...

Nézd az elégedett csürhét
Gondtalan életét
Páváskodó léptét
Rengeteg pénzét
/Kit már emészt a bőség/
Mutogasd csak úton-útfélen
Pénz, autó, ház nálad az élen
Édes gondolat,
Hogy pénzen mindent megkap
Mással nem törődve
Folyik önző élete
Milliók takarják az igazságot
Vakító csillogás fedi a valóságot
De ha továbbnéznél a kerten
Hát jól nyisd ki a szemed!

Nézd a romos kunyhót
A hiányzó ajtót, ablakot
Nézz át a falon!
Gyerekek pihennek a padlón
Egy tucat egy szobában.
Haldokló gyermek anyja karjában.
Erőtlen kis testek
Élettől megtört lelkek
Percről percre élnek
Napi 1 dollárnyi bérrel
Míg nálad extraszoba, extraház,
Náluk extraszegénység, extraláz.
De nézzünk messzebb
3 másodpercenként lehunyt szemek
3 másodpercenként kialvó csillagok
3 másodpercenként születő anygyalok.
1...2...3

De nem, te nem törődsz vele
Hisz neked szép, gondtalan életed
Nem számít, hogy kerteden túl
Éhinség, járvány, fagyhalál dúl.
Nem számít a szegénység
De kutyád jobb sorban él
Nem számít millió könnycsepp
Mely értelmetlenül hullik a földre
Csak mert senki nem szembesít vele
Csak mert senki nem hányja szemedre
Nem számít hogy már szétvet a bőség
De te inkább az utcán szórod szét
Minthogy arra törekednél,
Hogy a másodperceket órákra növelnéd.