Viszonyban

A patak partja a szürkületben. Azt látom, azt látom. Pataknak partja szürkület varjak és gaz. Miért nem mozdulsz? Az idő telik, a percek. Menj tovább. Követlek, míg el nem tűnsz teljesen. Pataknak partján, a szürkületben.
November, az első mikulások a boltok polcain. A melegben, honnan dől a fény. Besétálok majd, és veszek egyet. Megeszem. Meleg lesz, nehéz kabátomban.
De előbb még itt, didergés, vacogó ősz. Fekete pont vagy. Eltűnsz. A patak csak csobog tovább, csobbavízben patakcsobb. Hányszázéve csobbhat.
Mégis, mit hittél?
Mit reméltél?
Nem vesznek észre?
Nem fognak látni?
Nem fogják tudni?
Nem is sejtik majd?
Hogy megbocsájtják?
Mit hittél, mégis?
Most mentél el, már jössz is vissza. Jó. Jó, gyere. Utolsó ölelés. Aztán ne tovább. Menj, menj el. Nem akarom. Többé nem.
Mire vágytál?
Mit szerettél volna?
Mit álmodtál?
Mi jár, a fejedben, mégis?
„Semmise, semmisenem, csak jó veled, jó nálad, jó itt, ennyi az egész, jó itt.”
Szürkül. Feketül. Hideg van. Menj. Menekülj.
„Ne még”
De. Menekülj.
„Szeress”
Kegyetlen, ez kegyetlen. Nézd, hull már a hó.
„Nézd pehely a nyelvemen, szereted a nyelvemet, megeszem a pelyheket, nézd”
Ó, te szép, ó te báj. Menj. Menj már.
„Megyekmár. Érezd, fogjmeg. Tapíntsdérezd.”
Takarodjmár
Bántottszempárkullogel. No és akkor. Kullogjon, fehéredik az utca, fázom. Ne nézz vissza, én sem nézek. Percek csak. Nincsen vissza, kár madár.
Szép évünk volt.


***

O és mínusz nyolc között tű, ha hidegebb lapocskák, majd csillagok, majd oszlopok. Újhó, vadhó, porhó, nedves és darált, felületi dér és zúzmara: kocsonya, kérges és tömött, préselt és lebegő. Ha csésze alakúak a szemcsék, egymáshoz nem kötődnek, csúszórétegen csúsznak, akár a csapágygolyók, lavinaszerűen megindulnak fagyos tömegükkel, zúdulnak alá, betemetve hegyoldalt és fákat, vadakat és embert, élőt és holtat, élőből csinálva holtat.


***

Itt vagy még?
Itt vagy?
Nem látok semmit, fehérben, fehérben.
Egy év sem volt.


***

A Bajkál-tó keletkezését a kutatók mintegy harmincmillió évvel ezelőttre datálják – a földi tavak legnagyobb része azonban csupán néhány tízezer évvel ezelőtt jött létre. Az Alpok szépséges láncai körülbelül 50 millió évvel ezelőtt gyűrődtek fel. Maga a föld négy és fél milliárd évvel ezelőtt állt össze a galaxis por és gázfelhőiből az élet oázisává.
A Big bang 13 milliárd évén túl a múlt már maga a jövő, és ha a valami előtti semmire gondolok, rád gondolok.