Ördöggé lettem... Angyallá váltam?

 Hát nem vagyok egy pozítiv személyiség! Aki ismer, az ezt jobban tudja rólam, jobban, mint a nevem, a személyes adataim.
 Hogy lettem ilyen... Boldogtalannak születtem, vagy tudom is én, miért tettem, vagy alakítottam így be belső őrvényeim. Ilyenekből aztán van elég.
 Volt pár csalódásom, ugyan kinek nem...? Azokat már gyerekfejjel elkezdjük gyűjtögetni!
 Amit bennem nagyon helyteleníteni igyekeztek, az a mód, ahogyan kitekertem magam, hogy minden úton tudjak védekezni! Undok lettem, ha valakinek egy rossz szó kellett, csak hozzám kellett szólnia. Olyan penge kis nyelvem lett, hogy versenyszerűen szívattam, aki csak a közelembe került, akár volt rá okom, akár nem. Élveztem, és még hogy!
 Kiérdemeltem a becenevem, teljes mértékben. Aki kardot emel, kard által is veszik el, ahogyan a rómaiak tartották, ha én is jól tudom, persze. Aki háborút kezd a tömeg ellen, a tömeg sem marad hozzá néma. Nekem pedig ez volt a legkisebb gondom, ez is az élvezet ládikómban landolt. Igen, annál jobb, gondoltam felengzősen.
 Ördögnek hívott ismert és ismeretlen egyaránt, a baráta- im, a gyerekkori jópajtások, na de nálam sem kaptak sáncot, ha rosszkedvemben voltam, meg amúgy se lehet olyasmit megengedni, és kész!
 Még a saját apám is így szólított, ahogy egyre többet emlegették előtte:
 - Tényleg, te az vagy! A szád csak úgy okádja a rosszindulatot! Nem néha, hanem mindig!
 - Na és akkor?- Volt a válasz.
 Ez sem állított meg. Öntelt voltam, nagyképű, ahogy illik, olyan gonoszsággal és keserűséggel felputonyozva, hogy savként marhattam volna bármelyik hegesztőműhelyben.
 Szemtelenség, de be kell vallanom, szerettem, amit csinálok, ahogyan körülöttem már mosolyogni sem volt kedve senkinek, hacsak nem saját magán, ahogyan minden próbálkozást még nagyobb visszavágással vertem le.
 Na megesik, gondoltam ádázul.
 Ez a szerepjáték pedig folyt, voltak híveim, ellenlábasa- im, szúrkolóim és gáncsolóim, ahogy kell. Ma már feltű- nési viszketegségnek is mondhatnám, de nem az volt. Nem érdekelt más, csak hogy én jól érezzem magam. A kis önző...!
 És egyszer csak véget kellett neki vetnem. Felsőbb akaratnak (röhej), vágynak engedelmeskedtem. Ez is egy betegségnek hatására történt, szerelmes lettem.
 Ez se nagy dolog, eleinte mint a foghúzás, félelmet kelt, később, mint a hűs patak, belemerülnél. Ha már ezen is túl vagy, jön a féltés, valaki tán elveszi. Vagy a szeretett ember dob el. Előbb, vagy utóbb, csak úgy. Még lélegezni se mersz, mondani ilyesmit nem lehet... Jaj, éjszaka álmokban kísér, látod, amint másvalakit ölel! Szíved szerint szemrehányást tennél neki a tettéért, amit csak a te fejedben követett el. Ha szerencsés vagy, ezen is átvergődöd magad, mint a tejfel savóján. Aztán a nappaliban már az unalom fogad, semmi izgalom. Ő és az érzéseid változatlansága.
 Én elmondhatom, hogy hegyre fel és völgybe le, aki miatt én a természetem megcsonkításához folyamodtam, ma is velem, mellettem van. Hogy miért? Azt csak ő tudná megmondani. Tálan annyira szereti azt, akivé váltam...
 Jobb lettem, lassan más szemmel néztem magamat és a világot, a körülöttem élőket. Volt, aki ezért meg is szeretett. Én is jobban éreztem néha magam... Néha nem.
 Elsődlegessé vált a szerelmem, az ő békéje, a szerelme megőrzése...
 Bizony az embernek nemcsak azt kell tennie, amit szeret, vagy óhajt, hanem ahhoz is kell legyen torka, hogy lenyelje, van, amit tenni kell, mert elvárják tőle. Nagy béka, de erős gyomrunk van...
 Aki felületesen ismer, vidámnak, picit nehéz fejűnek, de aranyszívűnek tarthat. Másnak érthetetlen a viselkedésem sokszínűsége.
 Szeretném figyelmen kívűl hagyni ezeket!
 A szerelmem is, mint önző gyermek, jobb színben tűnt fel, mint amilyen vagyok. Kész kis angyalnak lát...
 Pedig jaj de sokszor kényszerül harcra az ördögi oldalam- mal, a telhetetlenséggel, a vadsággal, a kegyetlen őszinteséggel, ahogyan én látom magamat és az életet!
 De túléli!
 Én is túlélem, hogy bár félig ördög vagyok, félig angyallá kellett lennem, hogy minden lehetőségem kiéljem, csak azért volt! Na hát nem csak, de ezt nem kellemes bevallanom!
 Éljenek tehát az ördögök, az angyalok és az emberek, az egyensúly közöttünk!
 De legfőképp a szerelem, amely minden ellentétet, megkülönböztetést képes eltörölni, hogy elérje vágyát, hogy beteljesüljön!!!