Mint ki mostmár mit se vár:
Szikkadt, semmis gaz fölött
A szomorúfűz ott áll
Két bányató között.
A fajtájabeliek
Rendszerint vízre hajolva
Isszák önnön képüket
És árnyulnak csak a tóra,
De ő csak áll magában.
Surrogó leveleit szél
Ha fújja, megremeg lábam.
Hogy kifordul, maga nem fél,
Mert tudja, hogy erős, szilaj
Fia ő nemzetségének.
Mégis, ha tombol a vihar,
Aláállni ritkán merek.
Lecsüngő, lég ágaiból
(levéltől, kéregtől fosztva)
Az ember oly gyakran sarcol
-Abból lesz legjobb kosara.
Perzseli a nap. Parlad
Gyökerei közt a föld.
szenved és magára mutat:
,,Ím, itt vagyok! Enyém e föld!
Örököltem sok apától;
Nincs, hogy elhagyjam! nincs mi hív!’’
Pedig jobbról, szintúgy balról
Ott a hűs, de idegen víz.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
rpeter:
Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások