgy éreztem, mintha egy kőszoborral csókolóznák. Teljesen más volt, mint tegnap. De hagyta magát, és lecsúszott a fotelból egyenesen a földre, mellém. Percekig csak smároltunk, de éreztem, hogy többet is akar. Én viszont…hát nem is tudom. Azt sem tudtam, hogy van-e nála condom, nem tudom, a barátjával használták-e. De mi van, ha nem? Egyik porcikám se kívánta, hogy AIDS-es legyek....

A húga volt az első barátnőm. Mindenki irigyelt, de én megcsókolni is utáltam. Aztán amikor tovább is akart lépni… Szerinted ez normális?- az arca kétségbeesést tükrözött. Igazán megsajnáltam szegényt, és nem is csodáltam, hogy már azt se tudja, hogy fiú-e vagy lány. Össze volt zavarodva.- Csak Zoli figyelt rám, aztán ideköltözött hozzám. Utána minden jött magától. Ennek 3 hónapja.
- Meddig mentetek el?- féltem a választól, de jobb félni, mint megijedni.
- Ameddig csak lehetett,...

Nem hittem volna, hogy egy gyereket ilyen sokáig tart elaltatni. Már 10 óra volt, amikor végre kiszabadultam a szobájából. De mielőtt elaludt volna, megígértettem vele, hogy nem szól a buliról a szüleinknek.
Amikor leértem, a hangulat már a tetőfokon volt. (Ami nálunk nagyjából annyit jelent, hogy már senki sem volt józan.) Tamás még mindig ugyanott ült, és meredt a semmibe. Odamentem, és megkérdeztem, hogy kimenjünk- e levegőzni. Elég ramatyul nézett ki. (Úgy éreztem, nem csak az...

Kyra két nap alatt semmit sem aludt. A szíve minden percben egyre kevesebbet vert. Tudta, hogy ha nem kap vért fél napon belül, akkor a szíve leáll, és ő meghal. Akkor már senki nem segíthet rajta. Eszébe jutott valaki. Valaki, akit mindennél jobban szeret. Még így, haldokló szívvel is csak rá tudott gondolni. A mosolyára, amitől a legszilárdabb jég is megolvadna…a szemeire, melyben az érzelmeket mindig meg tudta fejteni. Nem hitte volna, hogy a vámpír létben is megtalálhatja a boldogságot......

- Hol van?- Adam zavartan futott le a lépcsőn.- Tegnap este még itt volt.
- Vigyázz, mert kitöröd a nyakadat. Nem tudom, hol van.- Kyra éppen egy könyvet olvasott.- Talán sétálni támadt kedve.- újra belemerült olvasmányába, a fiúval mit sem törődve. Adam ezt nem hagyhatta annyiban.
- De… tudod, hogy mi történt, amikor én is egyedül indultam sétálni.- a fiú elindult az ajtó felé.
- Ne! Teljesen felesleges.- a lány még mindig a könyvet bújta.- Már nem érzem…és ez azt jelenti,...

Amikor Adam felébredt, nagyon furcsán érezte magát. Fájt mindene, és a hideg rázta. Kinyitotta a koporsót és kimászott.
Nagy nehezen sikerült lejutnia a lépcsőn. Az utolsó foknál nem bírta tovább. Rátámaszkodott a korlátra, és várta, hogy visszatérjen az ereje. Kyra egy pohárral közeledett felé. A pohár szélét odatartotta a fiú ajkaihoz, és megitatta.
-Köszönöm. Mi történt velem?
-Csak egy kicsit megéheztél. Nemsokára elviszlek magammal vadászni...