Kár is...

Remény... na igen... az egy dolog,
és szép, ha rá gondolok.
De mit ér, óh, ha tárgya él?
A szívem pedig tőle fél?
Vagy nem is tőle, csak a lépéstől felé?
Hogy szívem egyszercska álmából felkelé
Álmom sólhat egy életre is tán,
de az is lehet, hogy egyszer rám talál...
Most is vele beszeélek, de nem tud rla...
Jaj, nincs ennél a hangnál szebb és gyászosabb nóta...
Mikor bezsél, egyszerre nevetnék, oly szavak hagyják el az ajkát...
Mégis ölnék, hogy mások rajtam kívül soha ne halják..!
Míg mások előtt lelkem lakatra zárt ládika, addig mellette
mindig igazán önmagam lehettem.