Valami nem stimmel...

Mosoly szája szélén, s csillog az a szem...
Rajta vesztem világom, mostmár azt hiszem.
Rendben, ifjú szívek lángra könnyebben gyúlnak,
de sajnos sötét füstté is hamarabb húnynak...
Őszinte várakozás, rggel, útközben, s ha látom.
Édes minden szó azon az egy szájon.
De az enyém hallgat. Jaj, csitt! Oktondi gyermek...
Nem értesz ajkaidhoz, csak hogy beszéljenek.

Nem érted ég, miért tapad szívből szájra száj,
néha ábrándozol, ám ez csak gyermeki báj...
Igen, néha csak ábránd, de micsoda villanás!
Ott rögtön íz színné, szín illattá, s
minden oly valóssá válik.
Legalábbis annak, aki épp álmodik.
De nem tudom, álmodik-e ő?
Szokott-e ily gondolatokat így venni elő?

S ha nem, miért? Vagy ha mégis, kiről?
Valami nem stimmel... Jaj, hogy elszállt az idő!
Vissza a világba, de fény szárnyán sebesen...!
Visszahúz valami, amit rég keresek...
Nem akaródzik álmom abbahagyni, felnézek az égre,
S kérlelően mormolom, hogy "még ne, még ne!"
Felnézek kérlelő szemeimmel.
De... felhőket látok? Valami nem stimmel...

Rózsa színe fakón, kicsit gomolyogva,
felhők repkednek, kicsi gomolyokban...
Felhők eltakarják alattam a világot,
a házat, a munkát, mezőt és virágot.
Csak az utat látom szerető szívekből kirakva,
ő van előttem, mint betű ez’ az iratban.
De felébredtem most és óh, a víz kiver..!
Mert csak rá gondolok... Valami nem stimmel...