Nagypapámnak

Nem tudom ki voltál, még meg sem születtem,
mikor elhagytál minket élőket.
Mesélték nekem nem is kevesen,
hogy verseket írtál te nekem.
Most én írom őket, s érzem minden szónál itt vagy velem!
Olyan mintha itt lennél, de mégsem vagy…
Szeretnék veled beszélni, csak egyszer, csak keveset, csak VELED. Bárcsak élnél, s itt lennél velem!
De a sorsát senki sem maga írja,
s te sajnos meghaltál már, de tudd én így is szeretlek,
hisz nem vagyok más, mint az unokád!