Az utolsó csepp vérig

Az utolsó csepp vérig

Annak, akit a világon mindennél jobban szeretek, és szeretni is fogok az utolsó csepp véremig.

A lány csalódottan nézett a fürdőszoba tükrébe. Ahogy végignézett meztelen testén számtalan hibát fedezett fel magán. Olyanokat is, amik valójában ott sem voltak. Ráfintorgott tükörképére és lassan bemászott a fürdőkádba. A habos víz nagyon meleg volt, szinte égette puha bőrét. Leült a kádban, a gondolatok össze-vissza cikáztak fejében. Ezek a szavak jártak az eszében: Sajnálom, de nem szeretlek…

Mikor kimondta a szeretett férfi, a lányban minden szó késszúrásként hasított. Ez az ember volt az élete, s tőle mégis ezt érdemelte? Első gondolatként, ahogy hazaért magában kereste a hibát. Hiszen hogy is vétkezhetett volna helyette az, akihez legszentebb érzése, legszebb gondolatai fűzték? 2 óra tétlen üldögélés után az ágyon úgy döntött, véget vet ennek a szörnyű érzésnek…meg mindennek…Hátradőlt a selyemágyneművel letakart franciaágyán, és percekig bámulta a makulátlan fehér plafont. Utána átfordult a hasára és fejét a párnába fúrta. Reménykedett benne, hogy a szobalány délelőtt nem cserélte le a párnahuzatot. Szerencséje volt…

Még érezte rajta két nappal azelőtti szeretkezésük illatát, eszébe jutott a kéj, amit érzett. Édesanyja már több mint 3 hónapja meghalt, a halála után ez volt első együtt töltött éjszakájuk. Olyan jó volt akkor minden, eszébe sem jutott volna, hogy Adrian el akarja őt hagyni. Magához szorította a párnáját, és elkezdett hangosan sírni. Utoljára gyermekkorában tört el a mécses, de később édesanyja megtiltotta neki, hogy sírjon, vagy egy könnycseppet is ejtsen a temetésén. Próbált erős lenni, megérteni, hogy édesanyjának jobb ott, ahol most van, szemrebbenés nélkül elbúcsúzni Adriantól, de itt vége volt, nem bírta tovább. Teljesen egyedül maradt a világon. Megállás nélkül potyogtak a könnyei, kisírta élete 21 évének minden bánatát. Egy órával később fölállt és kisétált a konyhába, majd onnan a fürdőbe vette az irányt.

Imádta, ha a fürdőhab pamacsokat varázsolt a víz felszínére. Nézte a buborékokat, ahogy csillogtak a lámpa fényében, de a szeméből mintha minden fény kiveszett volna. A sötét szempár mereven bámult a semmibe. Pár perc múlva azonban elfordította fejét, és a kád szélén meglátta az odakészített vadászkést. Pengéje tökéletes: acélból készült, élére fordítva szinte láthatatlan. Megfogta a markolatát, és remegve fölemelte. Bal kezét kiemelte a vízből, és megvárta, míg a csuklójáról az utolsó csepp víz is lecsorgott, hogy majd a vére vehesse át a helyét. Bőréhez ért a penge vékony felülete, ahhoz mégis elég volt, hogy átfusson hátán a hideg. Nem akart tovább várni, nehogy meggondolja magát. Az acél a bőre alá hatolt átvágva rengeteg hajszáleret és az ütőerét is.

Kiesett kezéből a kés, és hátradőlt a kádban. Karját felemelte, a vér végigfutott egészen a könyökéig, és onnan csöppent bele a vízbe. Egy idő után annyira elgyengült, hogy már nem bírta tartani. Lassan lejjebb csúszott a kádban, már a száját mardosta a véres víz. Elkezdett vele forogni a fürdőszoba, nem is tudta, hol van. Úgy érezte, valaki fojtogatja, mert nem kapott levegőt, és a nyakára tekeredett hosszú barna haja. Hirtelen egy fekete alak jelent meg előtte. Sophy annyira elkezdett fázni, mint még azelőtt soha. A hideg a csontvelőjéig hatolt, és ekkor vette észre, hogy a csuklyás férfinak nincs arca. Kezét vörös vér színezte, amit hívogatóan nyújtott a lány felé. Sophy próbált menekülni, eszeveszettül kapálózott. Már egyáltalán nem sóvárgott a halál után, mint pár órával azelőtt. Menekülni akart előle, nem pedig a karjaiba futni. Mikor a kezet pár centi választotta el a testétől, érezte, hogy egy erős kéz lefogja, és kiemeli a fürdőkádból. Nem tudta mi történt ezek után, talán a halál ragadta magához?

Egy ágyban ébredt fel. Ahogy a szemét kinyitotta, pislognia kellett az erős fény miatt. Próbálta mozdítani a kezét, de mintha lassított felvételt látott volna. Furcsa illatot érzett a levegőben, a kedvencét…
Oldalra fordította fejét, és látta, hogy Adrian nézi őt, de nem tud megszólalni. Végül odahajolt a lányhoz, és egy csókot adott a szájára. Sophy nem bírt gondolkozni, de ezek után nem is próbálta meg.
- Szeretlek… nagyon sajnálom, hogy hazudtam neked. Féltem elkötelezni magam. - Adrian lesütötte szemeit, és várta a lány elutasító válaszát.
- Én is. - mondta Sophy, és karjaiba zárta szerelmét.