Mint minden nagyszerű történet, az én karrierem is egy véletlennel vette kezdetét. 2004 nyarát írtuk. Az életem éppen elég üres volt, leszámítva, hogy egy lánnyal éltem szexuális életet, telefonon keresztül. Már úgy értem, csaptam a makkost, miközben telefonszexeltünk. Soha nem láttam ezt a lányt, és nem is fogom, de évekig elhittem, hogy szerelmes vagyok belé. Ezen a nyáron aztán beleejtettem a telefonom a Dunába, és bár ezzel sem ért véget dolog, az nyilvánvalóvá vált, hogy ha nem változtatok valamin, hamarosan pszichológiai segítségre lesz szükségem. Abban az évben forró volt a nyár, Schumacher mindenkit lekörözött a pályán, én pedig unatkoztam a tévé előtt. Elgondolkodtam. Mennyit írtam gyerekkoromban! Hogy imádták a verseimet a gimiben! Ez hiányzik nekem. Van már számítógépem, miért nem írok? Ismét körbenyalnák az emberek én érzékeny lelkivilágom! Csakhogy, mikor éppen nem telefonszexeltem, rendszerint a kocsmában ültem, ott pedig kurvára nem érdekelték az embereket az irományaim. De ekkor jött a képbe az internet.
Későn érő típus vagyok, csak 2004-ben kezdtem ismerkedni a hálóval. És minő véletlen, egyik első utam a tortenetek.hu-ra vezetett. Emlékszem, ültem a gép előtt anyám munkahelyén, és egyszeriben megrohantak a lelkes érzések. Hiszen itt történetek vannak, százával, ezrével! És mennyien olvassák őket! Pontozzák, és véleményezik! Ó, atyám. A gimiben bestof voltam a versekből, dicsértek a tanárok, a haverok, akik így akartak még egy fröccsre hitelt kérni tőlem. Most ezt ezrek fogják megtenni, mert én vagyok a legjobb! De ide, ezt egyből felmértem, nem versek kellettek. A legtöbb történet akkoriban – ma már kissé más a helyzet – erotikus volt. Na és aztán, gondoltam. Írok szexsztorikat, abban is profi vagyok. Hiszen profin nyögöm a telefonba, hogy feltérdeltetlek a kanapén, és beléd nyomom duzzadt, vöröslő, bíbortünde makkomat. Az, hogy akkor még soha közelében sem jártam pinának (leszámítva egy elbaszott gruppenpartit, aminek más szerzői név alatt a 99BEN A GRUPPEN VOLT A TÉMA című munkámban állítottam emléket), csöppet sem zavart. Hiszen hamarosan híres leszek, és akkor annyi nőm lesz, amennyit csak akarok. Szóval felmértem a szitut. Olyanok alkottak akkortájt a melleslegen, mint DREAMER, Piros pille, Marvin, és még ki tudja. Kíméletlen és meglehetősen idegesítő kritikusnak ott volt Hárpia, no és az a seggfej Szivacs is itt lebzselt már. Volt egy elég erős mag, akik elég jó műveket írtak, de egyébként rengeteg volt az igénytelen írás. Gondoltam, megpróbálom bevenni ezt az alig erődített várat. És a nyár közepén, még azelőtt, hogy Medgyesi alatt megrogyott a szék, Fletovics Giurcani pedig megkezdte volna áldásos tevékenységét a haza érdekében, még Wallasz néven, megjelent az első írásom. Megjelenés dátuma 2004. július 14, a címe pedig ZUHANY EGY FORRÓ NAP UTÁN. Különös, de évekkel később, utólag akadtam csak rá, nem is emlékeztem, hogy felküldtem. Ez az egyetlen „történet”, amit egyes szám második személyben írtam – utálom ezt a formát, olcsó fogásnak tartom. Maga az írás jelentéktelen kis ujjgyakorlat, szinte szót sem érdemelne, de hát mégiscsak az én művem. Ez volt az első lépcsőfok a később magasba vezető létrán.
Három héttel később, augusztus 9-én aztán újabb történet érkezett, az ERDEI KIRÁNDULÁS. Ez sem egy díjnyertes mű (a telefonszexes kedvesemnek írt egyik emailt fogalmaztam át), mindenesetre ez már libido név alatt jelent meg. A név bizonyára még ma is ismerősen cseng egyeseknek. BURGONYA először ezen a néven tarolt, és az elkövetkező másfél évben rengeteg írást jelentett meg. Az írás minőségéhez képest egészen kedvező kritikákat kapott, ennek megfelelően kezdett is megnőni az arcom rendesen. Másfelől nézve azonban, két hónap telt el, és mindössze két jelentéktelen írás került fel tőlem az oldalra. Nem nagy egyenleg. Minden jel arra mutat, hogy komoly művészi vívódás élt bennem, és bizonytalan voltam még az alkotás terén. De az is lehet, és ez a valószínűbb, hogy folyton seggrészeg voltam. Beköszöntött az ősz. Szeptember első fele továbbra is hallgatással telt, aztán szeptember 17-én megjelent az igazi pályanyitó mű, a KATI ESTÉJE. Ez az első vállalható, viszonylag korrekt B-kategóriás alkotásom. A neveket ugyan túl gyakran írtam át benne, hogy mindenhol stimmeljenek, de biztos vagyok benne, hogy kamaszfiúk százai csapták rá a gép előtt. Még én is, úgy bizony! A KATI ESTÉJÉ-vel, bízvást állítom, új korszak kezdődött a tortenetek.hu életében. Libido hamarosan töménytelen mennyiségben ontotta az új sztorikat, gyerekkori írásait, verseit és prózaverseit, és a jelenség iránt kevesen maradtak közömbösek. Divat lett libidót dicsérni és szidni, de a legtöbben elismerték, hogy szertelensége ellenére tud valamit. Ez a szertelenség még nem mérhető BURGONYA korai korszakának féktelen anarchiájához, de a hasonlóság annyiban megvan, hogy nem válogat és mérlegel, árad belőle az arany és a szenny, bízván az emberek nyitottságában. Ez a naivitás már akkor megbosszulta önmagát. - Az emberek kocka seggfejek, szeretik a skatulyákat! Ezt morogta rendszeresen libido a barátainak a kocsmában.
Másnap viszont már ő is a mekiben zabált, mert szerette, ha a hamburger, amit magába töm, grammra, centire pontosan mindig ugyanakkora. A lényeg azonban az, hogy a későbbi BURGONYÁ-val ellentétben libido még szenvedi a kritikát, ami minden gőgje ellenére még elbizonytalanítja és megsebzi őt. Nagyon erős benne a bizonyítási kényszer – részben ez az oka annak, hogy munkái a ragyogó részletek ellenére összességében nem mérhetők BURGONYA legjobb pillanataihoz. De nem leszek igazságtalan önmagammal szemben: még az út elején voltam! A KATI ESTÉJÉ-vel egy új korszak kezdődött el életemben. Hamarosan mesélek még erről... hadd tekintsünk vissza mindannyian kicsit a 2000-es évek közepének napfényes tájaira, amikor az Unió tagjai lettünk, vígan vásároltuk hitelre a mobiltelefonokat, és Kefir a Homokba írtuk azt a szót énekelte a rádióban.
