Már mindent megtettem...

Már mindent megpróbáltam, hogy feledjelek Téged,
Mint elhagyott szántóföld, mi a naptól kiégett,
Már mindent megpróbáltam, hogy feledjelek,
Hogy álmomban s az életben ne keresselek.

Próbáltalak felhőnek vélni,
De szeretem a felhőket elmerengve nézni,
Próbáltalak teliholdnak látni,
De miattad kezdtem a holdat imádni.

Megpróbáltalak számomra halottnak vélni,
De a halottaknak lelkünkben kell tovább élni,
Megpróbáltam, hogy álomnak nézlek,
De az álmok, szép álmok, vissza-vissza térnek.

Megpróbáltalak egyszerűen feledni,
De hamarabb fogsz Te engem eltemetni,
Próbáltalak egyszerűen füstnek nézni,
De azóta a szívem a levegőt is füstnek érzi.

Megpróbáltalak gyerekes játéknak vélni,
De a gyerekes játékokat újra kell élni,
Megpróbáltalak levegőnek nézni,
De rájöttem,hogy levegő nélkül lehetetlen élni.

Hozzád fordulok most, adj nekem tanácsot,
Te mit tettél, hogy szíved oly hamar elásott,
Mondd meg nekem, Te most minek vélsz engem,
Mondd, hogy oltsam el a tüzet, mi még itt lángol bennem?