Mint ki mostmár mit se vár:
Szikkadt, semmis gaz fölött
A szomorúfűz ott áll
Két bányató között.
A fajtájabeliek
Rendszerint vízre hajolva
Isszák önnön képüket
És árnyulnak csak a tóra,
De ő csak áll magában.
Surrogó leveleit szél
Ha fújja, megremeg lábam.
Hogy kifordul, maga nem fél,
Mert tudja, hogy erős, szilaj
Fia ő nemzetségének.
Mégis, ha tombol a vihar,
Aláállni ritkán merek.
Lecsüngő, lég ágaiból
(levéltől, kéregtől fosztva)
Az ember oly gyakran sarcol
-Abból lesz legjobb kosara.
Perzseli a nap. Parlad
Gyökerei közt a föld.
szenved és magára mutat:
,,Ím, itt vagyok! Enyém e föld!
Örököltem sok apától;
Nincs, hogy elhagyjam! nincs mi hív!’’
Pedig jobbról, szintúgy balról
Ott a hűs, de idegen víz.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Hozzászólások