Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
-
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
Friss hozzászólások
HentaiG: Te vagy a csicska rohadt kromp...
2025-12-18 20:51
BURGONYA: HÁJ CSIVASZ VÁROM AZ ÚJABB CSI...
2025-12-18 12:39
gyuri0926: Rami tökéletes , akárcsak Vera...
2025-12-14 14:39
gyuri0926: Egy jó és egyben jó anya karba...
2025-12-14 14:23
gyuri0926: Egy jó és egyben jó anya karba...
2025-12-14 14:23
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Silva so Varad - Élet és Halál, Egy elveszett világ legendái I

- Nagyapa, nagyapa! Ugye mesélsz nekünk ma is?

Az idős ember megtörölte homlokát és szeretet teli pillantással mérte végig a kis unokáit: a két ikret, akik alig múltak 5 évesek, s fiú létükre angyalosan göndörödött szőke hajuk; mellettük a 8 éves Diana, egy nyughatatlan teremtés, s 15 éves bátyja Peter. A nagy fotelben a lassan kamaszkorba érő Christian gubbasztott, mellette a kanapén két 16 éves unokanővére. A sort a 18 éves Sean zárta, arcán angyali mosollyal, és tündéri kíváncsisággal. És persze voltak még ott egy páran, hisz Diana születésnapját ünnepelték. Jean, Tanya, Matt, Bella, Amy, Aaron, mind-mind a család barátai.

- Na jó, legyen. Mit szeretnétek hallani?
- Valami izgalmasat!
- Valami olyan amiben csodák vannak…
- Egy történetet a kitartásról!
- A hitről!
- A szerelemről!
- Esetleg a háborúról…
- Legyenek benne tündérek!
- Inkább emberek…
- Varázslat!
- És valóság.
- Öröm és bánat, győzelem és kudarc…
- Az ég szerelmére, nagyapa, mesélj! – kiáltották végül egyszerre mindannyian.

- Hát jól van, gyerekek. Elmesélem nektek Silva ’s Varad történetét. – A gyerekek kérdő pillantásokkal bombázták nagyapát. – Tudjátok, ez a falu még ma is létezik. Nevét már eltorzították, mert nem tartották lényegesnek. Pedig igenis fontos volt, hisz az ősi nyelvek egyikén annyit tesz: Élet és Halál. A földet még ma is varázslatos lények uralják, igaz embereknek sosem mutatkoznak. Legendáik halkak, csöndesek, titkosak, s kik ismerik, azok sem hiszik el… Higgyétek el, egy nap még szemtanúi lehettek mindennek, csak nyitott szemmel kell járnotok a világban…

Azzal nagyapa nekifogott a legendáknak…




A sárkánybarlang

A falu a környék egyik legmagasabb hegye alatt keletkezett völgyben terült el. Az emberek nem mertek, s nem is akartak feljebb terjeszkedni, rendkívül babonásak voltak, habár még senki emberfia nem találkozott legendáik lakóival.
Rengeteg idő telt így, hogy a falusiak vakok voltak. Ám egy borongós éjszakán egy szegény család egyik báránya elbarangolt. Ők azonban nem engedhették meg maguknak ezt a veszteséget, ugyanis kilenc éhes szájvárt minden este vacsorát. Így hát keresésére küldték egyik fiukat, aki ügyesen tudott tájékozódni a leglehetetlenebb helyeken is.

A fiú pedig elindult, egyenes fel a hegyre.
Egész nap céltalanul bolyongott, s már kezdte is feladni, mikor apró báránynyomokra akadt, s ahogy követte, látta, egy rövid szakasz után hatalmas nyomok is párosodnak hozzájuk: négy hatalmas, karmos ujj állt előre, egy pedig hátra. Nem sokkal voltak nagyobbak egy medve nyománál, de akár még a falu főnökének alig négyéves lánya is meg tudta volna mondani: ezek nem medvenyomok.

A fiú pedig elindult, a nyomok mentén.
Ahogy egyre feljebb és feljebb és feljebb ér, hatalmas mészkőtarajokra lett figyelmes a hegy oldalában. Némelyek bordákhoz, mások csigolyákhoz, tüskékhez hasonlatosan csipkézték a terepet, sőt olyan is akadt, mely egyenesen vérvörös volt, akárha ez háború emlékeit őrizné.
A bárány nyomai egyre feljebb és feljebb húzódtak, mögötte pedig kitartóan sorakoztak a karmos láb hagyta hegek a talajon. A fiú kitartó volt, és követte. Hamarosan egy hatalmas sziklához érkezett. Ahogy tetején megállva kiegyenesedett, szeme elé tárult a világ: a völgy, a falu, a patakok, folyók, más hegyek, dombok, más országok, falvak. A fiú érezte, hogy valami mozgolódik benne – legalábbis előszörre úgy tűnt neki, mert a következő pillanatban hatalmas robaj rázta meg a vidéket, ő maga pedig lezuhant a sziklaperemről, s amit látott egészen hihetetlen volt: egy barlang, telis-tele sárkányokkal.

