AndyBandy adatai

Visszagondolt arra a pár, roxforti évre… Mennyi lányt vígasztalt azzal, hogy egyszer, talán esélye lehet Harrynél. Mennyi nőtársát vezethette volna tévútra, vagy akár Harryt magát, csakhogy győztesen kerüljön ki… De nem. Ellenséged engedd a legközelebb – tartja a mondás. Így, ellenségek szoros, könnyező gyűrűjében telt el hét hosszú, megpróbáltatásokkal teli év...

Mosoly szája szélén, s csillog az a szem...
Rajta vesztem világom, mostmár azt hiszem.
Rendben, ifjú szívek lángra könnyebben gyúlnak,
de sajnos sötét füstté is hamarabb húnynak......

Hánykolódott hajós vagyok csupán,
kit a kételyek tengere hullámozva vágott partra tán?
Most annyi út közül egyféle van csak, a járt,
hogy nem szól szám, és fáj a szívem, s...

Remény... na igen... az egy dolog,
és szép, ha rá gondolok.
De mit ér, óh, ha tárgya él?
A szívem pedig tőle fél? ...

Miután kiszálltak, nem csak az idő miatt hűlt le a levegő. Hermione szabályosan lelassult. Minden értelemben. A járása, a reakciói, de még a beszéde is… Ám a Jones- ra való tekintettel próbált kedves lenni a vendéglátókkal. Udvariasan kezet fogott és – amennyire tudott – elbeszélgetett velük. Néha ugyan elbambult és ez nemegyszer Harry irányába történt, mégsem történt különösebb kihágás a személyes kis etikettjében. Igen, gondolta, ezt is csak ő nevezhette el így…

Tudom, tudom, más az évszám,
Majd’ törvényszegés,
De annyira fáj, jaj, annyira sajog,
A szívem: tévedés...
.

Minden koppanás után megremegtek. Halk, tompa és kísérteties volt… Az árny látta, hogy ezzel nem sokra megy. A hatodik koppantásnál meggondolta magát és csuklyája felé emelte a kezét. Lassan, óvatosan csúsztatta hátra a ruhadarabot. Hermione érezte, ahogy Harry megfogja a bal kézfejét és szorítja minden centinél, amennyit csak haladt az árnyék. S ekkor elérkezett a pillanat. Az árny többé nem volt árny...

Látom eljövendő, új napnak sugarát,
és látom azt, hogyan görnyed mégis majd minden öreg hát.
Hogyan bomlik százfelé ez az egyszem ország,
hogyan szakad két felé a magyar szerelem,...

Gyermek,. ki a sorokat írja, kérdi:
miért ver óh, ím Isten ostora?
Mondd, miért volnék ennyire ostoba? ...

- Harry! - a lány gyors lépésben, trappolva a lehullott avarban, majd futva, kabátját maga után húzva a földön közeledett régi jó barátja felé és egyenesen a nyakába ugrott. Úgy, mint minden iskolás évükben a Roxfortban, vagy ha Ronnal és vele a szünetben találkoztak. Átölelték és nevetve üdvözölték egymást. Miután elengedték az ölelést, csak csodálkoztak azon, mennyit változott a másik. Hermione nevető, csengő hangon kérdezte: - Úristen! Ki maga és mit csinált Harryvel?! ...