Tudósítás - Riport

Igen kellemetlenül végződött az eset április ötödikén este egy Budapesti vendéglőben. Az eset felkavarta a helyi kocsmákat, és vendéglőket, nem hagyva nyugtot senkinek ki betérne a Nagymama süteményboltjába egy krémesre.
Itt állok a vendéglő előtt, amiben a tegnapi nap egy átlagos napnak számított. Reggel nyitott a vendéglő tulajdonosa, aki az eset után szívrohamot kapott. A mentők, kik valami úton, módon nem találták meg a főbejáratot, a helyi kórházba szállították az öregasszonyt.
Több tanú is bizonyítja az eset megtörténtét, csak egy ember cáfolja, aki itt áll mellettem, meg is kérdezném az úrtól:

- Mi okból tartózkodott a vendéglőben tegnap este?
- Egyetlen okból. Természetesen, hogy megtömjem a hasam.
Nem szólok semmit, nem firtatom abszurd mosolyát, melyet, ha az ember jobban szemügyre vesz, rájöhet, hogy csalóka.
- Tehát, akkor ön bent tartózkodott, mikor azok a bogarak mindenhonnan előmásztak? – kérdem a férfit, aki ismét csak furcsán vigyorog.
- Igen. A egyik sarokban fogyasztottam egy almás pitét, egy meggyes buktával, mikor az egyik bogár ráesett a kabátujjamra.

- Mit érzett akkor?
- Először undort, hisz mindig is utáltam a bogarakat, bármilyen formában találkoztam velük. Aztán pedig gyűlöletet, hisz tönkre tették a vacsorámat.
- Honnan másztak elő ezek a teremtmények?
- Mindenhonnan. Először csak a mennyezetről potyogtak le, majd hirtelen már lépni is alig lehetett tőlük. Elképesztő volt.
- Elhiszem.

Mondom egy csepp együtt érzéssel a hangomba, majd otthagyom a férfit, egy újabb „áldozat” után keresve. Nem is kell sokat beljebb mennem az épület makulátlan előterében, mikor összefutok egy hölggyel, akinek piros táskája, és feltűnően göndör haja van. Láthatólag még most is, az eset másnapján a hideg veri ki.
- Jó napot. Megenged néhány kérdést?
Kérdem tőle, mire ő nagy szemekkel bólint.
- Önnek mi volt az első cselekedete, az első gondolata, amikor a teremtmények megjelentek? Félt talán? El akart szaladni, jó messzire?
- Féltem. De nagyon. Sikítani akartam, de aztán láttam, hogy a mellettem ülő úrnak bemásznak a szájába, így hát nem mertem kinyitni.

A nő mintha könnyezne egy kicsit, így megköszönöm a válaszát, és már suhanok is tovább, beljebb a vendéglő szívébe, ahol a bogarak először megjelentek. Egy férfi áll a pultnál és egy rendőrrel beszélget, akinek egy pohár van a kezében, benne valamilyen bódító folyadékkal.
- Jó napot. Feltehetnék önöknek egy kérdést?
A rendőr nem nézi jó szemmel az ottlétemet, de mikor rápillant a kitűzőmre, egyből felenged, és bólint egyet a partnerével egyetemben.
- Ha jól tudom maga, és egy társa ért ki először a helyszínre. Mit láttak mikor beléptek az üzletbe? Mit gondoltak akkor?
- Undorító volt. Általában nem félek ezektől a csúszó mászó lényektől, ha a feleségem, tudja oda haza, megkér, hogy tapossak el egy pókot, vagy egy csótányt, de ezektől egy kicsit megijedtem.
Mondja a rendőr, és kortyol egyet az italából, míg a másik a fiatalember szól egy-két szót:
- Én hátul vagyok szakács, és a konyhába is megjelentek azok a bogarak. Azt hiszem csótányok, lehettek, de volt ott más is. Volt egy hatalmas pók, aminek fehér lábai voltak, és temérdek szeme. A felettem lévő szellőzőnyílásból ereszkedett alá, amelyiken át a füst száll fel a sütőből.
- Mit csinált vele?
- Soha se féltem az ilyen bestiáktól, így hát fogtam a legnagyobb serpenyőmet, és jól odacsaptam neki, mikor a lábaival földet ért a tűzhelyemen.

A fickó nagyon elégedett képpel fordul el egy pohárhoz, ami törölgetésre vár, így hát kérdezem még a rendőrt:
- És mit tett maga és a társa?
- Megpróbáltunk nem foglalkozni a dögökkel, és inkább kimenteni az embereket, bár ahogy elnéztem öregem! Nem kellett nagyon segíteni őket. Volt egy nagyon kemény öreg anyóka. Fogta a sótartót és csak állt az asztalon. Amikor valami felmászott az asztalára nyomban oda csapott.
A férfi, nevet egy kicsit, jelvénye megcsillan az egyik zsíros lámpa fényében, majd folytatja:
- Szóval, szerintem az övé volta a leghatásosabb védekezés. Fogta és csak puff! Oda egyett a sótartóval.
- És a többi ember? Ők mit tettek? Ők is próbáltak menekülni?
- Igen, igen. Volt egy férfi, aki egyenesen kiugrott az ablakon. Őt most egy felkarcsonttöréssel ápolják a traumatológián.
- Értem. Szóval, akkor voltak, akik menekültek, voltak, akik támadtak.

Végignézek a padlón, és a falon. Egy kis tócsában vér gyűlik össze, érdektelen foltok tarkítják a bútorokat. Kellemetlen élmény lehetett, annyi biztos.
- Vannak halálos áldozatok?
- Van bizony. Egy fiatal kislány az, aki állandóan sikított. Le is másztak a nyelőcsövén, és megfulladt.
Csóválja meg a fejét a rendőr, és inkább kiissza a poharát.
- Tudja egy kicsit borzasztó az egész. Rendben is volna, ha egy pár itt a belvárosban szemet vetne egy palacsintára. De hogy egy egész rajnyi épp egyetlen pillanatban jöjjön és támadjon meg embereket, az már igencsak hihetetlen.
- Értem. Nos, köszönöm.
Mondom félszegen, és inkább kivonulok az operatőrrel a hátam mögött, mert heveny hányinger fog el, mikor egy hányadékra nézek, amiben még mindig mászik egy bogár.

Az eset különösen nyugtalanító. A helyi hatóságok vizsgálatot indítottak.