P.P.Hardaway adatai

Sokszor gondol a halála napjára is. Eleinte többször is gondolt rá, bár akkor még sok időt vett el tőle a nyers riadalom, a rémület a mozdulatlanságtól, az egerektől, az éjszakától, a vihartól. Mostanság már kevesebbet gondol a halálra, de a fiára sokszor emlékszik vissza. A fiára és a feleségére, akikre akkor is gondolt, amikor kihajtott a kocsival, és főbe lőtte magát. Tartozásai miatt választotta a pisztolygolyót...

Figyelted-e már valaha,
Hogyan ég el egy fadarab? ...

A szép emlék olyan kincs,
Mely mindenkinek drága.
Legyen szíved ezer ...

Másfél év után tollat ragadok,
Hogy kiírjam valahogy
E szörnyű Bánatot...

Fáradt madárka
Zöld ágon lepihenne...

Kín, Kétség és Magány;
Három vén betyár egy elhagyott tanyán.
Őket a hideg, sötét puszta
Egy sötét éjszakán összehozta...

Minek a fényes, szép bazár,
Annak, aki magábazár
Szívében - amely aszott -
Egy darabka bánatot...

Ne hidd, hogy mert nevetek,
Szép az élet!
Ne hidd, hogy jobb nélküled,
S vígan élek! ...

Szárnyakat adtál viaszból és tollból,
S nézted csak csendben, ahogy fiad tombol;
Száll a felhők közt, hasít vadul,
S érezted, szívedre rossz érzés hull...

Elvitted magaddal szemem ragyogását,
Elvitted magaddal a vidám nevetést.
Itt hagytál valamit mint önmagam mását ...