Az idő harcosai

Sötét az ég, a gonosz szedi csatlósait
Sokan vannak, de hasztalanok mindannyian
Ellenük mi vagyunk, az idő harcosai
S mindenki, ki velünk a jóért szövetkezik
Mi harcolunk halálunk napjáig
A mindent eldöntő nagy csatáig
S évek múlva elmondjuk a történetet
Arról, hogy két világ közt a harc hogy esett
Mi, az idő harcosai
Kik harcolunk a nagy napig
Mikor a jó győzedelmeskedik
És a gonosz majd végleg elesik
Közeleg már a végső nagy csata
De harcosaink is sorakoznak
Eltántoríthatatlan harcosok
Kiken az idő vasfoga sem fog
Velük, mi vagyunk az idő harcosai
Fényes napunk virrad már, s a Hold eltűnik
Győzni fogunk, s az éj hamarosan szertefoszlik
Újra zöldelnek majd virágzanak mezőink
Száraz medreink, dús folyók töltik meg nemsoká
Megint gyönyörűszép lesz az élet, mint hajdanán
De menetel már a gonosz, várunkhoz
S embereink készülnek a harchoz
Nem adjuk meg magunk
Hisz gyávák nem vagyunk
Harcolni fogunk halálunkig
A mindent eldöntő csatáig
S évek múlva elmondjuk majd a történetet
Arról, hogy két világ közt a harc hogy esett
Mert mi vagyunk az idő harcosai
Az emlékek s ártatlanok őrzői
Felidézzük mit midenki elfeledett:
Hogy a jó egykor győzedelmeskedett
Nem adhatjuk fel a harcot most
El kell pusztítanunk a gonoszt!