A "" kifejezés eredménye:

Puha szőnyegén az elmúlásnak
Jöttél elébem, hogy utoljára megcsókolhassam
Még vágyódó szivedet. De a kezed hideg,
S szavad akár a száraz kenyér íze...

Mi lenne jó?
Ha nyáron is hullna a hó!
Mi lenne szép?
Ha dalolva élne a nép! ...

Lemondani rólad nem tudok, nem lehet.
A csökönyös remény még mindig éltet...

Nem tudom ki voltál, még meg sem születtem,
mikor elhagytál minket élőket.
Mesélték nekem nem is kevesen,
hogy verseket írtál te nekem...

Sokszor gondol a halála napjára is. Eleinte többször is gondolt rá, bár akkor még sok időt vett el tőle a nyers riadalom, a rémület a mozdulatlanságtól, az egerektől, az éjszakától, a vihartól. Mostanság már kevesebbet gondol a halálra, de a fiára sokszor emlékszik vissza. A fiára és a feleségére, akikre akkor is gondolt, amikor kihajtott a kocsival, és főbe lőtte magát. Tartozásai miatt választotta a pisztolygolyót...

- Már régóta figyeljük magát, láttuk nehéz helyzetét, s mi óvjuk az értékeket. Elvisszük magát a bolygónkra, megtanítjuk arra, amit mi is tudunk, s a világ minden nyelvén beszélni, azt, hogy ne ismerje a féelmet, s gondolatenergiával beszélgetni velünk Felkaptam a farmert magamra, s mentem ETY-vel az űrhajóra...