A "" kifejezés eredménye:

A halastó vizének felszínén olybá tűnik, mintha megszomjaztak volna, s a tó vizéből oltanák szomjukat. Visszamegy a kicsiny lakba. Kinyitja az ablakot, hadd áradjon be a friss levegő. Eztán kihajol az ablakon, élvezi a koradélután új erőre kapott Nap fényét. Elmereng, közben a zöld-barna szalagot nézi: jegenyesorral keretezett, az iménti esőtől sáros utat. S lám, ott jön Élet! ...

Átölelsz, s remegek mozdulatlanul,
S érintéseidtől vérem felhevül,
Szám hangtalan, várja csókod szótlanul,
S gondolatom egy másik világba merül...

Emlékkép a múltban,
Fájdalom a jelenben.
Érzem a régi korok fájdalmát,
A szív szerelmet és a vágyat...

Azaz a repülő osztály

átlépett rajtam egy meg egy meg egy villanypózna
kábelek alatt a festett vas suhant négykeréken
megszokott utamon
a felhők felé
kelet...

Otthon ülök. Magamban reszketek.
A hidegtől vajon ki ment meg?
Minden ember s barát elhagyott.
S nem várom a pillanatot,
Mikor már Te is közéjük állsz
És angyalból...

levelek hulltak ki a hajadból szálltak mint vonat állomás ablakában
az ég fémfala nagyon haloványan rejtette a mennyet
láttalak fenn
elnyúltál a vízmosta csatornában úgy mint...

Az alagsorban a halál tanyázik,
Mellé üres sóhaj citerázik,
S miközben bánat-dob pereg,
Egyre közelg a halott sereg...

Gajrament lelkek abszint keringője,
resti félhomályban a halál mennyegzője.
Finom pici testek lassú rothadása,
felnőtt mesék szétmálló világa...