A "" kifejezés eredménye:

Ördögnek hívott ismert és ismeretlen egyaránt, a barátaim, a gyerekkori jó pajtások, na de nálam sem kaptak sáncot, ha rosszkedvemben voltam, meg amúgy se lehet olyasmit megengedni, és kész!
Még a saját apám is így szólított, ahogy egyre többet emlegették előtte:
- Tényleg, te az vagy! A szád csak úgy okádja a rosszindulatot! Nem néha, hanem mindig!
- Na és akkor? - volt a válasz...

Nem ismertem a feketebárány jelentését, ezt javasolták címnek. Mellékletet is rajzoltak hozzá: egy cseréptányért csontvázfejjel, csontvázas jelekkel, méreggel, mint gyógyszerrel, ami a Halál feje felett lett ábrázolva.
1960-ban született egy göndör hajú, gyönyörű kisfiú hatalmas nagy barna szemekkel, s meghalt, mielőtt megismerte az igazságot...

- Megpróbáltunk nem foglalkozni a dögökkel, és inkább kimenteni az embereket, bár ahogy elnéztem öregem! Nem kellett nagyon segíteni őket. Volt egy nagyon kemény öreg anyóka. Fogta a sótartót és csak állt az asztalon. Amikor valami felmászott az asztalára nyomban oda csapott...

Ritkán fordult elő, hogy mosolygós arccal pattanjon ki az ágyból. Nem volt az a „Hű, de jól érzem magam!” ember soha. Róla még azt sem mindig lehetett tudni, hogy jókedvű-e. Ha nem volt az, azt persze egyből bárki láthatta, ha akarta. Sötét szemöldökei ilyenkor a többi embert méregetve húzódott a magasba, lefitymálta a világot nyíltan. Kezei erősen ragadtak meg minden tárgyat, ami csak a kezébe került, míg tekintete azt súgta:”Ez az enyém, és neked se, másnak sem adom soha!” ...

Amikor a halál kopogtatott az ajtómon, és kijelentette, hogy mennem kell, nem készültem még fel rá. Talán néha nem olyan könnyű az embernek az élete. Talán néha vágyik még valamire...

csupasz szavak reszketnek
a sorokban
sivár sorok
az alliteráció alkalmatlan
olcsó jelzőkkel bélelhetném
a mondatot
s rimelhetne ez a sor a másikra ...

Leülünk vacsorázni. Gábor úgy eszik, mint egy kismalac, de nem szól rá senki, mert ő még kicsi. Vacsora után leülünk a nappaliban, mert Anya azt mondta, hogy beszélni akar velünk. Ugyan mi rosszat csináltam már megint, ami miatt le fog szidni? - gondolkodom el, de nem jut eszembe semmi. Mosogatás után Anya jön, és komolynak látszik. Kicsit félek...

Amikor megismertelek minde szép és jó volt,
de sajnos ez túl hamar elmúlt.
Azok a pillanatok mikor még szívedből öleltél,
az lelkem mélyén, tudod mindennél többet ért.