Amilyen gyorsan és óvatosan csak tudott, behúzódott egy repedésbe s onnan szemlélődött. Amennyire ismerte népe legendáit viszonylag hamar meg tudta állapítani, hogy mind-mind nőstény. Elegáns fej, viszonylag kevés tüske, kicsi szárnyak, vékony hártyák. Testük zömök, akár egy hidegvérű lóé. Volt jó néhány kölyök is.
A fiúban akkor aratott teles győzelmet a kíváncsiság, mikor meglátta bárányát egy sziklán aludni. Nem akart hinni a szemének. Valóban jól lát? Ott a bárány, egy egész barlangnyi sárkány közt, és épp békésen szunyókál.

Így hát vette a bátorságot, és beljebb merészkedett. Egy-két nőstény fenyegetően végigmérte ugyan, de több nem történt. Lassan haladt egyre beljebb a barlang gyomrába. Az alagút nem volt mély, de széles. Többször is el-elcsúszott a sárkánynyáltól sikamló köveken, ráadásul nem egy levedlett és megkövesedett pikkelytengerrel is meggyűlt a baja. Az egyik ifjú sárkány érdekesnek találta a csetlő-botló új szerzetet, és játékosan ugrálva a nyomába eredt. Mikor a fiú ezt észrevette, ijedtében ugrott eget. A kis sárkányfiók ezt bíztatásnak vélte, s ráugrott. Ahogy a sárkány apró karmai felhasították bőrét, két dolog zajlott le benne: először is az, hogy valami szivárog ki a testéből – rövid gondolkodás után szembesült vele, hogy ez a saját vére – másodszor pedig: valami szivárog be a testébe.

Az utolsó dolog, amit még látott a hím sárkány fenségesen kígyózó alakja volt – ezután már csak a nagy semmi.

Mikor legközelebb magához tért, furcsa érzés fogta el. Túl nehéznek, nagynak és keménynek érezte tagjait. Ahogy fektében oldalt fordította fejét, tucatnyi, összekuporodott őzgida nagyságú tojásra lett figyelmes. A fészek körül három anyasárkány igyekezett melegen tartani a sok-sok fiókát. Azonban másik oldalán már más dologra lett figyelmes: egy alig szarvas termetű, pikkelyes lényt fedezet fel, alig egy karnyi szárnyakkal, testét viszont apró, göndör fehér pihék borították. Akárha egy bárány szőre lenne.

Amint ez a gondolat alakot öltött benne, ő maga is félni kezdett: belőle is szörnyeteg vált volna?

Hatalmas erőfeszítések keretében felemelte kezét, szemével egy vonalba. Karján lévő ezüst pikkelyekben tükröződött aranysárga írisze, s benne vágásnyi, fekete szembogara, majd egy pillanat alatt lefutott benne a fészek eddigi élete: a fősárkány és a tündekirálynő románca, az ebből kirobbant háború, a sárkánytetemek, amikre azt hitte, hogy mészkövek, a barlang és a sárkányok, akiket az emberek csupán köveknek látnak – mert nem hisznek létezésükben. Legvégül pedig vért kívánó küldetése: a tünde királynő elpusztítása…
Hasonló történetek
27511
Norbi látva kiéhezett puncimat, magára rántott és megkeményedett bimbóimat kezdte csókolgatni. Én pedig megleptem őt azonnal, hogy a farkára csúsztattam vágytól izzó puncimat. Gyönyörű nagy farka volt és mélyen belémhatolt. Ekkor Roland mögém helyezkedett és lassan elbarangolt csodálatos popsimban...
24686
Olyan őrült szenvedély lett rajtunk urrá, hogy letéptük egymásról a ruhát, és vadul csókolgattuk a másik testét. Becsúszott a lábaim közé, és a forró lucskos kis szűk puncimat csókolgatta. Nagyon imádom a fürge nyelvét. Jól megszopogatta a csiklómat majd ügyesen dugdosta a nyelvét a szűk kis lyukamba. Ezt addig csinálta míg a kélytől szédülve megnem feszült mindem izmom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

Lois17 ·
Szia! :)
Nagggyon jó a történet!Ugye akarod folytatni? xP

vyvian ·
Szia! :)

Köszönöm szépen, és igen, még szeretném folytatni, ameddig csak jön az ihlet :innocent: :D

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: