A "" kifejezés eredménye:

Elváluk most már, Te is elmész, én is
Hogy összeforrt a mi sorsunk mégis
Engem egy halvány arc űz messze-messze
S Neked másutt is én jutok eszedbe ...

Adj nekem mindent,
ha én semmit sem adok.
Tudd, ha nem mondom is,
hogy mit akarok.

Légy boldog áldozat
és édes fájdalom.
Légy friss forrás
fáradt...

Alaktalan sötétség csupán.
Egy sötét köpeny mely körül ölel, elborít.
És nem ereszt át se fényt, se életet.
Elválaszt mindenkitől...

Sötét az ég, nap sincs mi égjen
Felhők burkolnak mindent az égen
Az eső is csepereg
Boldogtalan aurámról mindez lepereg
Mentális blokk engem jellemez
Ezernyi gondolat...

Puszival fogadott,
Meg is lepödtem.
Azután csak álltunk
Némán az esőben...

– Mi katonák vagyunk. Harcosok. Nem tudom, hogy kerülöd el, hogy meglincseljenek, gondolom, egy-egy kósza nomáddal üzletelsz és kerülöd a konvojokat, ahol jelentősebb áruforgalmat bonyolíthatnál le …
– És arra akarsz kilyukadni, hogy mostantól a személyi zsoldosaim lennétek?
– Alattvalóid. Mi kifejezhetjük hálánkat irányodban, te pedig pusztán az ellátásunkkal kötelezel le minket.

Szóval ott feküdtem. Fel akartam kelni, de nem tudtam. Teljesen elgyengültem. Felsőtestem meg tudtam ugyan emelni, de a hideg még jobban elgyengített, és remegő kezeim végül engedtek neki. Fejem megint nekicsapódott a jeges földnek, újabb fájdalmakat okozva. Tisztában voltam vele, hogy ha ott maradok, akkor meghalok. Szárnyaimon hatalmas sebek voltak, talán nyílt törések, nem tudom, mert nem láttam őket...