Másnapos tavaszreggel-derengés

Két lépcsőfok betonból a házba;
Csak ülök rajta újra és újra.
Szemben velem futórózsa,
Odébb körtefa csonkja.
Mögötte faeper zöldje.
Nyáron majd bíbort ejt a földre.
Kivágtuk százszor, de újranő,
Balra a dióra felmászott a szőlő.

Sréhen a dróton ruha szárad,
Alatta a tormát lepi a harmat.
Amott tömött ribizli,
Nyáron rubin fog rajta érleni,
Dús fürtökben, édes savanyún.
Átvilágol a füstös borún.
Mellettem liliom - most bújt ki a földből,
Mögötte a tálban még a csikkem füstöl.

Most kelt a Nap. Ferde a fény,
Amit hordoz. Csupa remény,
Csupa illat, csupa vágy.
Már hajnalban kivetett az ágy.
Itt a macska - kis mokány dög,
Éjjelente a hűtőnél sündörög,
Vagy egérdögöt hord lábamhoz.
Most ódát dorombol a Naphoz.

Kulcs csörög. Feláll, megnézi, ki az.
Ilyenkor én szoktam jönni, igaz,
Most itt ülök előtte csendben.
Némán, szememmel kérdezem.
Visszafekszik. Senki fontos,
Csak a szomszéd volt ily hangos.
Az égről már letűnt a varázs,
Jön a nappal: józan akarás.