Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
BURGONYA beküldött történetei
"Láttam minden díszletét, amivel lélekben körülvette magát: ruhákat, kelméket, bútorokat; én fölfegyverkeztem, új külsőt adtam neki. Láttam mindent, ami érdekelte, amint az ő akarta volna megteremteni a maga számára. Mikor úgy tetszett, renyhe a szelleme, követtem őt, furcsa és bonyolult tettekben, messzire jókba vagy rosszakba: biztos voltam benne, hogy sosem lépek be az Ő világába..."
Arthur Rimbaud: Egy évad a pokolban
Arthur Rimbaud: Egy évad a pokolban
- Forduljatok vissza - suttogta a kísértetet, és Péter érezte émelyítő leheletét. - Rossz most errefele a csillagok állása. A féregfa delel a meridiánon. A hegyek alatt nincs zene, csak egy hely, ahol a gépek kísértenek...
A férfi felordított, és hátraugrott. A fogak csupán centiméterekkel vétették el a torkát. Rick megperdült, és futni kezdett a pincérek felé, akik, jézus isen, mintha nevettek volna. Közben a szeme sarkából látta, hogy a felesége kirohan az étteremből.
A gyáva kurva, gondolta...
A gyáva kurva, gondolta...
- Az idő tájt vad világot éltünk mondta egyszer Captain Morvay, az erőd mostani parancsnoka a vacsoraasztalnál. A katonák és a szolgák áhítattal lesték minden szavát, miközben a férfi méretes mócsingokat hajigált a földre a kutyáinak, és bort ivott. Sokat kutakodtam a régi papírosok között. Úgy vélem, ez a hely egy mocsár kellős közepén feküdt, egy szigeten...
Az öböl mélyén borostyán muzsikál
közel a tenger ide, kedvesem...
közel a tenger ide, kedvesem...
Gyuri és Sebő le voltak döbbenve. Bénultan figyelték, ahogyan a lény, aki talán valaha Viktor volt, feléjük csoszogott.
Viktor feje olyan volt, mint egy paprikaszínnel lelocsolt traktorbelső. A száj feketén csámcsogott ebben a reménytelen ábrázatban, gurgulázva szólongatta a szeretőjét. Szíve szaporán vert nyitott, véres inaktól csöpögő mellkasában...
Viktor feje olyan volt, mint egy paprikaszínnel lelocsolt traktorbelső. A száj feketén csámcsogott ebben a reménytelen ábrázatban, gurgulázva szólongatta a szeretőjét. Szíve szaporán vert nyitott, véres inaktól csöpögő mellkasában...
Kezemben füstölgő cigaretta, előttem sokadik söröm. A melóval úgy másfél órája végeztem. Ahogyan a körülöttem ülök többsége is. Talán menjek haza, és igyak kólát? Van hova mennem, tudom fizetni az albérletet. Egyelőre. De amióta a barátnőm otthagyott, nehéz. Nehéz minden. Bizonyára sokan ismerik ezt a problémát. Itt a restiben mindenki hallott már róla...
A patak partja a szürkületben. Azt látom, azt látom. Pataknak partja szürkület varjak és gaz. Miért nem mozdulsz? Az idő telik, a percek. Menj tovább. Követlek, míg el nem tűnsz teljesen. Pataknak partján, a szürkületben...
- Nem lesz narráció. A hátteret majd digitalizáljuk a stúdióban, de a kulcsjelenetnek hitelesnek kell lennie, ugye megérted. Szegény lány.
- Szegény - mondta Johnny, de a szeme vörösen villogott, nadrágját pedig erekció púpozta.
A lángok gyorsan felcsaptak, a meztelen Julie pedig rángatni kezdte a köteleit.
- Ennyi elég volt, ugyi? Ez meleg.
Langy szél söpört végig a kihalt strandon, az ég lilából bíborba fordult, a hold pedig alákacsintott az égboltról.
- Szegény - mondta Johnny, de a szeme vörösen villogott, nadrágját pedig erekció púpozta.
A lángok gyorsan felcsaptak, a meztelen Julie pedig rángatni kezdte a köteleit.
- Ennyi elég volt, ugyi? Ez meleg.
Langy szél söpört végig a kihalt strandon, az ég lilából bíborba fordult, a hold pedig alákacsintott az égboltról.
Nemrégiben kezembe vettem Ernest Hemingway Búcsú a fegyverektől című klasszikusát. Sosem olvastam, mint ahogyan – néhány novellát leszámítva - nem ismertem a nagy író egyik művét sem. Úgy döntöttem, hogy ideje lerónom tartozásomat a Papa felé...