A "" kifejezés eredménye:

Hilda is egyike volt azoknak a tündéknek, akik elveszítették nagymamájukat vagy épp édesanyjukat, még a háború kezdetének legelején. Akkoriban a sárkányok még nem ölték meg őket, csak a föld alá, rácsok mögé zárták, s mikor elfogyott a levegő, a tündék már nem tehettek semmit – hiába volt varázserejük, a sárkányvérrel szennyezett földön semmit sem értek...

Minden ember álmodozik arról, hogy lehet majd egy kívánsága.
Vajon mit választana?
Mondjuk repülés. Milyen fantasztikus lenne a felhők között suhanni...
Gondolatolvasás. Mindig tudnánk, mi jár az emberek fejében, ismernénk a rejtett álmaikat, vágyaikat..
Varázserő. Láthatatlanság. Fiatalság...
Annyi fantasztikus lehetőség van...

Ott volt mindkettő. A két ember, aki tönkretette az életét. Akiknek köszönheti azt, hogy erejének nagy részétől megfosztották, akik megkeserítették az életét, akik félbeszakították az amúgy is sebzett lelkét. Mindketten ott voltak, és megrémülve nézték a hosszú, hatalmas köpenybe burkolózott ifjút, akinek szeméből patakzottak a könnyek, melyet látógömbjének vörös izzása megszínezett...

Minden remekül kezdődött. Hosszú magány és sikertelen próbálkozás után betoppant, mit toppant, robbant az életembe Ő. Jó volt hallgatni, hisz azt mondta, amire vágytam, amit hallani szerettem volna már oly hosszú ideje. Szerelem, érdeklődés, elfogadás.
Ugyan mi egyébre vágyhatna egy gyakorlatilag nincstelen, elvált, két gyerekes nő? Ja? Hogy ez eddig túl hétköznapi? Nem az, hidd el kedves olvasó...

Sokan panaszkodnak, hogy a gazdasági válság miatt egyre inkább háttérbe szorul a nyaralás, hiszen még a mindennapi élet fenntartása is hatalmas nehézségekbe ütközik.
Tizenegy éve, mikor is a volt feleségem sikeresen megszabadított a piszkos, ámde nehéz és gyötrelmes munkával megszerzett anyagi javaimtól és ennek fejében megkaptam a gyermekeim felnevelési jogát, eljött számomra is a nem-nyaralás időszaka.
Még gondolni sem mertem arra, hogy nyaralás gondolatfoszlányát lebbentsem...

Rövid barna hajú lány, lecsukódott szemek, halvány pillák és kiszáradt száj. A szemek már nem nyílnak fel többé, a száj sem telik meg élettel, a karok meg a lábak sem sietnek dolgukra már. Ő is csak egy volt azok közül, aki élt ezen a zord, embertelen világon, amit mi emberek alakítottunk ilyenné. A bal mellében nagy, éles konyhakés. Oly fiatal volt a kis bakfis...

- Hát jól van, gyerekek. Elmesélem nektek Silva ’s Varad történetét. – A gyerekek kérdő pillantásokkal bombázták nagyapát. – Tudjátok, ez a falu még ma is létezik. Nevét már eltorzították, mert nem tartották lényegesnek. Pedig igenis fontos volt, hisz az ősi nyelvek egyikén annyit tesz: Élet és Halál. A földet még ma is varázslatos lények uralják, igaz embereknek sosem mutatkoznak. Legendáik halkak, csöndesek, titkosak, s kik ismerik, azok sem hiszik el… Higgyétek el, egy nap még szemtanúi...